Szerintetek jogos a 3-as jegy?

Na, velem is ez volt - én ne regényt írjak, hanem fogalmazást. Ne írjak bele "túl elrugaszkodott dolgot" (mit, hogy 9 évesen úgy vélem, lesz férjem, 3 lányom meg egy macskám???)...

Hagyjuk, utáltam az egészet, és erről szól az iskola, legyen mindenki kockagyerek, nulla kreativitással.

Hányinger.

Megjegyzem: hamarosan kijön az első regényem, szóval csókoltatom a tanítónénit.

Biztos az időgép miatt egy mese a tanár szerint? Érdemes lenne rákérdezni. Pl 8-9 évesen nekem is voltak olyan dolgok amiket akkor igenis komolyan vettem, hogy ez így lesz, többek között azt, hogy papírból készítek magamnak hús-vér kistestvért. (Azóta sem kelt életre a papírból készült kistestvérem. :) )

Aki huzamsabb időn át foglalkozik gyerekekkel az pedig tudja, hogy a gyerekek így működnek, nagyokat álmodnak és vagy megvalósul az álmuk vagy nem, de addig is 100%-ban hisznek bennük. Lehet tényleg a fiad fedezi fel az időgépet, lehet nem, ez igaz, a jövőt nem tudhatjuk, de azon van a hangsúly, hogy most ő ezt így képzeli el.

Ebből kiindulva nekem furcsa, hogy a tanárnő aki ilyen korú gyerekekkel foglalkozik ezt így reagálja le.

Szóval rákérdeznék, hogy biztosan az időgép volt-e a gond.

Most próbálok egy alsótagzatos tanárnő fejével gondolodni; nem lehet, hogy inkább az volt a gondja, ahogy előadta ezt az egészet a gyermeked a fogalmazásban? Hogy a gyereked végigezetett egy életet, amiben van 2 házasság is, 4 gyerek is, 2 diploma is, stb miközben a tanárnő meg csak tényekre volt kíváncsi és azoknak a miértjére? Pl "Állatorvos leszek, mert nagyon érdekelnek az állatok. Házas leszek és remélem én is olyan jó anyuka leszek, mint amilyen az én anyukám. 4 gyerekem lesz, mert mindig is nagy családot szerettem volna." Stb

Lehet, hogy a gyerek nem mondta el, hogy mi miatt kapott rosszabb jegyet. (Vagy ő maga sem értette rendesen). Lehet, hogy nem voltak meg a fogalmazás formai kritériumai, eltért a témától stb.

De az is lehet, hogy simán kretén a tanár, ezt innen mi nem fogjuk tudni megmondani. Ha annyira zavar, kérdezd meg a tanárt, bár őszintén, én inkább elengedném. Én személy szerint ritkán tudtam normálisan kommunikálni a tanárokkal.

Akárhányszor bementem a suliba, akkor általában az történt, hogy a tanár előadott egy monológot, hogy ő milyennek látja a gyereket, és nem tudtam vele kommunikációt létesíteni. Vagy olyan magas lóról és flegmán beszélt velem, és adta elő nekem, hogy mit rontok el a gyermeknevelés terén, hogy nehezen álltam meg, hogy ne szóljak be valamit. Szóval én levontam a következtetést, hogy inkább nem megyek be a tanárokhoz fogadóórára, semmi értelme.

Aranyosak az itteni válaszolók egyébként.

Még mindig látszik az a társadalmi elvárás, hiedelem (ami nem is baj egyébként), hogy a tanárnak mindig igaza van. Engem így neveltek a szüleim, ha panaszkodtam otthon, mindig az volt a válasz, hogy hallgass, a tanárnak volt igaza. Ami miatt kicsit meghasonlottam, és megingott a bizalmam a szüleimben, mert bizony tudtam, hogy sokszor nem nekik volt igazuk.

Én most úgy nevelem a gyerekeket, hogy elmondom, hogy a tanár is ember, és néha ő is tévedhet, viszont ő a főnök, és akkor is neki van igaza, ha nem neki van igaza, úgyhogy inkább húzzák meg magukat.

Egy ilyen helyzetben, én mondanám, hogy ő megtette, ami tőle tellett, de valószínűleg a tanárnak mások voltak az elvárásai. De ne keseredjen el, majd a következő alkalommal jobb jegyet kap.

Az én fiam hetedikes, és bizony van olyan tanára, hogy azért sem ad neki jó jegyet. Ezt már a gyerek is kiszűrte, erre én meg azt szoktam neki mondani, hogy akkor ennél a tanárnál a hármas a cél, ennyi. Ő tegye meg, ami tőle telik, a többi miatt meg ne bosszankodjon. Sajnos ettől még nagyon utálja azt a tantárgyat, szóval ez elég kontraproduktív. De sajnos sok ilyen tanár van.

Húsz éve a fiam írt egy hasonló fogalmazást. Nem időgéppel, de egymással annyira össze nem illő, szerteágazó tervekkel volt teli, hogy okos felnőttként a tanár nagyszülőkkel együtt elkönyveltük, hogy remek a fantáziája. Hahaha.(Mellesleg alsósként írt pár mesét is)

Nos, most harminc éves, és az akkori álmok jó része pipálva, a maradék meg tervezés/ megvalósítás alatt...Ennyi.