A gyerek feladata a tanulás?

Ennek általában az az oka, hogy a gyereknek valamilyen tanulási nehézsége van. Nem szégyen az ilyesmi, sokaknak nem megy magától, érdemes szakemberhez fordulni.

De felsősök körében inkább már lustaságról és nemtörődömségről van szó.

Soha nem voltam jó tanuló. Sajnos szüleimnek nem volt ideje velem foglalkozni, ellenőrizni a házimat, magam kárán kellett megtanulnom, hogy kötelességekkel jár az iskolába járás.

Nem készítettek fel, mivel jár az iskola, mikor belecsöppentem meg sokként ért. Magyarországon ezen a sokkon sajnos minden gyerek átmegy. Akkora különbség van az iskola és az óvoda között, hogy ezt a különbséget a legtöbb gyerek hirtelen nem tudja kezelni.

Már Anlgiában élek, a gyerekem szeptembertől "iskolás" 4 évesen kezdi a sulit, épphogy betölti. De itt az iskola még nem olyan, és már óvodában elkezdik a gyerekeket egy kicsit tanítani, foglalkozásokat tartani. Ma már Magyarországon is próbálkoznak kicsit jobban az óvodában, mégis óriási a különbség. A teljes szabadfoglalkozásból hirtelen napi legalább 4 tan óra van, ahol 45 percet egy helyben kell ülni és figyelni egy kemény padban egyenes háttal...soroljam tovább? Na ná, hogy szegény gyerek hirtelen megszeppen, lázad.

Itt a lányom az iskolát úgy kezdi, hogy nem padban ülnek többnyire, és először rövidített napjaik vannak egy-két hétig. Játékos foglalkozások vannak.

A szülő feladata óvodás korban felkészíteni a gyereket az iskolára, beszélni róla, esetleg szerepjátékokat játszani vele, elkezdeni feladatokat róni a gyerekre, iskolakezdéskor pedig ha csak lehet, fogni a kezét, elkísérni iskolába, érte menni, érdeklődve hallgatni a gyerek élményeit, leülni vele a leckét átnézni,válaszolni a kérdéseire, elmagyarázni a nem értett dolgokat, kikérdezni a leckét, hétvégén esetleg önálló feladatokkal ellátni a gyereket. Gyakorló füzetet vezetni. És a lehető legpozitívabban mesélni saját élményeiről a gyereknek, próbálni megszerettetni az iskolát, a pozitív eredményeket dícsérni, negatívoknál nem lehúzni, bíztatni.

Mindez hiányzott nekem.

Aztán egy ponton rájöttem, hogy tanulnom kéne, elvégeztem egy főiskolát.

Részben a szülő felelőssége, részben pedig a tanítóé. Ha jól tudja őket motiválni, az eleinte rosszul teljesítő gyerek is szárnyalhat. Erre példa az én gyerekem. Vért izzadtunk a matekkal, gyakoroltunk, tanár magyarázta, még fejlesztő pedagógushoz is elvittem, mire jött a harmadik osztály, pikk-pakk megtanulta a szorzótáblát, háromjegyű számokkal fejben összead-kivon, lazán megcsinálja a mértékegység-váltást (emlékszem, nekem nehezen ment), római számokat hibátlanul felismeri. És ezekkel mind gond volt. Nem nekem köszönhető, bár próbáltam segíteni, hanem a tanár hozzáállásának.

De van olyan osztálytársa, akinek a matek 3-as olyan, mint másnak az 5-ös. És nem kigúnyolják, lekezelik, hanem együtt örülnek, ha 4-est ír. Na ez a nem mindegy, és ilyenkor nagyon büszke vagyok a gyerekekre.

A szülő felelőssége is és persze a pedagógusé is. Iszonyatosan fontos a két fél együttműködése. Bizony vannak olyan gyerekek, akikkel minden délután, vagy este le kell ülni tanulni. Minden áldott nap. Ez sokszor igen nehéz, mert a szülők 10-12 órákat dolgoznak.

Szerintem nem ülnek le velük tanulni, vagy rossz a módszerük, utóbbiban tudna esetleg segíteni a pedagógus.

A férjem pl. mindig reál ember volt. Most elismert mérnök- kutató, de rengeteget szenvedett az irodalommal és a törivel. Anyósom volt, hogy elolvasta a kötelezőt helyette és különböző más módszerekkel ismertette meg vele a művet, vagy együtt olvasták A kőszívű ember fiait. (Azóta bis jó élménykét emlegeti a férjem) Nem mindig, mert azért volt szigor, meg következetesség, de előfordult. Én tök hüle voltam a matekhoz, vagyok is a mai napig, nyelvtanár lettem, de anyu mindig leült velem matekozni. Amíg tudott segíteni, utána külön tanárhoz jártam.

Nem lehet mindenben jó egy gyerek, nem is kell. De egy szintet teljesíteni kell. Magához képest fejlődnie kell.

A szülő felelőssége a jó iskola megválasztása és a tehetséggondozás, a pedagógussal karöltve.

A jó iskola választás elengedhetetlen és a jó iskolán nem erős iskolát értek, hanem olyat, amibe beleillik a gyermekünk, akit mi ismerünk. Egy családon belül is iszonyat különbségek lehetnek a gyerekek között. Van akinek szüksége van egy "verseny-istállóra", van, akinek a waldorf jön be.

De mindenki maga ismeri a gyermekét, ha le kell ülni vele, hát le kell, de az is lehet, hogy nem szükséges.

Kérdésedre válaszolva, nem, nem tárhatja szét a karját a szülő és nem könyvelheti el a gyereket ilyennek meg olyannak.

Szó sincs profizmusról.

Egyébként igen, dolga lenne a napközinek, de nem teszik. Így kénytelen a szülő tanulni. Nem feltétlenül és minden tantárgyat kell magyarázni a gyereknek, de ránézni, hogy készen van-e a házi, beszélni róla, hagyni, hogy meséljen azt mindenképpen, erre még annál a gyereknél is kell időt szakítani, aki megcsinálta a leckét a napköziben.

Idővel kialakul a gyerekben is, melyik tantárgyban leli örömét, melyik iránt érdeklődik és azt nyomni kell. De a többiből is meg kell csinálni a házit, meg kell tanulni.

Szerintem csak kifogások vannak! Mert ha pl. a matek, biosz, fizika, kémia nem megy a gyereknek és már nem tudunk mi segíteni neki, konzultálok a pedagógussal. Ő segteni fog, együtt kell megoldást találni, legyen szó külön óráról, bármiről. Azt meg senki ne mondja nekem, hogy nem érti a törit, magyart stb... hiába van csak érettségije. De, ha így is lenne, akkor is beszélek a tanárral és kérek segítséget. Erre írtam előző válaszomban, hogy baromi fontos együtt működni a pedagógusokkal.

Ha nem érti a törit,