Lehet tanítani a gyerek/pénz viszonyt?

régen volt a "Gazdálkodj okosan" társasjáték,szerintem jobb mint egy Monopoly, ami csak ingatlankereskedelemről szól..

meg megvan arról a véleményem mondjuk, hgy szegénységi elveket gyerekbe nevelni..

simán

nézd meg h mennyibe kerülnek a dolgok az suli büfében

adj neki éppen csak egy picit kevesebbet ás vár el h hét végén a perselybe is tegyen valamennyit !

pl átlag 120.- kerülnek a nasik a büfében

adj neki heti 500.-

és pénteken ami marad azt perselybe

de az a szabály h maradni kell ha csak 10.- akkor annyi !

ebben az esetben át kell gondolnia h mikor mit vesz

ha ügyes minden napra jut valami neki és még lesz maradék is

[link]

Itt egy pénzügyi szakember nagyon jól és részletesen ír róla. Van két folytatása is a cikknek, az adott cikkek alján van link hozzájuk.

Szia,

pénzügyes elemző vagyok bankszektorban. Így a gazdasági, pénzügyi kérdések jelen vannak a munkanapjaimban is.

4,5 éves kisfiam van.

Erről a kérdésről épp úgy gondolkodom, mint az egyéb háztartással összefüggő dolgok megtanításáról.

A legfontosabb szerintem kicsi korban (mondjuk 6-8-10 év alatt) a példamutatás, a családi minta adás. Nálunk ugye a munkám miatt eleve beszédtéma a gazdasági élet (még ha nem is érti, a beszélgetéseket hallja, néha rákérdez szavakra stb.)

A múltkor azt kellett neki elmagyaráznom, hogy mi az infláció, vicces volt :) De egyébként még az ő szintjén is meglepően könnyen el lehet. A gyerekek is hallanak maguk körül gazdasági kifejezéseket, mint kamat, bankszámla, kárty pin kódja- az én kisfiam már pontosan tudja, hogy mi a pin kód és miért kell rá vigyázni, hogy használjuk fizetéskor stb.

Ugyanúgy, ahogy pl. a házimunkába való bevonás, az otthoni teendőkben részt vállalás- ugyanígy lehet a pénzügyekkel is.

Amikor pl. vásárolni megyünk, akkor - és tényleg direkt csak a kedvéért!- rászánom az időt, hogy menjünk végig a házon, nézzük meg, hogy mire van szükég 1-2 nap múlva, mi van fogyóban és írjunk listát- ezzel is tervszerűségre, ésszerűségre lehet szoktatni. Aztán egy másik listára azt, hogy mit lenne még jó venni és az mennyibe kerülhet.

Nagyon élvezi. A boltban figyelni kell a táblát, ami a termékek alatt van és pl. kis dolgokban már most is ő hozzon ésszerű döntést. Pl. 2 db X gyümölcsjoghurt y forintért vagy inkább egy csomag gumicukor Z forintért vagy akciós a W termék, azt is szereti, akkor inkább most azt.

Van egyébként egy nagyon aranyos, 2010-2011-ben díjnyertes társasjáték is (Nagy-Britanniában év játéka volt stb.), a Pop the shop (kb. 5 éves kortól jó, az én kisfiam már vígan játszik vele):

[link]

Pont az a lényege, hogy van X forintod és egy bevásárlólistád- hogy veszed meg belőle a dolgokat, hogy elég legyen a pénz?

(Kisebb gyerekeknek ennek a játéknak az előzménye a shopping list- bevásárlólista, ott még nem kell pénzezni, de a bevásárlást szimulálja:

[link]

Az életben pedig az én kisfiam jön velem a bankba ügyet intézni és mindig elmondom neki, hogy pl. miért van bankkártya, mit jelent a fizetésem, mire kell költeni mindig.

Kicsit nehezebb a mai világban, amikor neten utalok, nem sárgacsekkezünk, nincs valós készpénzmozgás minden tranzakció mögött, de nem lehetetlen.

Beszélünk arról, hogy mi a fontossági sorrend otthon (pl. úgy vásárolunk, hogy ennivaló legyen, tisztítószer legyen, és csak AZTÁN veszünk cukorkát, ha marad pénz- egy párszor már eljátszottam, hogy készpénzzel mentünk heti bevásárlásra és kb. annyi összeget vittem, ami kb. elég és úgy pakoltunk fel a szalagra, hogy lássuk, mi fér még bele az összegbe és miről kell lemondani.

Ugyangy tankolunk együtt és megmutattam, hogy pl. egy tank benzinnél mennyit jelent a végén a kedvezménykártya- és akkor fizikailag odaadtam neki a megtakarított pénzt.

