Mit lehet tenni egy olyan szülővel, aki szerint az ő gyereke szent?

Várj-várj!

Jól értem? Szóval van a te gyereked, aki mond valamit, elhiszed, és van a másik gyereke, a szemét hazug(aki eddig egyetlen egyszer lebukott), a megtévesztett anyukával, aki annyira elfogult, hogy elhiszi a gyerekének, amit az mesél? De amikor te csinálod az tök oké, mert a tiéd még nem bukott le?:)

Mivel piszkálja? A tiéd erre hogyan reagál? Esetleg visszaszól?:)

Más gyereket is piszkál a lány? Piszkált már valaha? Van magatartásgondja egyébként?

Mivel nem tettlegesség, nem zaklatás, csak nem bírják egymást a gyerekek én elültetném őket a terem két átlójának végébe és igényelnék egy folyosóügyeletest, akinek amúgy kellene lennie, ha már tanár nincs bent szünetekben. A folyosóügyeleteshez meg üljön ki az a gyerek, aki nem érzi biztonságban magát a szünetben, illetve neki lehet szólni, ha bármi gond van a termekben. Főleg ilyen kicsi létszámú sulinál, ahol van rendesen tanár, erőltessék meg magukat, vagy legalább egy asszisztens.. Valakik kajáljanak a folyosón váltásban!

Nálunk úgy hazudik a legtöbb gyerek, mint a vízfolyás, az enyém kicsit ritkábban(neki fura személyisége van, nem kell irigyelni). Egy erőszakos, csúnyán beszélő gyerek anyja teljesen nekünk jött, mert az én gyerekem csúnyát mondott rá, ami teljesen igaz volt, a gyerekem bevallotta, és hiába mondta, hogy mások is így beszélnek, azok tagadtak(mert nem olyan buták, mint az enyém:)).

A gyereke ott verekszik és ordibálja kötőszóként, hogy gci, meg fsz a játszótéren a suli mellett pár kortársával, itt mindenki fehér, a romák normálisak és nem lógnak ott. Tanulási zavaros kövér kisfiú volt az, aki panaszkodott. Amikor felháborodva bemószerolta az enyémet és ment a számonkérés, én még erről nem tudtam, megbeszéltem a gyerekemmel, de nem nagyon hatott. Mérges volt, ezért reagált így. Aztán azóta már többször láttam, meg többször mesélte miket csinált, és nem nagyon érdekelt, leráztam a szitut azzal, amivel téged is. Az én gyerekem elég jó. És idővel a gyerek visszaállt a rendes közegébe, az enyém meg kerüli és utálja. Aztán ki is derült, hogy szereti a lányomat.. Egyszerűen jobb szoc.skilljeik vannak a gyerekeknek, a tiéd is hamarosan eltanulja, mára már az enyémnek is megy, csak nem annyira, mint másoknak.

Ne menjen a közelébe, ha piszkálja, véletlen se szóljon vissza, ha piszkálja, kerülje el. Nálunk ekkor 20an voltunk, van folyosó, mosdó, terem.. nálunk a lányok egy csoportja bandázik a mosdóban, mert ott más nem hallja a beszélgetésüket, itt pl mindig kibeszélnek valakit. Érdemes lenne nálatok is megpróbálni, hogy a kis barátaival vonuljon el. Az én gyerekem még egyedül volt az elején, első héten találták be, de már vannak barátai és be szokták védeni/fedezni őt is, ahogy ő is másokat, de még ehhez képest is túl őszinte..

Normális, hogy alsósok most tanulnak jól kijönni helyzetekből, ebben a korban kell ezt a skillt megszerezni, azt meg csak gyakorlással lehet. Elmondta a lányod, hogy miért nem bírja a másik? Mit nem bírnak egymásban? Vigyen kaját és kínálja körbe az osztálynak. Nálunk ez is bevált. Meg bevitt érdekes cuccokat, plazmagömböt, minimikroszkópot, kártyákat, hangtorzítót és nyilván az őt piszkáló is le lett nyűgözve, körégyűltek, kérdezgették meg ilyesmi..

