Kislányom ma azt mondta, hogy nem érdekli az iskola, mert ott csak tanulni lehet, fúj unalmas. Szeptemberre még változhat a véleménye? Most megy nagycsoportba.
Többször észrevettem, hogy nem nagyon érdeklik a kötött feladatok, vagyis amikor mondjuk van egy feladatlap játékos feladatokkal. (logopédus tanácsára kell néha ilyet csinálni: Pontösszekötősdi, labirintus, stb). Viszont rajzolással órákat elvan.
Bevallom, nagyon kissé meglepődtem, hiszen más gyerek nagycsoportban már elunja magát, alig várja az iskolát.
:(
Egyetértek utolsó. Szerintem azok a logopédiai feladatoknál is hasonlót érezhetett.
Most hanyagolni fogom.
Hogyan tudnám"elfeledtetni" vele ezt a kötelező érzést?
kisfiam is ezt mondja. most kezdi a nagycsoportot.
az iskola unalmas, ülni kell, nem lehet játszani, stb.
én próbálom azzal motiválni, hogy elmesélem, mi mindent tanulhat majd meg.
az olvasás pl, amivel egy teljesen új világ -új világok százai, ezrei- nylhat majd meg előtte
ha ügyes lesz, és kicsit nagyobb, akkor ott van a történelem, fáraók, királyok, csaták, háborúk...
vagy a környezetismeret, majd biológia, földrajz... állatok, növények, térképek...
ugye, hogy nem is unalmas?
szóval azt sikerült elérnem, hogy vannak dolgok, amiket már most vár. éppen ezért pl holnap, amikor már "hivatalosan" is nagycsoportos lesz, kap egy "Igazi" iskolás tolltartót. talán karácsonyra, szülinapjára egy igazi iskolatáskát is...
megkapta kisfiam ma a tolltartót. csak ilyen olcsó "játszós" (pepcoban vettem 590ért), de tiszta boldog volt tőle. kinyitotta, "nahát van benne filc, ceruza, radír, hegyező, toll, anya, még vonalzó is! az is az enyém?"
ugye milyen klassz dolog lehet iskolásnak lenni? majd jövőre választunk együtt szép új tolltartót ("miért, ezt nem tarthatom meg az iskolára?"). és szép színes füzetborítókat.
jól jött ki, mert kolleganőm selejtezett otthon, és volt nekik maradék betűk és számok írását tanító munkafüzet-szerűsg. inkább csak magát a vonalvezetést tanítja, kb "kösd össze a pontokat, vagy vidd végig az úton a ceruzát, hogy ne érjen a széléhez"-stílusban. szóval azt is megkapta.
szerintem minden nap fogunk egy kicsit ilyet játszani. ezekből 1-1 oldalt, újra előveszem, szem elé helyezem a lük-öt, olvasgatunk majd az állatos könyveiből...
azt gondolom, az fontos, hogy ha egyszer valamiért lelkes, azt meg kell próbálni fenntartani. persze gondolom 1 éven keresztü nehéz, meg hát még kicsik is ilyenkor, de mindenesetre próbálkozni kell, hogy megtaláld azt, amivel majd később is ösztönözni tudod.
"Hogyan tudnám"elfeledtetni" vele ezt a kötelező érzést?"
Pl. úgy, hogy te magad is belátod, hogy nem kötelező. :) Hiszen igaziból nem iskolába járási kötelezettség van, hanem tankötelezettség, és nem is mindenkinek, csak annak, aki iskolaéretté válik. Szóval az iskolába járás igaziból kiváltság: aki még túl kicsi, az nem mehet, aki még nem elég okoska, az se, akit nem engednek a szülei, az se, stb. Szóval ne azt mondogasd se neki, se magadnak, hogy "jövőre már iskolába KELL mennie", hanem azt, hogy "jövőre már meHET iskolába".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!