Normális, hogy betegen is járatják a gyereket iskolába?

A munkatársnőmnek 3 gyereke van, mindhárom általános iskolás. A nő folyton pörög, folyton rohan, beosztja mindenki idejét, belefojtja a férjébe a szót, mikor az mesélné, hogy milyen volt a napja, mert ilyesmire nincs idő...

Az egyik fia talán ötödikes. Egyszer felhívta péntek délelőtt az anyját a suliból, hogy rosszul van, belázasodott, menjen érte. Anyu 2-re elment a gyerekért kocsival, de nem vitte haza, hanem magával vitte a heti nagybevásárlásra - végigjárták a fél város boltjait az aktuális akciók miatt a lázas gyerekkel. (Nekem már ez is fura.)

Hétvégén a gyerek pihent, amennyit pihent, de hétfőn (még mindig hőemelkedéssel) elküldték suliba, hogy ne maradjon le. Az anyja előadta, hogy jaj, hát annyira hajtják ezeket a gyerekeket, nem engedhetik meg, hogy egy napot is hiányozzon.

Pár nap múlva a gyereket végképp kiütötte az influenza, muszáj volt otthon maradnia. De az anyja óránként hívta, hogy hány oldalt haladt a kötelező olvasmánnyal, és ugye nem alszik.

Kicsit felszaladt a szemöldököm. Mikor én gyerek voltam (mondjuk 20 éve), én is elég erős iskolába jártam, de fel nem merült a szüleimben, hogy hőemelkedéssel elküldjenek suliba, ha kiírt az orvos. Pedig bejárós voltam, és elég nehéz volt telefonon egyeztetni, hogy mennyit haladtak a tananyaggal. Ha addig dogát írtak, majd megírtam később, na bumm. De nem kényszerítettek tanulni, míg rosszul voltam, csak feküdtem, aludtam, tévéztem, gyógyultam. Nem lett belőlem utcaseprő.

Tényleg ennyivel nagyobbak ma a követelmények, vagy csak anyuci pörgi túl a dolgot?