Most az én lányom nyilatkozik egy lányról negatívan, és akármennyire ijesztem be, nem hat.. ő más. Neki sosem hatott, egy rohadt fegyverrel is próbálhattam volna, mikor dühös volt, eltűnt a logikai része az agyának. Nagyon hosszútávon hatott csak a kiabálás, megverni meg nem fogom azért, mert szerinte egy buta-ellenszenves lány buta és ellenszenves.. csak nem szabadna kimondania, kinevetnie. Mindenki kollektívan utálja azt a gyereket, már azelőtt sem mentek a szülinapjára, hogy az enyém az osztályba jött volna.. de őszintén nem nagyon érdekel, ez még belefér nekem. Nem verekszik, nem bántja direktbe, csak nem bírja, és néha megjegyzést tesz, mikor mondjuk a lány oda akar ülni, ahol nincs hely, csak azért, hogy egy népszerűbb lány mellé üljön. Ennek eredményeképp a népszerűbb lány a földrelökte(mielőtt megkérte 3x, hogy hagyja abba), a kislány kiment onnan az enyém szólt hangosan másoknak, hogy mit vár, utálják és idegesítő, és a lány elsírta magát, mert meghallotta. Senkit sem érdekelt. Alapvetően nem csinál rosszat, csak nem a megfelelő dolgot és ezért nem bírják, de direktbe nem mennek oda, hogy deutállak, idegesítő vagy és lassú felfogású és az én gyerekem a barátaival(fiúk is utálják) utálja a legjobban. Nem tudok rá hatni és annyira nem is akarok. Utálhatja, ez szabad ország(:)), lehet véleménye, csak próbálja kerülni és ne előtte mondja, hacsak nem kérdezi direktbe a lány. A lánynak semmi baja, csak rosszul tanul(mint a fél osztály, de nem ő a legrosszabb, csak ő a leglassabb és a legtöbb butaságot mondó). Nemtudom.. Szerintem túlreagáljátok, alsóban mindenhol ez van, most kezdenek ébredezni, nyílni a szemük, meglátják a nagyobb képet, szociálisan persze. Folyosóügyeletet lehetne kérni és így kb ennyi. Erőszakos, tank anyuka pont olyan ember, mint a piszkálódós gyerekből lesz felnőtt.

Tegyél fel pár keresztkérdés a gyerekednek, hogy miért piszkálhatott, mit csinált előtte, mit mondtál, vagy mint nálunk "máshol nem volt hely?" ezzel a kérdéssel kiderül az egész, de ha nem mondja, akkor nem merül fel az emberben és zaklatást is kiálthat, mikor ez a gyerek "kezdte" akaratlanul is.. jó kérdésekkel derítsd fel a helyzetet alaposan, nem mondott vagy tett a lányod valamit előtte, vagy legutóbbi konfliktusnál? Milyenek ezek a helyzetek? A tiéd is hazudik hamarosan, ha eléri azt az érettséget szociálisan, hacsak nincsenek auti jegyei, mint az enyémnek. Beleférnek füllentések, egyszerűen így tanulnak.

Sajnos tényleg úgy van, hogy a gyerekek hazudnak. A legtöbb szülő azt hiszi, hogy az ő gyereke az ártatlan, mint a ma született bárány, meg ők otthon azt tanítják neki, hogy mindig igazat kell mondani. A helyzet viszont az, hogy a gyerek már nagyon korán azt tanulja meg, hogy hazugsággal bizony sokszor elkerülheti a büntetést, ezért simán hazudnak. Az, hogy bevallom az igazat, és a tetteimért vállalom a következményeket már egy magasabb erkölcsi fokozat, és egy bizonyos érettség kell hozzá. Nyilván erre neveljük a gyerekeinket, de el kell fogadni, hogy bizony minden gyerek hazudik. A tied is, az enyém is.

Szóval ezért nagyon nehéz megítélni, hogy mi történt. Ki kezdte, ki folytatta.

De azért az általánosságban igaz, hogyha két gyerek közt konfliktus van, akkor annak két gyerek az oka.

Nálunk is volt olyan szülő, hogy akármi történt, mindig kijelentette, hogy az ő gyereke nem hibás. Ő nem bánt senkit, ő a szegény áldozat, őt bántják. Volt olyan, hogy szemtanúk voltak, hogy nekiment egy kislánynak, amikor anyuka bejött, akkor meg ott sírdogált, hogy ő aztán nem bántott senkit, miért akarják őt meghurcolni. Anyukának nem lehetett megmagyarázni, hogy de hát többen látták az esetet!

Az viszont igaz, hogy a szülőnek nem szabad bemenni az iskolába, és megfenyegetni más gyerekét. Ami az iskolában történik, azt az iskolában a tanároknak kell megoldani. Tudom, hogy nekik sem egyszerű, de akkor be kell hívni a szülőt, igazgató beszéljen vele, stb.

Szia!

