A Ti gyereketek osztályfőnökének is vannak bejáratott kedvencei?

Az utolsó hozzászóló kérdésére: igen, sajnos sok helyen ilyenek (és még ilyenebbek) vannak.

Nyilván a tanárok is emberek, lehetnek számukra szimpibb és antipatikusabb gyerekek – de kellő (érzelmi) intelligenciával lehetne és muszáj is volna ezt palástolniuk.

A gyerekemnél alsóban volt az, hogy két fiú is volt az osztályban, akik nagyon gázosan viselkedtek, és „érdekes módon” a tanítónők csak őket abajgatták, mindent elnéztek nekik, dicsérték őket, stb. Olyannyira, hogy a többi gyerek (akiket persze bármiért leordítottak, megszégyenítettek) otthon kérdezgette a szüleit, hogy „Pistikét” és „Sanyikát” miért szeretik a tanító nénik, míg őket nem. Elég mellbevágó volt ezt hallani (már csak azt is, hogy érzik a gyerekek, hogy őket nem szeretik a pedagógusaik), és nyilván nem mondtam meg sem én, sem más szülő az igazságot, hogy azért, mert „Pistike” egy celebgyerek, akivel az iskola verheti a mellét, hogy odajár („Sanyika” szüleiről nem tudtuk, mivel érdemelték ki ezt), így aztán nekik simán elnézik azt, hogy másokat hátba rúgnak, terrorizálnak, órán rohangálnak, míg a pórnép gyereke elég, ha kinéz az ablakon órán, és már „rossz”.

Hozzáteszem, ez a két kivételezett gyerek leginkább a többi gyereket bántotta, ezért is tartom gusztustalannak (és baromi rossz üzenetnek a gyerekek felé), hogy sosem szóltak rájuk, sőt. A hátuk mögött „hát igen, szegény Pistike”-stílusban beszéltek róluk a tanítónők…

Egyébként csatlakozhatnék az első válaszolóhoz, mert ezek a tanítónők minden gyereket utáltak valójában, szerintem csak utasításba kapták, hogy legyenek kedvesebbek a két kivételezettel. De ugyanúgy alázták a jó tanuló, csendes kislányokat, mint a „rosszcsont” fiúkat.

Az utolsó vagyok, eszembe jutott még valami a témához: a fentebb írt osztályban volt olyan anyuka, aki minden héten nagy virágcsokrot vitt a tanító nénik asztalára, és ünnepekkor akkora ajándékpakkokkal masírozott be hozzájuk, hogy alig bírta cipelni… egészen addig, míg az ő (egyébként rendes, jó tanuló) kislányának is be nem szóltak egy olyat a tanítónők, amiért a gyerek otthon sírt egész este.

Ezt csak arra írom, hogy nem biztos, hogy mindenkinél bejön a smúzolás, van, aki annyira utálja a gyerekeket (na jó, szépítsük: kiégett), hogy semmi nem tartja vissza a szemétkedéstől, max. ha a felettesei parancsba adják.

Én az utált gyerek voltam alsó osztályban. Montessori, akkor kezdték el behozni Magyarországra (kb 15-16 éve).

Mindig is benne voltam a top 5 tanulóban, de minden pulcsim a felkaromig ért, nadrág-cipő sokszor lyukas és folyton éhes (nem volt otthon sokszor étel).

Torkomnál fogva felemeltek, mert nem csináltam házit, heti 3-4 ordítás (miért nincsen még mindig füzetem/tollam/kötelező olvasmányom?), nyílt osztály előtti megalázás (raccsoltam, beállított a tükör elé az osztály előtt és "r" betűt tartalmazó szavakat/verseket mondatott ki velem, majd együtt röhögött a többiekkel, majd leordított, hogy ennyire se vagyok képes, semmire se fogom vinni).

Aztán voltak a kivételezett gyerekek, akik azzal szórakoztak, hogy nyálas galacsinokat dobtak a hajamba, kihúzták alólam a széket, lelöktek a lépcsőn, de a tanárnő (hiába nézte végig az egészet pár méterről) vagy röhögött vagy elfordította a fejét. Mert az egyik szülő egy nagy vállalkozás feje és tucatnyi dolgot vett, a másik évente nagy összegű adományt ad a sulinak, a harmadik színházas emberke volt (ingyen jegyek a színházba/koncertre, amit csak szeretett volna), 2 gyereknek szintén a suliban dolgoztak a szülei. Ők megírhatták a dogát úgy, hogy a feladatlap alatt ott volt a könyv kinyitva, kiskirályok voltak.

Pár hónapja egyébként találkoztam vele, sajnos kölcsönös felismerés volt. Jött a popófényesítés, hogy ő mindig is látta rajtam, hogy sokra viszem, én voltam a kedvenc diákja, mi voltunk a kedvenc osztálya. Álszentség a tetőfokon.

Az nem rajtad múlik.

Mint egyik előző is írta, nem vált be a nyalizás. A tanároknak eleve megvan, kik a kis kedvencei. Ezen nem nagyon lehet változtatni sajnos. Annyit tehetsz hogy nem rontasz a helyzeten: ha a gyerek jól viselkedik, a képességeinek megfelelően tanul, akkor kisebb az esélye, hogy a tanárok berágjanak rá. De attól még nem ő lesz a kis kedvenc.

Én nem is vártam el a tanároktól, de hogy emberszámba vegyék, azt már inkább.