Ti mit szóltok ehhez?

Egy tanár semmit sem jelenet. Gondolom első osztálya és jó fej akart lenni.

Kérdező minden korosztály azt hiszi, hogy az ő korosztályát sokkal jobban neveltél, többet vártak tőle mint az utána következő generációtól.

Teljesen igazad van.Elég nagy hülyeség.

17/F

Szerintem ez jó, így a kicsik bizalmasabb viszonyt tudnak kialakítani a tanárral. Kevésbé érzik a szakadékot a tanár és diák között, így jobban mernek szólni neki minden miatt, inkább kérnek segítséget. Közelebbinek érzik, jobban megosztják a problémáikat.

Tudom ma magyarországon csak a tekintélyelvűséget ismerek az emberek, a társadalom sokat csúszott le az utóbbi években.

De nyitni kéne, szabadabban, nyitottabban élni, emberközpontú, emberarcú társadalmat létrehozni.

Nekem egy tánctanárom volt akivel tegeződtünk, vele sokkal jobban elvoltunk mint más tanárral. Voltak olyan órák, hogy csak ültünk körülötte és beszélgettünk. Mindenféléről és mindenki élvezte.

25\L

"de azért amikor mi voltunk elsősök,minket a tanárok tényleg neveltek.Most is, a 4.-esek úgy káromkodnak mint a 16 évesek."

Ez a szülő hibája, ezt a szülőnek kéne megtanítani.

Teljesen természetes. Egy elsős általában még nem tud magázni. Inkább szóljon tegezve, mint sehogy. Ez nem tiszteletlenség. Idővel megtanulja.

Az én Nagycsoportos lányom körül senki nem beszéli azt a "nyelvet", hogyan tanulta volna meg. Természetesen csókolommal köszön. Majd lesz egy gyerek az osztályban, akinek már megy, és majd egy év alatt ráragad.

Amúgy 10 éve vagyok tanító néni. Mindig is így ment.

Én ebben nem látok semmi szörnyűséget, szerintem legkésőbb felső tagozatos korukban már úgysem tehetik majd meg ezt. A mi gyerekeinknek sem evidens a magázás, mivel olyan szerető és elfogadó környezetben nőttek fel, ahol az a szokás, hogy minden családtagot/barátot/sőt, más osztálytárs szüleit is tegezhetik. Az óvónőket is tegezték.

Olyan kérdés ez, mint hogy hogyan kell köszönnie egy gyereknek: sziával/csókolommal/jó napottal. Itt a Gyk-n is gyakran látok embereket azon puffogni, hogy lesziázzák a kisgyerekek a felnőtteket, és ez milyen tiszteletlenség. Szerintem ez nagyrészt a szűkebb társadalmi környezet kérdése. Van, ahol a nagymamát is magázza a gyerek (ahogy régebben a szüleikkel is gyakran így beszéltek még a gyerekek, ma meg már ez a ritkább), és van, ahol – pl. nálunk is – a 80 éves szomszéd néninek is vígan köszönhet sziával.

Egyébiránt egyetértek azzal, hogy túl sok a tegeződés manapság, én sem szeretem, ha egy reklámban tegezve szólítanak meg, furcsának tartom, ahogy nem tegezem le a boltban sem az eladót, mikor belépek.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekem is megtanulja használni, de azért lássuk be, elég nehéz egy gyerek helyzete ebből a szempontból. Mert kit kell magázni és kit tegezni? Az osztálytársak szüleit tegezheti, a szomszéd nénit tegezheti, miért nem tegezheti akkor a kisboltban az eladónőt, akivel szintén elég gyakran találkozik?

Ennek a nehézségnek az illusztrálására jutott eszembe az a kísérlet, amit annak bemutatására végeztek, mennyire könnyű egy gyereket rávennie egy idegennek, hogy vele menjen bárhová. Az egyik gyerek magyarázata az volt, mikor megkérdezték, miért ment el az idegen bácsival, hogy azért, mert a pali azt mondta, hogy a kutyáját keresi, ebben kérte a segítségét – és mivel a gyereknek is volt kutyája, és kutyasétáltatáskor azt tapasztalta, hogy a szüleivel együtt tagja a „kutyások nagy közösségének”, úgy érezte, hogy ez a kutyás bácsi is egy ismerős.

Még valami: gimnáziumban nyilván minden tanárunkat magáztuk – ők viszont tegeztek minket. Volt azonban egy tanárom, aki magázott minket. És ez szerintem egy nagyon jó pedagógia megoldás volt, mivel így egyenrangú felek lettünk, akik kölcsönösen tisztelik egymást.

És itt jön be a tekintélyelvűség, amiről az egyik hozzászóló írt: ha a tanár tegez, te meg magázod, akkor ezzel folyamatosan azt érezteti, hogy te „alatta állsz”, alsóbbrendű vagy. Persze az egész oktatási rendszerünk erre épít (a frontális oktatás gyönyörei), a tanár „megmondja a tutit”, a „hallgató” (még ha általánosban és középiskolában nem is így hívják) meg csöndben hallgatja és befogadja a „nagy kinyilatkoztatást”. (Gyönyörű erre a magyar „hallgató” kifejezés, érdemes elmélázni rajta.)

Szerintem nem az a lényeg, hogy tegeződve beszélünk, vagy magázódva. Mindkét módon lehetünk tiszteletteljesek, vagy épp ellenkezőleg.

Ha az elsősöknek megengedi a tegezést a tanár néni, bácsi az az ő dolga. Ha zavarná biztos megtanítaná a gyerekeket hogy hogyan szólítsák.

De amúgy ahogy nőnek és ahogy sokféle tanárral találkoznak úgy alakul ki hogy melyiket lehet tegezni, magázni, kit lehet tanár néninek, bácsinak szólítani, ki engedi meg hogy Kati néni, János bácsinak szólítsák. Ez egyedi. Van hogy iskolája is válogatja, vagy épp tanára.

Tehát szerintem majd hozza az élet. Nekünk is a középsuliban volt egy tanárunk aki magázott minket és őt úgy szoktuk meg. A többi tegezett minket, mi magáztuk őt.

Ez jön magától szerintem, meg a tanár úgy is alakítja ahogy neki is jó.

Az meg hogy a 4.-esek úgy káromkodnak mint a 16 évesek nem függ össze, hogy tegezik a tanárt vagy nem. amit a tanár megenged, vagy tűr azt lehet amit nem azt úgysem! Hidd el!

De a káromkodás más tészta! elég nyitott világ van és elég hamar eljutnak olyan dolgokhoz a mai gyerekek, fiatalok, amik régebben talán zártabbak, intimebbek stb voltak.

Más a világ, aminek vannak előnyei, de sok hátránya is, amit meg kell a szülői generációnak is tanulnia, miközben ő is már egy másik világban van ahhoz képest amiben ő nőtt fel, a gyereke meg még másabban.

Szóval nem könnyű ez!

De az sosem fog változni amit írtam a legelején! Magázva is lehetek tiszteletlen valakivel és tegezve is lehetek tiszteletteljes! Ezt soha ne feledd!