Az osztályfőnök bármit megtehet?

Apa mesélte, hogy az ő korukban akkora körmöst kaptak a fa vonalzóval a tanártól, hogy belekönnyeztek.

Tisztelték is a tanárt, volt ott fegyelem, nem úgy, mint a mai diákoknál.

4

Az, hogy egy hatalommal bíró felnőtt személy fizikai fájdalommal tart sakkban gondozására bított kiskorúakat, az nem "tisztelet". Az rettegés.

A tisztelet nem lehet kiverni senkiből, sőt: az szükségképpen megszünteti azt.

Beszélj a tanárral. Nem feltételezem, hogy a fiad hazudna, de meg kell hallgatni a másik felet is.

Én is kérdeztem, mi volt magyarórán (másodikos fiú szintén), mire közölte, hogy kiszökött a büfébe. Ha nem hétvége jött volna, másnap ott vertem volna az asztalt, hogy mit csinál a tanár órán, hogy a gyerekem csak úgy jön-megy... de a hétvégén még kiderültek egyéb részletek, minthogy a büfé mellett volt egy robotgyár és harci robotokat csináltak, fejszéket adtak neki, aztán darázson repültek, stb, stb...

Mondjuk ebből határozottan látszik, hogy elveszítette a gyereket óra közepén a tanár, és kétségem sincs afelől, hogy mindez tényéleg megtörtént -de csak a gyerek fejében...

Ordibálás (inkább kiabálás) előfordul, nem lehet zajban tanítani, olvasni, muszáj túlkiabálni a zajongó gyerekeket, hogy rend legyen. Fülhúzás nagyon nem oké... de mondjuk fejre koppintani lehet kedvesen is, hogy hahó, kispajtás, térj vissza közénk, rajtad a sor.

Szóval kérdezd meg a tanárt, hogy mi is történt pontosan órán.

(és esetleg 2-3 osztálytársat is. Nálam biztos információforrások a cserfes kislányok. Többet megtudok tőlük 5 perc alatt, mint a fiamtól egy hét alatt)

Előttem már többször leírták, hogy nem tehet ilyet, és nagyon nem is vezet jóra ez a módszer, én is úgy gondolom.

A 4. hozzászólónak: igen, az én gyerekkoromban is volt, aki a gyűrűjével ütötte fejbe a gyerekeket, másik tanár a tarkónkat szorongatta, hogy fájjon – azonban ezeket nem tiszteltük, hanem utáltuk és féltünk tőlük.

A „körmös” eggyel régebben volt elterjedt, és nekem is megélte nagyapám, hogy kaptak időnként a tanár úrtól. De ők nem emiatt tisztelték, hanem azért, mert egyébként egy nagy tudású, igazságos, a dicsérettel sem fukarkodó, minden gyerekre egyénileg odafigyelő (ma úgy mondanánk differenciáltan okatató) ember volt. Ja, és mindezt úgy, hogy egy 46 fős osztályban együtt tanította az 1–8. évfolyamokat. Ezért tisztelték, nem azért, mert féltek tőle.