Jártatok úgy, hogy iskolát akartatok váltani, és elutasítottak? Minden tanár retteg a problémás gyerekektől?

Nincs olyan, hogy nem mondod el, lévén a gyerek figyelemzavarral SNI-s, ez pedig lényeges az iskola számára. Ezt mondjuk eleve a szakvéleményt kiállító intézmény is megkuldi nekik....

Rosszul esik vagy sem, senki nem vágyik arra, hogy problémás gyereket nevelen. Körzete kívül az iskola nem köteles felvenni a jelentkezőt és indokolnia se kell

Igen, jártunk már így.

Az alapító okiratot mindig nézd meg mielőtt bemész és előtte még telefonon érdeklődj és ezzel kezd a beszélgetést, hogy sni-s. Így nagyon sok kellemetlen élménytől tudod magatokat megvédeni.

Szia! Igaza van a 2. válaszolónak, a suli szabályzatában benne van, felvesznek-e egyáltalán SNI-s gyerekeket. Azt nem írtad, de ha jól értem, a lányodnak van erről SNI-papírja, ugye?

Kicsit hosszú leszek, bocs. :)

Szerintem a lényeg, hogy ne veszítsd el a reményt, ne add fel, mert nagyon fontos, hogy a lányodat elfogadják az iskolában. A figyelemzavar nem a világ vége, könnyen kezelhető, tolerálható, viszont ha nem teszik, folyton „hülyének” fogja magát érezni (ne adj' isten azt fogják érezteteni vele, hogy az), ami végül elveheti a motivációját is a tanuláshoz (hogy az önértékelési zavarig ne menjek el gondolatban).

Az persze, hogy egy suli fogad SNI-seket, nem jelenti, hogy kezelni is tudják a problémát a pedagógusok. A fiam osztályából alsóban két gyereket vittek el emiatt, és ismerek több felsőst is, akinek hiába írta elő a fejlesztő, hogy tolerálják a lassabb munkáját, nem tették. Az általam ismert szülők elmondása alapján megváltás volt a gyerek és az ő számukra is az iskolaváltás. Van, akit speciális suliba vittek, de van, akit egy „sima” államiba, ahol tényleg hajlandók voltak a problémákkal szembenézni.

Azok a pszcichológusok, akikkel az évek során beszéltem (a fiam is a lassabb, szétszórtabb kategóriába tartozik, amiért folyton csesztették, így négyszer is jártunk ezügyben a nevtanban és másutt is), nálunk nem találtak SNI-re indokot, viszont azt mondták, hogy ha alapvetően nem „kompatibilis” egy gyerek egy iskolával vagy a tanítókkal, akkor az elég sokat árthat neki.

Nekünk végül a belátható közelségben lévő 10 suliból 2 maradt versenyben suliváltásnál, de mivel azok sem voltak körzetesek (átjelentkezni pedig nem voltam hajlandó emiatt), sajnos mindkettőből helyhiány miatt elutasítottak – bár iszonyú normálisak, kedvesek voltak, az derült ki, hogy a felső tagozat előtt igen sokat mennek ide-oda, és a körzeteseket tényleg előre kell venniük.

Így végül egy alapítványi iskolába ment a gyerek. Nem ez volt a vágyam, hiszen azt gondolom, semmi „extrát” nem akartam, csak hogy ne szívassák a gyerekeket, de nem lett más megoldás számunkra. Egyébként ez egy tök normális iskola (nem alternatív), a központi kerettarterv szerint haladnak, csak valamiért itt képesek „differenciálni” a tanárok. Mikor megnéztem az iskolát, azt láttam, hogy matekdolgozat kiosztásánál a tanárnő az egyik gyereknek azt mondta, az övét nem osztályozta még le, mert látta, hogy nem tudta befejezni, és megkérte, fejezze be most, hiszen biztos benne, hogy tudja azt a feladatot is… Szóval ilyen is van, így is lehet. (Ja, és ez nem okoz semmi gondot a többi gyerek számára sem.)

De ezt egy jó állami suli normális pedagógusai is megteszik, ismerek olyat, aki erről számolt be a saját iskolájában.

A konkrét tanácsom, hogy kérdezd meg a fejlesztőpedagógust, melyik iskolát ajánlja. Mikor mi kutattunk suli után, mindenit megkérdeztem az iskolapszichológustól a fejlesztőn át a hasonló tapasztalatokkal bíró szülőtársakig. Az az igazság, hogy nevelési tanácsadóban is elég pontos képük van a környékbeli iskolákban folyó dolgokról, hiszen egyrészt az iskolapszichológusoknak is ott szokott lenni megbeszélésük, másrészt a gyerekek által hallják, milyen az adott suli hozzáállása a „problémás” esetekhez.

Ne légy szívbajos, akár azt is csinálhatod, hogy a másik oldalról közelíted meg problémát, és az iskolában dolgozó fejlesztőpedagógust keresed és kérdezed meg, mit gondol. (Ismerek olyat, aki pont így talált megfelelő sulit a gyerekének.) Az általad ismert fejlesztő nem nyitott arra, hogy segítsen elérhetőségekkel? Hiszen a suliban dolgozó pontosan látja, hogy mennek ott a dolgok, és ő fog a lányoddal is „dolgozni”…

Eltitkolnod azért nem szabad a dolgokat, mert pont ezekre keresed a megoldást. Ha nem mondod el, nem derül ki, hogy képesek/hajlandók-e úgy foglalkozni a lányoddal, ahogyan szüksége van erre.

A mostani elutasítást próbáld meg úgy felfogni, hogy jobb is, hogy nem ebbe a suliba került, mert ha felvették volna, és pár hét után derül ki, hogy ugyanolyanok, mint az előző, azzal nem nyertél volna semmit, a lányodat ráncigálhatnád tovább egy másik helyre.

Tartsa benned a lelked, hogy ez ma kis hazánkban sokak problémája, és sajnos minden téren az van, ha a szülő nem nyomul, nem megy utána, senki sem fogja helyette megoldani. Egy barátnőm, akinek autista a gyereke, mesélte, hogy hiába írja elős a bizottság, hogy speciális suli kell a gyereknek, nincs olyan hely, amit mondjuk ki tudnának jelölni, neki kell utánajárnia, és végül ő is egy (a lakóhelyüktől jó messzire lévő) alapítványi sulit talált. Pedig az autizmus nyilvánvalóan sokkal nagyobb nehézség, mint a figyelemzavar… Siralmas.