Szülői értekezleten szokás arról beszélni, hogy ez integrált iskola és milyenek az SNI-s gyerekek?

Éppen arról szól az integráció, hogy elfogadjuk, befogadjuk azt, aki valamiben más (magyarul sérült). Nem működik az integráció ott, ahol erről nem lehet beszélni, ahol titokban kell tartani az érintett gyerek, többi gyerekek és szülők előtt. Igenis, fel kell készíteni a többi gyereket egy sérült gyerek befogadásához. Ugyanígy a szülőket is.

Minél kisebb egy gyerek, annál természetesebb neki a másság, és annál könnyebben fogadja el. Nekem szemüvegem van, mert nem látok jól, neki kerekesszéke, mert mozgássérült, valaki meg "repked", mert autista. Nem csinálnak belőle ügyet, max. pár napig érdekes.

Azzal sem értek egyet, hogy az autistának kamaszkorában kellene szembesülnie a "diagnózisával". A másságát, korlátait sokkal előbb megéli. Az autisták közül nagyon sokan átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, sokkal rosszabb, ha az érzékeny kamaszkorban szembesítik azzal, hogy ő konkrétan autista. Én azt gondolom, nem kell ebből nagy ügyet csinálni (persze valójában igen nagy ügy, csak nem mindegy, hogy milyen "tálalásban"). Simán el lehet mondani egy gyereknek, hogy hozzád azért jár az óvodában külön "fejlesztő" néni, mert te más vagy. Valamiben jobb, valamiben meg nem olyan, mint a többiek. De ahogy minden gyerek más, két egyforma autista sincs. Van, akinek ez szépen elmagyarázható, van amelyik nem értené meg.

De annál a gyereknél, akit integrálnak az "épek" közé, nem várnék a kamaszkorral, hogy majd akkor a pszichológus felvilágosítja.

(gyógypedagógus)