Ha türelemre, kitartásra, jó modorra, udvariasságra neveljük a gyerekeinket a mai rohanó, ideges, tolakodó világban, akkor mi rossz szülők vagyunk?
Kisfiúnk 9 éves, mostanában panaszkodik iskolatársaira. Szeret iskolába járni, szeret barátkozni is. Eddig nem is voltak ilyen gondjai, de mostanában egyre nehezebben illeszkedik be.
Manapság a többiek egyre rámenősebbek, tolakodóak, hangosak, (és főként hiperaktívak). Ráadásul azt is nehezményezi, hogy kapkodnak a többiek, belekezdenek egy játékba, és pár perc múlva már mást akarnak csinálni. Nem játszanak végig egy játékot sem. Kisfiam pedig szeret, szépen, nyugodtan játszani. - Erre neveltük, tanítottuk. Most úgy érzem, nem jól tettük. Pedig így látjuk jónak, megfelelőnek. Mi lennénk a hülyék ebben a bolond világban, hogy nem igazodunk a mai durva, tolakodó, esetenként bunkó világhoz?
Fogalmam nincs, milyen tanácsokat adjunk neki! (?)
válasza:Nem,de gondolom ezt te is tudod és ez egy "költői" kérdés volt :)
Én azt gondolom,hogy előbb-utóbb a te gyermeked is asszimilálódik,lehetséges,hogy csak évek múltán,de bekövetkezik!
Addig is,maradjon olyan,mint most,adja önmagát,akkor nem lesz gond.Mondhatnám,hogy ne foglalkozzon a többiekkel,de egy kisgyerek ezt nehezen tudja kivitelezni (sokszor még a felnőttek is egyébként).Magyarázd el neki,hogy teljesen jó így,nem kell semmit sem másképp csinálnia.A társaival meg legyen türelmes,mert mindenki más.
Mi is "szenvedünk" egy hasonló problémával,de bízunk benne,hogy változik ez még.
válasza:Természetesen nem vagytok rossz szülők, de talán kicsit naivak.
A mai világ valóban kusza, néha otromba, de élhető, ha felveszitek a ritmust. Ez a gyerekekre is vonatkozik.
Próbáljátok kicsit aktívabb irányba terelgetni a csemetéket. Vigyétek pl. sportolni. Főleg a csapatjátékok, küzdősportok a legjobbak erre a célra, nem pedig a sakk, vagy az úszás, futás. (utóbbiak mozgásnak jók, de nem szociális jellegűek) Táncolni is lehet, főként, ha vegyes korosztály és nemű csapat.
Nehéz dolog megtanítani egy gyereknek, hogy rámenősebb legyen, de néha muszáj! A túl udvarias gyereket, felnőttet hamar zsebre teszik. Nem elég okosnak lenni, rafináltnak is kell!
válasza: válasza:Kedves 4-es!
Távol álljon tőlem, hogy bárkit megbélyegezzek! Általános jelenség manapság, hogy az emberek közömbösek, tolakodók, agresszívak, néha pedig bunkók is.
Ha megfigyeled az általam írt mondatokat, láthatod, a gyerekekre nem mondtam, hogy bunkók, ezt a szót nagy általánosságban említettem a jelenlegi világra. Tagadhatatlan, hogy 20-30 évvel ezelőtt nyugodtabb, udvariasabb élet volt hazánkban, de talán a világban is. Igen, mindig is voltak kulturált, jó emberek és tolakodó bunkók. A probléma, hogy az arány változott negatív irányba. :-( /Számtalan embertől hallom ezt környezetemben, de a médiából is. Sokszor említik ezeket ismert emberek is. Legutóbb például Növényi Norberttől hallottam a napokban, miután autós balesetet szenvedett és senki nem segített neki. :-( /
A gyerekek sajnálatosan átveszik a felnőttek viselkedését, hiszen ők ezt a példát látják a napi életben, de a médiában is. :-(
Kisfiúnknak megkésett beszédfejlődése volt ezért logopédiai óvodába járt, mellette pedig fejlesztőházba. Némi figyelemzavar is kialakult nála, bár komoly hiperaktivitása nem volt. Egyszóval, 2-3 éves kora óta áll fejlesztés alatt. Nem csupán intézményekre bíztuk őt, itthon is játékosan fejlesztettük. Mindevvel elértük, iskolás korára behozta korosztályát, manapság pedig szinte le is hagyja. Kitűnő tanuló lett, számtalan dolog érdekli.
