Van olyan, aki tanító nénit választott elsős beiratkozásnál és csalódott? Vagy ált. Működik a szimpátia első látásra?

Nem megítélhető. A férjem nagyobbik lányánál örültek, hogy milyen jó tanítót fogtak ki. Kedves, mosolygós, stb. Majd ő elment szülni és jött egy új. Megrettentek tőle, mert mogorvának, katonásnak tűnt. Végül csodatanítónak bizonyult. Rettentően jól motiválta a gyerekeket, a gyerekek egymást taposták, hogy verset tanulhassanak és szavalóversenyre mehessenek. A lánya is csillogó szemmel ment haza és kérte, hogy gyakoroljanak, láthatóan nem kényszerből, hanem várta, élvezte a versenyt.

Utólag az első tanítót kevésbé tartották jónak.

Saját gyerek alapján nem tudok nyilatkozni, még nem iskolás.

Csak én láttam a tanítónéniket, a gyerek nem.

Olyan szempontból jó választás volt, hogy a gyerekem imádja az osztályfőnökét, és jó tanítónéni.

De amitől megőrülök, hogy nem kommunikál velünk szülőkkel normálisan. Többször elfelejtett már szólni olyasmikről, hogy hamarabb van vége a tanításnak, meg nem kell felszerelést vinni.

Sajnos nekünk is sikerült melléfognunk, és ezért most iskolaváltáson törjük a fejünket (az elmúlt évek során kiderül, hogy az iskola szellemiségéből kifolyólag szinte az összes tanító, tanár elég „fura”).

Bevallom, én rettegek, mert a bemutató órák, játszódélután meg minden közben nekem szimpatikus volt az egyik tanítónő, mosolygott, beszélgetett, segített a gyereknek, stb. Majd jött a szeptember, és ott már látszott, hogy valami nagyon nem stimmel, de beletelt úgy két évbe, mire elhittem, nem velem (vagy a gyerekemmel) van a gond, és kiderült, hogy minden szülő és gyerek ugyanazt éli meg.

A fiam szerint a bemutatóórákon úgy viselkedik a tanítónő, mintha „kicserélték volna” – szóval nyilván jó pár utánunk jövő osztály gyerekeinek fogja még megnyomorítani a lelkét, mert bedőlnek neki.

Alapból igen, igaz, amit írtak előttem, hogy odajárók szüleit kéne megkérdezni, mit gondolnak. De azért azt is tudni kell, hogy nagyon nem mindegy, kit kérdezel, mert bár nálunk az osztály 3/4-e hozzám hasonlóan érez, van pár olyan szülő, aki mintha „másik műsort nézne”, ők általában a nagyon jól uniformizált kislányok szülei. (Ne értsetek félre, nincs bajom velük! Ugyanakkor beszédesnek tartom, hogy még ezeket a kislányokat is szívatják, alázzák időnként.)

Egyik barátnőm hasonlóan járt az előző hozzászólóval, kiválasztott egy szuper tanítónénit a lányának – aki szeptemberben már nem volt az iskolában (beszédes, hogy ebből a suliból több osztály létszáma a felére csökkent az évek során alsó tagozatban).

Még valami: szeirntem az igazgató személye is nagyon fontos. Hiába szívatják manapság szívatják az iskolákat, azon egy igazgató sokat tud segíteni vagy rontani, és személye a tanári kar hangulatára is rámonyja bélyegét.

Az sem garancia, ha másokat is megkérdezel.

Mi megkérdeztünk más szülőket, akiknek a gyermekének korábban a tanítója volt a hölgy. Mindenki áradozott róla, így őt választottuk. Sajnos az első év decemberében zátonyra futott a házassága és ez nagyon rosszat tett a munkájának is, a gyerekek megutálták az iskolát, nyűg lett a tanulás is.

nálunk is az a helyzet, amit a 6-os válaszoló írt.

Bementünk a választott iskolába iskolanyitogató programot végigcsináltuk az év folyamán, mikor fiam nagycsoportos volt. Megismerkedtünk a tanítókkal, volt egy nagyon szimpi. Még 2 ismerős gyerek is járt oda, szülőktől is megvolt az infó, ami teljesen pozitív volt. Nyílt órákra a fiunk is bejött velünk, a tanítónéni odajött hozzá, megdícsérte, hogy ovis létére milyen ügyesen végigülte az órákat, tök kedves volt vele, velünk is.

Ehhez képest egy nagy szívás a tanító néni. Nálunk "sezrencsére" kisfelmenő van, 1-2 osztály után a 3-4-osztályt új tanítónéni páros viszi majd. Már másodikos a fiam, ez az év totál kimerülés volt, kineziológust megjártuk, január óta hetente pszichológus. Alig várjuk az évvégét. Mostanra egy picit jobb a helyzet, a pszichológus szerint semmi gond nincs a fiunkkal, egyszerűen a tanító néni nem tud vele mit kezdeni, pedig kifejezetten jótanuló, csendes jó gyerek. Mindig ezzel piszkál minket szülőket is a tanár, hogy túl szabálykövető, keveset jelentkezik, túl félénk, szerinte mindig leblokkol... És mivel ezt beletáplálta a gyerekbe, így szegény már tényleg ilyen lett. Nem mer jelentkezni órákon, nehogy valamit hibázzon. :( Most a pszichológus sokat segít neki, mi is mindig bíztatjuk. És mindenhol jól teljesít a szakkörökre ahova jár, semmi gond nincs vele, még a napköziben sem, csak a tanítónál.

Szóval mi is jól melléfogtunk. De mostanában visszahallottam ezt több másik szülőtől is, hogy hasonlóan ki vannak akadva a tanítóra, amit "nagy gonddal" próbált mindenki kiválasztani a gyerekének. :(