Ugyanígy van kis perselye, amiben gyűjtögeti az aprópénzt- ő még kicsi, nem dolgozik, nem kötöm feltételekhez a "zsebbpénzt", de a gyűjtögetésre már rá lehet szoktatni. Így megtanulta már, hogy melyik pénzérme milyen és kb. mennyit ér (pl. a százas egy nagy pöttyös túrórudi, az 50-es egy alma a zöldségesnél stb. ilyen életszerű példákat kell hozni!).

Ha a persely megtelik, akkor kiszedjük, megszámoljuk a pénzt, oda szoktam szólni a kispostára és bevisszük a kis fémkofferébe (a postán örülnek és itt nincs díja a fémpénz beváltásának kb. 100 db/érmefajta határig, a bankban van díja, de nálunk 30 érméig ingyenesen lehet számlára befizetni)- akkor látja, hogy a papírpénz az nagyobb, mint a sok nehéz fémpénz.

Volt már, hogy az így beváltott pénzt elvittük a bankba, befizettük anya számlájára, akkor "eltűnt", de utána elmentünk a játékboltba, ahol kártyával fizettünk vele egy játékért- így talán megérti, látja a folyamatot és már igenis tudja, hogy az a játék pl. 3 havi gyűjtögetés eredménye.

Jól élünk, mégis gyakran, pont "nevelési célzattal" beszélgetünk arról, hogy mindenre nem telik.

Vagy pl. most kap új, nagyobb biciklit- együtt néztük meg a boltban, látta az árát, tudja azt, hogy a perselyben ennek az árnak a töredéke gyűlik össze hónapok alatt, tehát ez egy nagy és értékes dolog.

most ehhez választottam esti mesét is (Angellina Ballerinában van egy olyan rész, amikor tönkremegy a bicikli és az egérgyerekek egész héten dolgoznak, mégis csak kis részét tudják megkeresni az árának)

Közös gondolkodásra hívtam, hogy hogyan lehetne összegyűjteni a nagy bicilki árát és itt tényleg lehet ötletelni akár meredek dolgokat is. Volt is olyan pl., hogy anya dolgozzon többet, meg adjuk oda az autót a bicikliért- mindegyiket összeírtuk és megbeszéltük, hogy miért jó vagy kevésbé jó az ötlet (pl. az autót nem adjuk érte oda, mert drágább, hogy megyünk oviba/dolgozni stb.)

És voltak használható ötletek: pl. adjuk el a régi biciklit, babakori játékokat, régi könyveket, kisbabás legoduplot stb.

Ennek örömére pl. hétvégén selejtezni fogunk játékokat, könyveket, amik már nem "nagyfiúsak" és tudja, hogy el lehet őket adni pl. babavásáron, interneten (megmutattam már neki hirdetést, jött már hozzánk kisbabás anyuka elvinni, kifizetni a dolgokat, így látta, hogy ebből hogyan lesz pénz, ő "bonyolította a businesst", adta oda büszkén pl. a régi kiságyforgóját és kapta meg a pénzt stb.) Ilyenkor mindig egyeztetek a felnőttekkel, hogy tudjanak róla, hogy ez miért fontos most.

Nálunk apa külföldön dolgozik, így még bejönnek a képbe az eurós pénzérmék és a pénzváltás folyamata is. Olyat is mutattam már, hogy mennyivel kevesebb dolgot tudunk venni, ha pl. a boltban fizetünk euro bankjeggyel és mennyivel többet kapunk, ha előtte megnézzük a banki árfolyamot vagy a pénzváltó árfolyamát (kis tételek a mindennapokban tudom, de ezzel is arra tanítom, hogy nézzen körül, hasonlítsa össze az árakat).

Az euro fémpénzeket is gyűjtjük, azokat a munkahelyem házipénztárában tudom beváltani kezelési költség mentesen papír bakjeggyé és még örülnek is neki.

KÉsőbb persze tényleg hasznos a monopoly, gazdálkodj okosan, de addigra már kisiskolás.

A mínusz (kiadás) és plusz (bevétel) fogalmakat meglepően jól tanítja ez a játék (és 4 !! éves kortól van, az enyém pontosan megtanulta és össze tudja kötni a pénzbevétel-pénzkiadás fogalmával is):

[link]

Szerintem ennek semmi köze a zsebpénzhez. Soha nem kaptunk konkrétan behatárolt zsebpénzt. Hanem amire kellett (iskolai költségek, kaja), arra kaptunk mindennap, ha meg kellett ruha/cipő/akármi, azt megvették nekünk. Persze mivel hárman voltunk tesók, nem azt jelenti, hogy dőzsöltünk a pénzben, és mindig mindent lehetett, közel sem...

Apám nagyon spórolós, én is ezt vittem tovább, csak még elvetemültebben, és sokkal logikusabban. Pedig ha azt veszem alapul, hogy megkaptam, ami kellett, azt is hihettem volna, a pénz csak terem, nem kell tudni beosztani, mégis mire oda jutottam, tudtam, hogy bánjak vele. Már a legelső fizetésemből is félretettem.