Problémánk gyökere az lehet, hogy osztálytársai csupán két éve kezdtek ismerkedni az oktatással, fejlesztéssel . Ezért kisfiúnk kicsit komolyabban, gyakorlottabban áll az iskolai és általános viselkedéshez.
Ne értse senki félre, nem holmi csodagyerek, teljese átlagos, vagány kis srác.
Első tanévben társai sokkal barátkozóbbak, visszafogottabbak voltak. Idén viszont nagyon tolakodóak, kapkodók, sokszor rosszalkodók.
Osztályukban van néhány fiú, akik rettentően elkényeztetettek (újgazdag gyerekek), és szüleikhez hasonlóan úgy állnak hozzá a dolgokhoz, hogy nekik bármit lehet. :-( Egyik-másik kifejezetten agresszív, még a tanárokkal is. :-( Köztük akad, igazoltan (diagnosztizáltan) hiperaktív is.
Én teljes mértékben megértem, a hiperaktivitás betegség, de ha nem kezelik, akkor milyen jelzőkkel lehet illetni az ilyen gyerekeket? (vagy szüleiket)
Ahogy említettem, mi kiskora óta foglalkozunk kisfiúnk kezelésével, fejlesztésével. (el is értük egy pozitív szintet) Ebben a viszonylatban, igenis felháborodom, ha más gyerekeket elhanyagolnak. Akkor pedig, ha ez miatt az én gyermekem issza meg a levét, hát fel is háborodom! (úgy hiszem joggal)
Óhatatlanul visszatekintek az én korosztályom gyermekkorára. Akkor ezeket a gyerekeket, igenis rosszaknak, renitenseknek bélyegezték, és nem integrálták az úgy mondott jó gyerekek közé. Evvel elérték, hogy a normál osztályokban zavartalanul tanulhattak, fejlődhettek, élhettek a gyerekek. A nehezen kezelhetők diákok pedig szakmailag felkészült fejlesztőpedagógusokhoz kerültek.
Szerintem nem is várható el, minden pedagógustól, hogy renitens gyerekekkel foglalkozzanak, integrált közösségekben. Hiszen nincs meg hozzá a speciális képzettségük, ráadásul a normál gyerekek oktatását is elhanyagolják, hiszen figyelmüket folyamatosan lekötik a renitens diákok.
Ismétlem, nem összekeverendő a megfelelően kezelt, fejlesztett hiperaktív gyermek, a kezeletlen renitens viselkedéssel megáldott hiperaktívval.
Egy-egy osztályba belehet integrálni egy-egy hiperaktív csemetét, ha fejlesztése eléri azt a szintet, hogy normál közösségbe mehessen.
válasza:A kérdésedre a válasz benne van az előző okfejtésedben: a világ, az emberiség nem egy konstans állapotban van, folyton változik. A mi gyerekeink fogják létrehozni a jövő társadalmát, így nem a „mai rohanó, ideges, tolakodó világra” elvárásaihoz kell őket nevelnünk, hanem olyanra, amilyen világot szeretnénk, hogy legyen majd.
Persze lehet, hogy a jövő tele lesz még idegesebb emberekkel – de ez nem lehet kifogás, nem élhetünk úgy, hogy folyton arra gondolunk, milyen rossz is lesz majd.
Én elég sok olyan embert ismerek, akik igyekeznek gondolkodó, tetteikért felelősséget vállaló, őszinte, elfogadó embert nevelni a gyerekükből, szóval bizakodó vagyok, hogy az én gyerekem is meg fogja találni a társaságát. :)
A múltba révedéről: nincs értelme hasonlítgatni a saját gyerekkorunkhoz, mivel ma olyan hatások érik a gyerekeket, amelyeknek mi a tizedét sem kaptuk. A szülők, pedagógusok, pszichológusok mind csak kapkodják a fejüket, nem csoda, hogy ennyire mennek a gyereknevelési tanácsadók, fejlesztők, gyerekpszichológusok… tulajdonképpen senki nem tudja még, hogyan hat a mai civilizált világ a gyerekekre (fényszennyezés, biológiai ritmusunk felborulása, a tévé, a számítógép, a temérdek mikro- és makrohullám, amelyekben élünk)…
Egy extrémnek tűnő, de baromi egyszerű példával élve: nagyapám 60 éve 10 évesen még minden reggel 1 órát gyalogolt az iskolába (majd haza), a mai 10 évesek zömét kocsival viszik-hozzák. Tegye fel a kezét, aki azt gondolja, nem hat a gyerekek idegrendszerére, lelkére és testére másképp ez a pici különbség. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!