Mit lehet arra mondani ha a tanár néni azt mondja a gyerekeknek egyes rajzokra hogy pocsék?

A gyerek igyekvő, nem hülyéskedi el. Max nem sikerül neki úgy, de szeret rajzolni és akar is.

Ezért olyan rossz érzés.

Én is úgy gondolom, hogy bíztatni kell őket és pont hogy egy verseny esetében igenis be kell küldeni. Mert neki az hatalmas munka volt és vette a fáradságot, még ha nem is sikerült úgy neki. És ez hatalmas bíztatás és büszkeség neki, hogy oda beküldik a rajtát.

Én pont hogy komolyan veszem a rajzot és igenis fontosnak tartom, de nem így hogy letörik pedig igyekvő, nagy akarat van benne, de nem sikerül neki annyira. Míg más kiráz a kisujjából egy remekművet addig ő megszenved vele keményen, de nem adja fel. Szóval én ezért vagyok szomorú.

Én egyébként nagyon hasznosnak találom azokat a könyveket amik tanítanak rajzolni. Több ilyet is láttam már.

Mert lehet azért nem tud egy kisgyerek jókat rajzolni mert nem látja még úgy a térben valamiért. De ha rávezetik akkor rájön hogy nem is annyira bonyolult. Csak ő eddig másképp indult el. és sikerélménye lesz és még többet és még többet fog próbálkozni, míg végül a kis agya rávezeti és egyre jobbak lesznek a rajzai amivel hatalmasat fejlődik. És ez más tantárgyakra is jó hatással van, lehet. Valamint még a nehéz helyzeteket is fel tudja dolgozni talán könnyebben, mert bizonyított tény hogy a rajzolás, színezés nagyon nyugtat, felszabadít.

Szóval pont hogy erősíteném, de nem letörném.

Amúgy harmadik osztály.

Amúgy az én gyerekem itthon is rengeteget rajzol ennyi idősen, és vág, ragaszt, kitalál. Nagyon meg szoktam dícsérni, mert neki az hatalmas munka. Már az is hogy kitalálta, összeállította, megvalósította és kitartott míg valami olyan lesz amit elképzelt.

Meg ismerkedik az anyagokkal, dolgokkal, eszközökkel. Tapasztal, térben lát stb.

Nem értem én ezeket az iskolákat.

A tesi óra is amúgy ilyen számomra. Nem agyon kéne a gyerekeket tesiztetni, hanem megmutatni nekik milyen sportok vannak. Megmutatni nekik a ping-pongot, kézilabdát, kosárlabdát, focit, teniszt, futás, fitness, zumba akár. Meg még amit csak lehet. És talán lehet az lenne a legjobb ha mindig lenne egy hét amikor azt csinálják. Jobban is élveznék, megismernének olyat amit otthon nem biztos, hoy sok szülő meg tud teremteni. Valamint mint ismert a sportok a csapatszellemet erősítik.

Meg a mindennapos tesinek sem az lenne a feladata, hogy megutáltassa a gyerekkkel a mozgást hanem megszerettesse.

Egyszer a tv-ben valaki okos ember azt mondta hogy eredetileg arra lett létrehozva. Csak rossz hogy nem arról szól sok helyen.

A másik nem értem, hogy tesi óra keretében ingyenesen miért nem viszik a gyerekeket úszni, úszni tanulni, ismerkedni a vízzel. ahol van rá mód.

De ha fizet a szülő akkor tud menni a gyereke.

A másik meg miért kell tesiből is rossz jegyet adni a gyereknek, egyántalán miért kell osztályozni. Bíztatni kell. Ha nem tud bukfencezni, akkor kiválthatja amit szeret azzal. Most nem azt mondom, hgoy bújjon ki alóla, de ha tényleg látja tanár néni hogy próbálja, akarja de nem megy akkor miért kell erőltetni? Kiválthatja amivel szeretné. az is mozgás nem? és bíztathatja hogy büszke rá hogy nem adta fel és örül hogy habár az nem sikerült de ami szokott sikerülni azt nagyon ügyesen csinálja.

biztos jobban szeretnének a gyerekek tesizni.

Valamint a tanár néni szintén ott sem azt nézné egymáshoz kpest őket, hanem magához képest mennyit fejlődött, milyen elszánt, kitartó, hgoyan motiválható.

Mindig az jut eszembe: HIába mondják a kígyónak hogy másszon fára nem fog neki sikerülni.

De a kígyó meg másban nagyon jó!

Szóval a készségtárgyakat én ide tenném.

A gyerekek érdekében feltétlenül. Ha már a többi tantárgyban van egy léc amit el kell érni legalább az ilyen tantárgyakban legyen nekik szabadabb, dönthetősebb stb.

ti mit gondoltok?