Pedig gyerekként osztálykiránduláson is elvertem az összes pénzt, a nagyszülőktől kapott pénzt is elköltöttem.

a 6-os jókat irt

de 3 gyereknél ez már nem olyan egyszerű kivitelezni és ha nem magas a bevételed

:-)

nekem a fentebb leírt dolog vált be

és az h ha nagyon akartak valamit pl új bicaj

akkor megegyeztünk h az x részét nekik kell összegyűjtési rá

fontos a példamutatás

és a fontossági sorrend !

és az h célt adj a gyűjtögetésnek

h meglegyen a motivációja

pl barátnőmnél a jó jegyek után plusz zsebpénz jár

a heti megtakarítás után kamatod ad a gyerekeknek

ezzel duplán motiválja őket

a tanulásra és arra h sproróljanak :-D

most már nagyok és megértik h pl ha 1 órát zuhanyzik akkor pazarol

ha ezt minden nap megteszi akkor simán elveri egy strandolás árát - tehát nem fogunk menni következő hónapban :-D

6. vagyok.

Bárhány gyerekkel meg lehet csinálni (szerintem szétnézni a háztartásban pl. vagy beszélgetni a bankkártyáról ugyanannyi idő, ha egy, mintha 3-nal mondanád el:)

Nem tudom beszélsz-e jól angolul, de rengeteg nagyon jó kis modern mese vagy angol nyelven, igaz, keresni kell, olvasgatni, utána járni, de megéri.

A társasjátékok is általában 2-4-6 főre vannak kalibrálva, szóval itt sem értem, hogy miért lenne akadály több gyerek- sőt én ilyen esetben bevonnám a nagyobbat, hogy segítsen elmagyarázni a kisebbeknek- ezzel is jól lehet nézni, hogy mit értett meg, az ő nyelvezete közelebb áll a kicsikéhez stb. Én inkább előnynek élném meg.

Főleg, ha a mindennapokban is szükséges a "megszorítás", takarékoskodás a mindennapokban.

Egyébként a jó jegyek pénzzel való jutalmazását én egy rossz módszernek tartom. A gyermekem ne azért tegyen meg valami ALAPVETŐ dolgot, mert pénzt kap érte, hanem mert alapvető és ez a "munkája"- ehhez is szükséges persze a példamutatás és nálunk nem jön be az sem, hogy "mert bezzeg anyám meg apám kettesre érettségizett meg nincs diplomája" :)

A pénz szerintem nem jutalmazási eszköz (ahogyan pl. a csoki sem pici korban), hanem a gazdaság része, ahogyan a levegő, étel és az ágy is.

:)

Ami még eszembe jutott: szerintem az is nagyon fontos, hogy LEGALÁBB egyenlő arányban essen szó a BEVÉTELEK, megtakarítások fontosságáról, gyarapításáról is, mint a kiadások csökkentéséről. A gyerek szintjén magyarul: ne csak a villanylekapcsolásos szekálás menjen, hanem az is, hogy ennek napi értéke kb. 3 Ft, ellenben ha pl. nagyobb gyerekként besegít egy jótékonysági vásárol vagy önkéntes munkát végez, akkor ennek ki lehet fejezni az értékét (én pl. ezt megbecsülném anyagilag!) ahogyan azt is, ha a régi játékait pl. felajánlja jótékony célra vagy el tudja adni az új cél érdekében.

Már közel 40 éves vagyok, de az én édesanyám is közgazdász volt. Emlékszem, hogy érettségi után mentem először dolgozni, még az egyetem előtti nyáron egy tuc-tuc zenés, neonfényes butikba eladónak, nap 10 óra munka, kb. 1,5-2 óra utazás, nulla ebédidő stb. Egy minimális alapbér mellett gyakorlatilag teljesítménybér volt az eladott holmik után. Ki voltam akadva- a szüleim azzal ösztönöztek, hogy a havi keresményem értékét megkaptam tőlük, progresszív módon, tehát minél többet kerestem meg a nyári időszak alatt, annál többet kaptam mellé.

Hihetetlenül motivált, láttam az eredményét és azt is, hogy bizony a kemény fizikai munka, állás, pakolás helyett milyen jó dolog tanulni, később szellemi munkát végezni stb.

A külföldi férjemnél már tinikortól ment a külföldi (!) önkéntes munka pl. Dél-kelet Európában, Közép-Afrikában stb.- ilyen helyzetekben látja meg egy gyerek igazán azt, hogy a jóléte mennyire viszonylagos és mások milyen módokon kezelik a pénzügyeket.

Előző vagyok, eszembe jutott még valami.

Most készülök megvenni (Líra könyvesboltokban állítólag van belőle), direkt ovisok, kisiskolásoknak van MAGYARUL

[link]