Megoldás lehet visszaütni?

persze, egy 5 fős banda kötözködik, ő meg üsse meg valamelyiket. AZtán ha összeverve megy haza, a szülő van felháborodva. Pedig ő ütött először...

AZ erőszak sosem megoldás. Az meg hogy egyedül álljon szembe 5 gyerekkel, nemhogy rossz tanács, de elég hülye is...

Biztos nem biztatnám ilyenre a gyerekem.

Mivel egy magába forduló, nem vagány kisgyerek, ráadásul 5 fővel szemben... inkább ne üssön vissza, mert úgy elverik, mint záporeső a liba...-t.

Igazából a megoldás beszélni a tanárral, igazgatóval, szülőkkel és a gyereket önvédelmi sportra beíratni, hogy legyen egy kis önbizalma, de mondjuk 5 fővel így sincs esélye.

Mondjuk a szülők lesz'rják, vagy otthon a gyerekek kapnak egy ejnyebenyét, ami miatt jobban rászállnak.

Igazából engem is bántottak sokan sokszor, mondjuk nem lökdöstek, de lelkiterror és megalázás volt, mégsem tudok rá megoldást mondani, mert minden ügy más, minden bántás személytől függően más reakciót kíván. Sajnos egyik napról a másikra nem fog megszűnni.

A visszaütés jogos lenne, de ilyen túlerővel szemben nincs értelme. (Gondolj bele, ha téged 5 felnőtt támad meg, egyet ütsz, a másik négy meg téged)

A tanárokkal, igazgatóval kellene beszélni, hogy kezeljék a helyzetet.

Engem is hasonlóan zaklattak iskolában. Megmondom az őszintét, ha engem valaki megütött, pofozgatott akkor visszaütöttem, volt hogy haraptam is. Eleinte persze nem, mert belém is azt sulykolták otthon, hogy nem szabad meg menjek el onnan, szóljak egy tanárnak, de egy olyan helyzetben, mikor 5 másik gyerek körbeáll és lökdös ez egyszerűen nem kivitelezhető. Próbáltam arrébb menni, de akkor vagy elgáncsoltak vagy a hajamnál fogva visszacibáltak. Elég mimóza gyerek voltam én is, de nálam is betelt a pohár egy idő után és igen, nekiálltam verekedni, mert sem a tanárok, sem szülők sem senki nem csinált semmit. Egy két monokli és tökönrúgás után már rögtön nem volt olyan nagy a szájuk és az apróbb szekálások (beleköptek a füzetembe, hajamba, eldugták a cuxcaccaimat, beledobták a wc-be, stb.) is alábbhagytak. Árulkodni rám meg nem mertek, mert én lány voltam ők meg fiúk és az úgy már ciki. Kaptam én is rendesen, de megérte, mert csak leszálltak rólam.

Páromnál ugyan ez volt a helyzet. Senki nem segített hiába szólt. Egy idő után az első beszólásra lekevert egyet a másiknak és róla is leszálltak. Voltak durva helyzetek is iskolán kívül, de ha akkor nem védi meg magát akkor járhatott volna sapkában évekig, hogy rejtegesse a vörös haját, nehogy valaki belekössön.

Ha az én gyerekem lenne ilyen helyzetben én biztos nem hagynám annyiban és próbálnék tenni valamit, mielőtt idáig fajul a dolog. (A mi szüleink anno letudták annyival, hogy "nem az én bajom", meg "biztos megérdemelted".) Ha tényleg semmit nem tudnék tenni az ügy érdekében akkor én is azt mondanám, hogy üssön vissza, de ezt tényleg csak a legvégső esetben.