Nem olvastam végig..Az én lányom egy bántalmazó gyerek. Ovi óta voltak jelek, most 9 éves. Egy kétlábon járó bajkeverő, na ő aztán mindig megvédi magát, ha kell-ha nem, észre sem veszi úgy megsért másokat..Szóval rutinom van mi használ.

Én a kezdetektől komolyan vettem ha valaki jelzett felém. Otthon beszélgettünk, ha kellett fegyelmeztünk, ha kellett büntettünk. DE..Azzal kérlek legyél tisztába hogy az életbe számtalan ilyen helyzet van. Legutóbbi esetünk.. Apuka megállít..Állítsam le a lányomat..Oké, oké, ismétlődő sztori pontosan tudom mit kell tennem. Elkapom a lányt, erre ő meséli hogy esze ágában nem volt bántani xy-t, de annyira paranoiás, és a lányom annyira benne van abba a bizonyos skatulyába hogy jelezte a kislánynak hogy szép a cipője, és a kislány máris úgy adta elő otthon hogy a cipőjével csúfolják.

Én minden szülőnek el szoktam mondani hogy a lényeg..Senki ne járjon félve az iskolába, de nem mindig az a megoldás ha a tartott személyt megpróbáljuk kontrolálni, hanem a saját gyerekünknek is meg kell tanítani merni, kérdezni, ha kell a pedagógusnak szólni, ő van ott, ő látja..Sokszor tapasztalom hogy olyan szorongó gyerekek vannak hogy az enyém csak harsányan felnevet, és már meg is ijed.

Amúgy javaslat.

Ne úgy ronts neki egy szülőnek hogy hali..A Te gyereked ezt meg azt csinálja..Hanem hogy: Hali..A gyerekem tart a gyerekedtől, nem szeret miatta suliba járni..Segíts kérlek hogy ezt megoldjuk..

Mert azt én is elszoktam mondani hogy nem tudok a suliban ott állni mellette, de otthon azért nagyon mélyen elszoktunk ilyenkor beszélgetni, mi a bántalmazás, mi a sértés, mi a tiszteletlenség. Hidd el a másik oldalnak sem könnyű, mert már látom hogy a lányom nevét mindenhol megjegyzik, na nem pozitív értelemben, tapadnak rá a gyerekek, ezzel a szülők számtalanszor keresnek, mert éppen nem úgy szól, nem úgy reagál, többször verekedett is. Megoldásra törekedj, és ne arra hogy ki tud jobban ráoltani a másikra.

És amiennyiben ha, nem nyitott a másik szülő, a lányomat igenis fogta már ki szülő is, és ha igaza volt egy percig sem bántam. Ez hülyeség, hogy nem lehet beszélni másnak a gyerekével.Normálisan igenis lehet szólni.Nem leszedni a fejét, hanem hogy :Figyi már, mi a probléma, gyere oldjuk már meg.Nem kell szeresd a gyerekem, de férjetek már el egymás mellett jó? Köszi.

Utolsó vagyok.

Hidd el sokan meglepődnek mikor jönnek felém háborúra készen állva, én pedig nyitott vagyok, és megkérdezem hogy mit gondol mi a megoldás, mert akkor arra megyünk. Mert mint említettem ez az én lányomnak sem jó, mert vagány, én ezt értem, de mély kapcsolatokat nem tud kiépíteni, még a közvetlen környezetével sem. Csak velem.Az apjával sem, mert ő is elfáradt a folyamatos szülői visszajelzésekben, azonnal elkönyveli őt hibásnak. Ezek a dolgok soha nem azt jelentik hogy ő mindenben a hibás, de mindig elmondom neki hogy a cél "Senki nem járhat félelemmel iskolába", és itt le van szarva hogy kinek van igaza. Beszélünk arról is, elfogadom ha vmiben ő az akinek alapjába véve igaza van, de amíg ő magabiztosan oda áll, és bárkivel szembe megy addig a másik megtörik, traumatizálódik, és azt ugye nem akarjuk. Szépen is lehet az igazunkért kiállni, anélkül hogy eltaposnánk a másikat.

Ezek személyiségbeli különbségek, nem mindig az áldozat a sajnálatra méltó, és nem mindig a bántalmazó a szemét, de a bántalmazó tud másként dönteni, mert a tartás, a félelem, elsöprő, és sok esetben irányíthatatlan érzelmek.

Ha nem jutsz megoldásra, én akkor is beszélnék normálisan, óvatosan megközelítve a másik gyerekkel. Akkor már kénytelenek lesznek nyitottabban hozzá állni.