Csak szerintem túlzás hogy már 2. -ban a szórzótáblát tanulják a gyerekek?

A 29. válaszoló írja: „…Az átlagosnál semmivel sem voltam jobb képességű, egyszerűen ez egy ilyen nemzedék volt, mert nem volt tere a »Széltőlisóvom-tanítási rendszernek«.”

Elnézést, nem értem a célzást. Kisgyerekem van, és a környezetemben a gyerekek többsége már iskola előtt tud olvasni. Egyrészt vannak, akik maguktól tanulnak meg (ez szerintem oké), viszont számos szülő görcsöt kap, hogy fejlessze a gyerekét, és már óvodában sem hagyja játszani, hanem mindenfélével tömi a fejét, így olvasni is megtanítja előre. Én úgy látom tehát, hogy ma sokkal inkább nem hagyják békén a gyerekeket, mint régen (kb. veled egykorú vagyok). Mondván, a mai világban csak az a gyerek fog érvényesülni, aki hatévesen már egy kis menedzser.

Érdekes kérdés, hogy ez egy piaci törvényszerűség-e, vagyis a szülők „fejlesztés iránti igénye” generálja a számtalan szakkör/nyelv/sportkör/fejlesztőház stb. létét, vagy fordítva, rájöttek az emberek, hogy a szülőknek bármit el lehet adni, ha úgy állítják be, hogy a gyerek érdekét szolgálja (és/vagy helyettük foglalkoznak a gyerekkel közben).

Szóval szerintem a mi gyerekkorunkban sokkal szabadabb volt a gyereklét, még akkor is, ha nem voltak alternatív sulik.

Egyáltalán nem. Direkt fejlesztést soha nem kaptam, de nagyon türelmesen válaszoltak a szüleim minden egyes kérdésemre.

Apám gyakran hozott haza munkát, papírokat írt, olvasott, nekem meg fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Tőle is kérdezgettem (utólag visszagondolva hogy örülhetett, hogy munka helyett az én hülye kérdéseimre válaszolhat :)), utcán a feliratokat is.

Valahogy összeraktam magamban és 3 évesen lett gyanús, hogy miért olvasok kép nélküli könyvet. Rákérdeztek, felolvastam. Azóta se jöttek rá, hogy hogy csináltam.

A teljes első osztályt végigunatkoztam, mert ismertem a tananyagot. Csak azért nem ugrasztottak feljebb egy osztályt, mert szociálisan nem biztos, hogy jót tett volna.

A szorzótáblával és ilyenekkel nem volt gondom, pedig a magas szintű matekhoz már deklaráltan hülye vagyok.

Én harmadik osztályban tanultam, "pedig" Waldorf iskolába jártam, és járok, ahol nem nagy hívei a minél több, lexikális tudás fejbepasszírozásának. Én kifejezetten élveztem, mikor megtanultam a hármasat, leírtam körülbelül háromszázig, de szerintem nagyon függ a tanítási módszertől, hogy érdeklődik e a téma iránt a diák.

Ja és szerintem a harmadik osztályos szorzótábla tanítás sem feltétlenül olyan jó.

"Ha bele gondolok,hogy előtte egy évvel még csak a karikákat,vonalakat irogattak a füzetbe,-majd viszonylag gyorsan eljutnak elég magas szintre. most nem csak a matekra gondolok-hanem mindenre"

Azért 10 hónap nem olyan rövid idő, hogy csak úgy "hipp-hopp" a karikákból betűk legyenek... Ez egy hosszú, és valóban küzdelmes feladat, de a tanítók tudatosan építgetik fel a tudását a gyerekeknek, az adott osztály képességeihez alkalmazkodva. Minden év eleje ismétléssel telik, majd belekezdenek az új tanév anyagába. A szorzótábla tökéletes második osztályban, ez is a tematika része. Ha nem tanulná meg másodikban, akkor 3-4. osztályban fele annyi idő jutna a tananyagra, hiszen a 3-4. osztályos tananyag jelentős része a szorzótáblára (is) építkezik. Mindemellett második osztályban tovább bővítik a számkört, és ezzel a korábban megismert műveleteket is. (összeadás, kivonás)

Arra biztatok minden kedves szülőt, hogy ne sajnálják az időt leülni a gyerekeik mellé, minden gyakorlásra szánt perc duplán meghálálja magát!