Érzékenyebb gyermeketek hogyan élte meg az iskolakezdést a 'beszokást', mi segített, mire érdemes figyelni iskolaválasztásnál?

Amire figyelnék:

Lehetőleg kis létszámú osztály. Nagyon fontos a tanítónő személye, és hogy az iskola milyen nevelési elvek mentén halad. Érdemes elmenni nyílt napra, és olyan szülőkkel beszélni, véleményt kérni, akiknek oda jár a gyermekük.

Kis létszám, tyúkanyó típusú tanító néni. Biztatás, lelkesítés, hogy milyen k jó hely a suli.

Még így is ordított vagy két hónapig minden reggel elváláskor, de most meg már imádja és kitűnő tanuló ráadásul :D :D

(most elsős)

Nálunk az segített, hogy előtte megismerkedtünk egy leendő osztálytárssal, és párszor találkoztak. Ennyi elég volt, hogy kicsit jobban biztonságban érezze magát, mert volt legalább egy ismerős arc.

Sajnos azonban kiderült, hogy baromi rosszul választottunk iskolát, ebben a suliban kb. csak a kislányok némelyike érzi jól magát, a fiúkat a tanítőink első óta csak „megtűrik”, de folyton szidják. Eleinte azt hittem, csak az én fiammal van gondjuk (ami azért volt furcsa, mert nem egy vadállat a gyerek), majd kiderült, mindenkivel, ami egyrészt megnyugtató, másrészt ijesztő.

Szóval igen, a „tyúkanyó”-típusú tanítónők jók lehetnek, csak a fene tudja, hogyan lehet ezt valósan felmérni sulikezdés előtt (mi is bedőltünk a mosolygósan tartott bemutatóóráknak, azóta halljuk a gyerekeinktől, hogy a tanítónők olyanok ilyenkor, mintha kicserélték volna őket, az alapból ordibálós, megszégyenítős tanerő fél óráig megjátssza magát).

Félreértés ne essék, hiszek benne, hogy számos nagyon jó tanítónő van a pályán, csak el vagyok keseredve, hogy mi így belefutottunk a rosszakba.

Engem halálra szabotáltak még anno. Tehát amire emlékszek még az az, hogy a TANÁROK konkrétan úgy viselkedtek velem, mintha ott sem lennék, vagy mindig hátrahagytak, tehát mindig a többiek voltak előttem, csak azért mert féltem. Egyszer azért kaptam ki, mert belázasodtam és nem tudtam menni kirándulásra, de most őszintén, ki engedi a gyerekét betegen? Szerintem nem sokan...

Tehát mikor elmentem suliban a következő hétfőn, sírva mentem haza, mert még a kedvenc tanárom is ezzel "zaklatott", hogy hogyan merészeltem nem elmenni. 8 éves korom óta vannak enyhébb szorongásos eseteim, azonkívül mániák. Ennek hála... Sajnos több, mint 10 év eltelte után még mindig nem tudtam ezekből teljesen kigyógyulni. Az az egy dolog nyugtatott meg, hogy az elsős osztályfőnököm a kukaszállításokkal foglalkozott utána.. Erre mondják, hogy megfelelő ember a megfelelő helyen. Ha ez viszont nem volt elég, 4. osztályba másik iskolába kerültem át, oda átjött félévkor helyettesíteni az egyik előző sulis tanárom... Egy reklámmal cikizett szó szerint. Én mai napig nem tudom ezek honnan ásták ki a diplomájukat... Annyi értelmes emberi érzés volt bennük, mint egy darab fában. Szóval nagyon nézd meg, hogy kihez viszed, kérj ki más szülőktől is véleményt, ha ismersz onnan valakit, mert bizony sok maradandó dolog megmarad, ami nem látszik, de tudat alatt szétszedi szegény gyereket. Egyébként ordítottak is velem, most éppen a jogosítványra hajtanék és az oktatóm természetesen, ha olyanja van ordít velem, ami segíti azt, hogy egy pillanatra is, de rossz helyen forduljak le, volt rá példa, sajnos, vezetni is sokszor gyógyszerrel tudok, növényi eredetűvel, mielőtt valaki megijedne. Tehát nálam ez ennyire kihatott, elnézést, ha hosszú lett.