Mi a fenéért kell ennyi verset megtanulniuk felsőben, és 6-7 versszakosokat, minek?

Nekem különösen utált magyar tanáraim voltak. János vitézt, Toldit, Walesi bárdokat végig magoltuk, és önbecsülési felnégyelés, közmegalázás járt annak, aki hibát vétett benne. Megutáltatták velem a szépirodalmat egy életre, és ez hiba. Aztán engem a fizika kémia érdekelt, később meg a programozás, és eleve nem volt érzékem a humán tárgyakhoz. Nem is kértek ilyet soha állásinterjún. Most úgy 50 éves korom felé észreveszem néha, hogy csak úgy beugranak részek, és pl takarítás közben magamban verset mondok. Hol és hogyan tárolódtak ezek le az agyban, és feleléskor miért nem jöttek rendesen elő? Ahogy az ember már nem a megélhetésért tanul, és nem állnak mögötte ostorral, hogy meg fogsz bukni, híd alatt fogsz élni, ha nem nyomod a matekot, akkor az agyának lesz energiája a szépre is? És ilyen távoli időből előhozza a verseket? Nem gondoltam, hogy bármire is emlékezni fogok irodalom órákról.

a fideSS nem hajlandó reformálni az oktatási rendszert, bár inkább csak deformálni tudná, mintsem reformálni

Én már oviban megtanultam olvasni szüleimtől, és általánosban elsőben dicséretet kaptam olvasásból. Sokan még 8. végén is szótagolva olvastak. Nekik viszont jól ment a verstanulás! Nekem nem. Alsós koromban magamtól rájöttem olyan fizikai törvényszerűségekre, amiket csak jóval később tanítottak. Az elektronikához is természetes érzékem volt, mint kiderült (abból élek 50 éve). A rohadt verstanulás volt a legnehezebb nekem az egészből, és az erősségeimet nem tudtam eléggé fejleszteni miatta. Ha nem tudtam logikához kötni valamit, azt nem tudtam megtanulni.

Mondjuk annyira nem bonyolult… a nagycsoportos ovis gyerekem 3 délután alatt tanul meg 6 versszakot..