Kisfiam szeptember 2-án (2018 évben) töltötte a 6. életévét?

47-es!

Nem Drága! Én azért nem sértődöm meg, mert valaki nem ért egyet minden szavammal.

Ha vetted volna a fáradtságot, hogy végigolvasd akkor ezt láthattad volna!

A különbség csupán annyi, hogy amíg a nagytöbbség kulturáltan tudta elmondani a saját véleményét, addig te és egy két ember elkezd személyeskedni, és megítélni ismeretlenül, jelzőkkel illetni!

Ezt pedig nem fogom eltűrni senkitől! Tehát ha idejössz a posztomhoz, nem a kérdésre válaszolsz, csak bunkó módon ideköpsz valamit, akkor ne törjön be a fejed, ha visszaszólnak! Az, hogy a gyermekem értelmi szintjét én magam sem tartom megfelelőnek, és hogy tudom, hogy évek múlva is fejlesztésre szorul, én ezt sehol sem írtam!!!!! Igenis tisztában vagyok vele, hogy problémánk van, és éppen ezért vittem el hallásvizsgálatra, orrmandula műtétre, pszichológushoz, és hordom fejlesztésre! De azt is írtam, hogy szépen halad, és ha úgy alakul, hogy jövőre javasolni fogják, hogy induljunk iskolába, akkor fog! Ha nem, akkor nem, mert egy életre meghatározhatja a gyerek életét, hogy jókor kerül-e fel iskolába! És minden gyerek más, éppen ezért ez is eltér minden gyereknél!

A kérdés viszont abszolút nem erre irányult, hanem arra, hogy köteles vagyok-e elmenni a vizsgálatra, ha még simán óvodai véleménnyel maradhatna oviban. Amikor pedig már nagyon elkalandoztunk, akkor azt kérdeztem, kértem, hogy valaki magyarázza már el, hogy mi a célja az SNI-s megjelölésnek, ha azon kívül, hogy féláron kapja a kaját, és ingyen a fejlesztést, az ég világon semmit, de semmit sem tesznek hozzá, hogy a gyermek állapota javuljon???? Ezek közül egyikre sem válaszoltál! Akkor mond, minek jössz ide? Aztán végül Te sértődsz meg, és még végső bökésként odahajítod, hogy ennyire rettegek az SNI-től???

Képzeld! Igen, félek tőle! Nagyon nem örülnék neki, ha pár hatalommal felruházott ember döntene a gyermekem sorsa felett, és ráütnék a plecsnit! Úgy, hogy közben ezerszámra szaladgálnak olyan gyermekek az iskolákban, akik rendesen szocializálva sincsenek, mégsem viselik, mert rájuk nem merik erőltetni! A lányom osztályában több olyan gyermek volt, aki 2. év végén még mindig szótagolva olvasott! Ők mégsem SNI-sek!!!!!

Tagadják, vagy nem, igenes ezen a környéken nincs teljesen elfogadva, úgy tekintenek rájuk sokan (tisztelet a kivételnek), mintha szellemi fogyatékos lenne, miközben én tudom, hogy ő a világ legszeretnivalóbb, legcsodálatosabb gyereke, akinek igenis meg van a magához való esze!

És innentől kezdve tök mindegy, hogy ki kezdte, én befejeztem! Ezt javaslom neked is!