Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Iskolák » Csak a kitűnő tanuló gyerek a...

Csak a kitűnő tanuló gyerek a jó gyerek?

Figyelt kérdés

Folyamatosan azt tapasztalom a környezetemben, hogy a szülők és a környezet csak a kitűnő bizonyítványt értékeli. A sógornőmtől folyton azt hallom, hogy "remélem megadják neki az 5-öst!", "mondtam neki, hogy tanuljon, mert...". Az ismerőseim is mint a kitűnőért hajszolják a gyerekeiket. A lányom is jó tanuló (az a fajta jótanuló, aki ezért sokat tanul, de mellette VAN GYEREKKORA)), lett egy négyese, abból a tárgyból, amiért a legtöbbet teszi, tesszük. És én boldog vagyok, hogy négyesre sikerült neki, mert egyrészt az is jó jegy, másrészt mert jól megérdemelt. Ha csak négyesei lennének, akkor is azt mondanám, hogy a bizonyítvány JÓ. Ha gyengébb, akkor mérlegelném, hogy mit lehetne tenni, de biztosan tudom, hogy az érzéseim nem változnának az irányába, amiben a sógornőm tekintetében pl. nem vagyok biztos, neki csak a büszkeség érzése vállalható. A mindig kitűnő lánya talán a sok más elfoglaltsága miatt beszedett pár 2-est, hármast, de ezt nem tőle tudom, erről nem lehet beszélni.

De ami miatt ezt az egészet leírom, hogy tegnap a szomszédunk megkérdezte a lányomat, milyen lett a félévi. Az, hogy egy kivétellel mindenből ötös lett, szóra sem érdemes. De hogy a négyes miből lett, miért lett, mi nem megy, bla-bla-bla, azt hallgattuk fél órán keresztül.

Én magam kimondottan "rossztanuló" voltam általánosban. De ettől még nem érzem magam kevesebbnek, a szakmunkást kitűnővel végeztem, dolgozni kezdtem, mellette kitűnőre érettségiztem, majd kiváló diplomát szereztem, jó állásom van, szerető családom és BOLDOG VAGYOK.

Mire jó ez a hajsza???? Vagy csak én látom így??? Köszönöm a válaszokat!!!


2016. febr. 3. 08:15
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
100%
Ez az egész a gyerektől és a szülőtől függ. Én például 12 éve mindig kitűnő vagyok úgy, hogy soha nem tanultam magam halálra, engem a szüleim azért "hajtanak" mert nem látják hogy tanulnék (órán odafigyelek plusz utána átolvasom). Ezzel szemben ott van egy ismerősöm. Ő is mindig kitűnő volt, alig van négyes dolgozata, viszont tudom róla és látszik is, hogy görcsösen tanul. És tudom, hogy az anyja nevelte így, régebben 5 perc szabadideje nem volt suli után, és mint utólag kiderült, egész délután csak tanult. És ez az egész annyira belérögzült, hogy most, 18 évesen dolgozat utáni óra előtt is görcsösen tanulja az anyagot, amiből már dogát írtunk. Dolgozat után rögtön nézi, hogy mit hogy írt be, jó-e minden válasza? Az emberi kapcsolatai ész a lelki nyugalma meg teljesen lerombolva. Szóval összefoglalva, szerintem egy kis noszogatás a tanulásra sosem árt, de kérném a kedves szülőket, hogy ne nyomorítsák már meg a jó képességű gyereket azzal, hogy tökéletes gyereket akarnak nevelni belőle.
2016. febr. 7. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
14%

Ötödikes fiam sosem volt kitűnő,sajnos én is későn kapcsoltam,így 2.év végén derült ki,hogy nem lát közelre.

Az alsós tanárai egyáltalán nem voltak segítőkészek,amit tanult azt szinte én tanítottam neki itthon.

Csak alsó hangon jegyzem meg,hogy 4.osztály év végén 7-en voltak kettesek matekból.

Most felsőben 4-es tanuló,a tanárai tudják,hogy lassabb,addig nem mennek tovább,amíg ő is kész nincs valamivel.Sokszor már egyedül tanul,ami nagyon nagyszó :)


Én nem várom el,hogy kitűnő legyen,mert "emberileg" nagyon szuper gyerek,megbízható,tisztelettudó,segítőkész.Más szülőktől is dicsérik.

A kisebb fiam már szerencsésebb,most elsős,matekból a 2 legjobban van,fejben százezres nagyságrendben számol,olyan,mint egy szivacs,vele már én is maximalista vagyok sajnos :(!

2016. febr. 11. 08:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
100%

Engem is hajszoltak főleg alsós koromba, este 10ig is akár tanulnom kellett, állandóan ordibált anyám,szerintem tuti volt hogy pofont is kaptam ,bár már nem nagyon emlékszem. elég idegbeteg természete van...7. 8. osztályban már becsúszott egy két 4es, ment az aggódás hogy úristen sehova nem vesznek fel(aztán mégis) stb.. Mivel elég csórók voltunk(most is kicsit) ez volt, vagyis még ma is anya álma hogy mivel ő szétbulizta az agyát fiatal korában,meg vele nem foglalkoztak a szülei,és nem tanult tovább, ne kövessem el ugyan ezt a hibát. Soha nem engedett sehova szinte gyerekkoromban aztán később csak titokban mászkáltam el otthonról,hazudoztam.Olyan 17-18 éves koromra már teljesen engedékeny volt,hiszen nem volt gon az iskolában sem, jól tanultam, bár mindig is megmaradt az aggódás minden apróságon. Hát elég önbizalom hiányos,visszahúzódó típus lettem,állandóan stresszelek,nagyon sokat szorongtam régebben,most mintha már kevésbé, gyűlölöm is magam hogy miért nem tudok jobban elengedni magam.

lehet emiatt a nevelés miatt lettem ilyen, vagy ki tudja...

2016. febr. 12. 19:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

Van egy ismerősöm, aki az iskola 12 évét úgy élte meg, hogy végig kitűnő volt, magolós, viszont afféle osztály kiközösítettje, tanárok kedvence. A tanárok mindig vele példálóztak, "bezzeg Zsuzsanna" és egy csomó mindent elnéztek neki, készségtárgyakból is megadták az ötöst, akkor is, ha sokkal rosszabbul ugrott magasat, mint a másik, és akkor is, ha ugyanúgy nem volt nála a tornacucc, csak ő nem kapott érte egyest, más tanulókkal ellentétben.

(Alsóban osztálytársak voltunk, de csak felnőttként lettünk barátok.)

2017. febr. 1. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!