Iskolai idegennyelv-oktatás – hány nyelvet, mikortól tanultál/tanult/tanul a gyereked? Megtanultál/megtanult rendesen az adott nyelven/nyelveken?

Nos, a gyerekem óvodában tanult játékos angolt nagycsoportban, elsőben pedig kisérleti jelleggel kéthetente nemet foglalkozást tartottak nekik. Voltak szavak,ám kire később is emlékezett. Most kulfoldon élünk. Egy év alatt -egy iskola evet kell érteni, szeptembertől júliusig- megtanult egy szamara vadidegen nyelvet olyan szinten egy specialis, kulfoldi gyerekeknek létrehozott iskolaban, hogy a következő évben sima iskolába mehetett, evvesztes nelkul. Az értő olvasása a korosztályának megfelelő szintű es a teszteken nagyon jol teljesít. Itthon angolul beszélünk a párommal, azt is szedi fel rendesen.

Rendkívül fontos volt az idegennyelvi környezet, ez nagyon sokat segített, tulajdonképpen ez tanította meg vele a nyelvet.

Ha nem élnénk kulfoldon, akkor felsőben kezdtem volna "erőltetni" a nyelvet. Akkor, amikor a magyart mar helyesen tudja hasznalni. Nalunka. Kulfoldi létnek a magyar nyelvtan látta kárát. Az idegennyelv alapján tagozaton magyarul, az alapján írja a magyar szavakat.

Az egyetlen, ami miatt érdemes korán kezdeni, az a szinte tökéletes akcentus mentesség.

Nyelvészeti szempontból egy gyermek minél korábban kezd el nyelvet tanulni, annál fogékonyabb lesz rá. Ha pl. szeretnéd, hogy legyen 2. anyanyelve, akkor babakorában fogadj mellé adott idegennyelvű dadát, heti 2-3x vele foglalkozik, az szinte elég is. De inzenzíven és következetesen.

A 7-8.-osan nyelvtanulás egyértelműen túl késői. Az ilyen gyerekeknek nálunk a gimnáziumban is súlyos elmaradásaik voltak, de még az egyetemen is érezhető volt ki kezdett előbb tanulni és ki később.

Első nyelvet érdemes 4-6 évesen elkezdeni, másodikat lehet 8-9.-es korban, tehát 14-15 évesen.

A kicsi gyerekeknek egyébként teljesen máshogy kell oktatni a nyelvet, mint a 7.-8.-osoknak, anyanyelvszerűen, olvasva, ismételgetve, nem nyelvtant tanítva. Aki a nyelvtant sulykolja beléjük, az rosszul teszi. Ilyen kicsi korban a tanulás még ösztönös, és a hallottak alapján maguktól megértik a szabályokat.

Egyébként én 5 évesen kezdtem az angolt, 15 éves koromban középfok, ekkorra már folyékony voltam belőle, majd 17 évesen felső. 2. nyelvet (francia) 15 évesen, 18 évesen középfokúztam, majd 19 évesen felső. Emellett 16 évesen a 3.-at (spanyol), 18 éves koromra középfokúztam ebből. Az egyetemen ezután 3 másik nyelvet tanultam később, de ez más kérdés.

A különtanár minden esetben jó megoldás, ugyanis személyre szabottan tud foglalkozni a gyerekkel. De a választásnál figyelj oda, hogy szakképzett legyen (ne éppen egyetemre járó, stb.), és rugalmas - hajlandó legyen a gyereknek leginkább megfelelő oktatási módszereket figyelembe venni, és nem az ezer éves normákhoz ragaszkodni. Ez a legfontosabb egy magántanár esetén.

Az iskolában tényleg nem jó, hogy 20-an vannak egy csopoprtban, mert minden gyereknek eltérő a felfogóképessége és az alapszintje, amivel odakerült. Ilyenkor sajnos gyakran előfordul, hogy a gyengébb gyerekek lemaradoznak és elvesztik az érdeklődést kellő figyelem ráfordítása hiányában, a haladóbbak pedig halálra unják magukat. Sajnos nagyon kevés gyereknek felel meg ez a fajta oktatás...

Teljesen hülyeség a dajka. Többnyelvű országokban a gyerek óvodától kezd és megtanul lazán egy nyelvet, ha eleget foglalkoznak vele.

Ha más nyelven jár iskolába, akkor félév, év kell neki, hogy mindent megértsen és már élvezze is.

A korai kezdést nyelvtanárral nem javaslom, az óraszám kevés. Két külön dolog tanulni és más nyelvi környeztben lenni. A tanuláshoz valóban idő kell, tanár nem feltétlen, a "merítéses" módszerrel meg ragad a gyerekre a nyelv.

Aki nyelvet tanul, azt mondod, 7-8-os korától, az életben nem hozza be azt, aki gyerekkorától környezetben volt - minél később (a hangképző szervek is öregszenek) kezdi, annál kevésbé lesz tökéletes a kiejtése. Legfeljebb azt a gyereket éri utol, amelyik ugyancsak tanárnál volt kiskorától.

Összefoglalva: tanárral hülyeség korán kezdeni, de minden kisgyereket ovitól be kellene dugni egy másik nyelvi környezetbe, hogy legalább egy nyelv ráragadjon és ne maradjon meg egy fonetikai készletnél.

Szia!

Három gyerekem közül egysem tanult kiskorában (oviban) nyelvet, pedig volt rá lehetőség. Én úgy gondoltam, hogy a nyelvórák idejét is inkább játékkal töltse, és nem is bántam meg.

Első osztálytól tanulnak angolul. Másfél évig csak szóban, versekkel, dalokkal, hogy szokják a hangzást. Miután már megtanultak magyarul írni, akkor kezdték az idegennyelvű írást. Alsó tagozatban hetente négy, felsőben hetente öt órájuk van/volt.

Nagylányom középiskolás, idén fogja megcsinálni a középfokú nyelvvizsgát, érettségire meglesz a felsőfokú is, plusz második idegennyelvből a középfok. (Mondjuk ő annyira szereti az angolt, hogy eredeti nyelven néz filmeket, olvas könyveket.)

Véleményem szerint ez teljesen megfelelő tempó.

Nyelvtanárként tapasztalom, hogy egy 8-9 éves gyerek mennyi mindent meg tud tanulni, mennyi szót, mennyi kifejezést stb.

A kis magántanítványommal aki már 1 éve jár hozzám, már angolul vásárolunk, riporterest játszunk, rendelünk kávézóban,stb. és dupla annyi szót tud mint a többi osztálytársa negyedikes korára.

Örömmel jön hozzám, kap rengeteg szókincsfejlesztő rejtvényt, és készített már éttermi menüt, az órát kapásból mondja és ő be is állítja a műanyag órán az időpontot, amit mondok neki angolul, tehát kreatívan játékosan tanulja az angolt velem heti 2-szer az iskola mellett, ahol azt mondja az angoltanára, hogy felesleges járnia különórára.

Nos, annyira " felesleges ", hogy csupán 3-an ötösek (köztük persze a kis tanítványom), a többi 4-es, de inkább 2-3-as.

Összegezve, már másodikos kortól is lehet tanítani, de a gyerektől is sok függ. Egyesek fogékonyabbak, mások később kezdik el, de behozzák a lemaradást.

Vesztenivaló nincs, meg lehet próbálni már alapszavakat, állatokat stb. tanítani akár 6 évesnek is, mindent persze játékosan.