Néha a süketség áldás lehet a bántalmazók ellen, de nem vagyok sportos, de edzet csávó... Hogyan álljak ki magamért? Hogyan ne foglalkozzak mások véleményével ha hallom őket? Elvileg megunják ha egyáltalán nem foglalkozok velük?

Szerintem Vámos Robi könyvek lehet segítenek neked. Tényleg nehéz ebből kijönni is, meg jól lereagálni is.

Remélem ez nem minősül reklámnak, amit írtam, abszolút nem fűződik hozzá érdekem.

#2, nyilván nem minden sérülés meg beépülő rossz üzenet nélkül, de egyrészt volt egy biztos családi hátterem, másrészt a legjobb tanulók között voltam így egyrészt a tanárokkal jó kapcsolatom volt, másrészt a verseny eredmények stb. miatt kaptam sok pozitív külső megerősítést.

Receptem nincs, mivel különbözőek vagyunk. Nekem ezek voltak az adottságok, más másra tud építeni.

Engem "csak" gimiben szekàltak vègig. Nem voltam csúcs tanuló sem. Egyetlen eszközöm maradt, elkezdtem sportolni. Lány létemre elég szépen rendberaktam magam, ballagàsra màr elhalkultak a kàrogók, és talàltam baràtokat sportolók, és más "kitaszitottak" között. Azóta is nehezen barátkozom, de az önbizalmam rendben van a sport miatt.

Keress te is valamit, ami érdekel. Akár otthon súlyzó, bringázás, edzőterem, bármi:) nem kell csapatsportnak lennie. Az edzőterem kifejezetten jó terep lehet, az előítéletekkel ellentétben baromi kedves, és befogadó a legtöbb ott edző ember.