Szülők mit tegyek? Megszakad a szívem a kislányomért?

Nem lehet, hogy túlságosan magol ahelyett, hogy megértené a dolgokat? Ez is lehet probléma. (sőt, szerintem ez a legfőbb probléma) Én azt tanácsolnám, hogy beszélj a tanáraival. Hogy ők mit javasolnak, még tanulás tekintetében is tudnak tanácsot adni, hogyan érdemes.

Plusz beszélni kell a lánnyal. Kiszabni egy fix időt, hogy este 9-ig tanulás, utána pakolja el a könyveket. Ilyenkor, ha egyébként még fent szokott lenni mondjuk 11-ig, akkor még megnézhetne egy filmet az adott nyelven, amilyen nyelvvizsgát szeretne. Ez még hasznosabb is, hisz amit görcsösen próbálna magolni elalvás előtt, azt úgysem jegyzi már meg.

Plusz fontos a megfelelő étkezés is, egyébként ezzel is javítható a teljesítmény, tehát érdemes ezzel is érvelni.

Ugyan én még nem vagyok szülő, de én azt javasolnám (amit már fentebb is írtak), hogy állísatok fel bizonyos szabályokat . Mint pl. minden este együtt kell vacsoráznia veletek - ez kifejezetten jót tenne szerintem neki - ilyenkor beszéljétek át a napot, meséljetek egymásnak, a vacsi legalább legyen 30 perces. Valamint beszéljétek meg, hogy minden nap (mondjuk) 22:00 órakor be kell fejeznije a tanulást és (mondjuk) 23:00 órakor már lámpa oltás. Abban az 1 órában fürödhet, intenetezhet, olvashat, de 23:00 órakor le kell kapcsolnia a lámpát, és aludnia kell mennie. Arra figyeljetek, hogy abban az egy órában már ne tanuljon. Hétvégente is iktassatok be egy kötelező jellegű programot. Menjetek el moziba, színházba, múzeumba vagy menjen el valahova a barátnőivel, barátaival (vannak neki?) valahova. A program legyen legalább 2-3 órás. Vasárnap és szombaton is legalább 2 órát töltsön valami mással a tanuláson kivül (pl. filnézés, olvasás stb.) (főleg, akkor ha nem sikerülelmenni semmilyen programra.

Lehet érdemes lenne elbeszélgetni vele, és javasolni neki más fajta tanulási technikákat, valamint életmód váltást, esetleg valami sportot, amivel letudná vezetni a feszültséget, amivel az érettségi jár, ezt a sportot üzhetné mondjuk hétvégente is.

A legfontosabb viszont az, hogy nagyon szeressétek és nagyon figyeljetek rá. (Ha a helyzet rosszabbodik ajánlanám, hogy vigyétek el szakemberhez.)

Anyaként és nagymamaként sem értek veletek egyet. Mindkét gyerekem diplomás (nem büfészakok), de ennyit(?) még feleennyit sem tanultak. Kell a szórakozás, magánélet is. Volt egy gimis osztálytársam, ő volt ilyen, mint a lányotok, ma már az egyik nagy kórházunk vezető főorvosa. Népszerű, nagy tudású, ismert orvos. Gyöngyszem a szakmájában. Nemrég volt az osztálytalálkozónk, szomorúan mesélte, az állandó teljesítménykényszere miatt nem volt ideje magánéletre, soha nem volt kapcsolata, nincs férje, gyerekei, meghaltak a szülei, teljesen egyedül van, csak a kórház, meg a munka. Nem boldog.

Biztos, hogy ilyen sorsot szántok a lányotoknak?