Van a gyereked osztályában olyan szülő, aki nagyon nyomul, törtet?

"A FB csoportban folyamatosan olyan posztokat tolt, hogy mennyire fantasztikusak a pedagógusok, és hogy ez mennyire értékes munka."

A gyerekem szerint az ő tanára a legjobb(sajnos sokat hiányzik és helyettesítés van), mert egyedül rá hallgatnak az osztályban, ha más van bent, sosem fogadnak szót és hangosak. Az enyém szereti, ha rend van és csendben játszanak. És én is odáig vagyok érte, mert tényleg kiereszti a hangját, ha pl gyerek áll a székre, vagy verekednek, meg az ő segítségével tudott beilleszkedni a gyerekem, a kenyérre kenhető tanárok nem bírták, és tavaly még "ön és közveszélyesnek" hívták, itt meg nahát, a kiabálós katonás tanárnő tudja kezelni. A suli nem az igazi, a többi tanár másfajta, de irgalmatlan nagy mázlink van ezzel a tanárnővel. Neki sosem mondanám, ahhoz túl gyáva vagyok, de így gondolom, megfogtuk az isten lábát, hogy kiderült, katonásan kiabálós tanárnő mellett tud működni a gyerekem, mert rendet és fegyelmet képes tartani:D (egyébként ezt a tanárt többen nem bírják, de engem nem érdekel, mert nekünk remek, régivágású)

Lehet hálásnak lenni seggnyalás nélkül is.

Amikor a lányomnak negyedikben problémái voltak, a tanító néni fantasztikusan kezelte. Ítélkezés nélkül, partnerként velünk és a gyerekkel is. Mindig hálás leszek neki, ezt neki is megmondtam. De nem teszek ki az osztálycsoportba nyálas idézeteket erről, és nem álltam ki nagy nyilvánosság elé a tanító nénit dicsérni, ez mindenkinek kellemetlen lett volba.

12es, milyen problémákat tolok le? Én tanulok a gyerekemmel, nem korrepetálásra hordom, én vittem éveken át fejlesztésre magánban és szakszolgálathoz, küzdöttem azért, hogy ne értelmi sérültek közt legyen suliban a hozzá nem értő tanárok miatt, én vállalom magamra, hogy hozok be valamit, mikor mindenki lapít, csak akkor, tisztán, jól táplálva tartom a gyereket olcsón! Nem vagyok SZMKs, nem beszélek a tanárral egyáltalán, a másiknak a vezetéknevét sem tudom, nem hogy napi vagy heti, de hónapi szinten sem vagyok kapcsolatban egyikkel sem, csak egyszer mikor rámírt, hogy mit mondott a gyerekem, miért verekedett többek is teljesen kibukva, egyetlen egy emaillel, és akkor elmeséltem, amit nekem mondott a gyerek. A gyerek által hallom, hogy x néni megdicsérte, x néni így gondolja, x néni ez, x néni az. "Gátlástalanul", mert a 2 kg ünnepekre kapott csokiját TANÁCSOLOM, hogy vigye be, és kínáljon meg vele mást is heteken át, maréknyi adagokra osztva? MAGÁTÓL jut eszébe, hogy a tanárt is megkínálja, mondjam, hogy ne mert nyalizás? Jó ember, megkínálja. SEMMILYEN kapcsolatom nincs a tanárral, beszélő viszonyban sem vagyunk, de én tolom előre nála, biztosan:D

Tudom, hogy utálnak, írtam is, de velük van a baj, ahogy veled is. És de, ezzel a szöveggel találtak be, idézem: "Nem szabadna elvárni egy gyerektől, hogy még versenyre készüljön iskola után, úgyis olyan fáradtak, túlterheli őket". Én semmit nem mondtam, elsőre fel sem ismertem a gyereket meg a másik szülőt se, ezeket mind magukban rakják össze, hogy hajtom a gyereket ostorral és túl vannak terhelve, de szemét nyalizós ez a másik, hogy ezzel kínozza a gyerekét..

Az enyém szeret szerepelni(és tudni), egy rossz szót nem szóltam soha senkihez(meg úgy alapvetően nem beszélek szinte senkivel, erre idejönnek, hogy én tönkreteszem a gyereket). Én azok közt vagyok akik ha mondjuk most veszik a 7es szorzótáblát, gyakorlom vele fél órát suli után, akkor is, ha nem volt lecke, majd kitöltünk valami netes játékot okosdobozon, hogy bemenjen a fejébe, és mikor a tanár bent kérdezi, hogy "Danika, hát nem gyakoroltátok anyukáddal?" akkor az enyém csodálkozik, hogy mással miét nem gyakorolják, és mikor kérdezik kivel gyakoroltak(voltilyen), az enyém feltette a kezét, szinte senki sem, egy két gyerek.

De több ilyen van, van, akinek a szülei a farsangot is elfeljtik, ünneplőben nem jönnek, az ünneplőjük fehér póló/fehér hosszúujjú, jelmez kellett mikulásszíndarabra, végül letettek róla, mert csak az én gyerekemnek volt "farka" a jelmezhez, egyszerű papírfejpánt volt rajtuk.. Ha nasi kell alig hoznak, pedig ki sem kötik a márkát/minőséget, mint oviban tették, illetve már otthoni cuccokat is lehetne hozni. Ott voltunk bent, teát kellett volna csinálni a kicsiknek, volt hozzá minden, voltunk 10en, SZMKs anyuka kérdezte ki csinálja meg a teát, SENKI nem reagált utólag én léptem oda, de izgultam ,hogy elrontom a teájukat, szóval kértem kóstolói segítséget hozzá.

Halál büszke vagyok magunkra, de szinte mindig csendben vagyok, mert nem vagyok valami közösségi ember, néha helyeslek valamit, meg ha más lapít elvállalom, beviszem, fordítok rá időt és költök rá(okosan, ezért hiszik, hogy sok pénzünk van). Pont olyan a szülőink, hogy 23 gyerek szülei helyett eljön 10, mikor kérdezik ki fogja megcsinálni, ki tud hozni, ki fogja szervezni, akkor úgy lapít mindenki, mint mikor felelőt kerestek suliban:D Én is. Aztán a néma csend után 1-2 szülő szokott jelentkezni rajtam kívül. A többi meg csendben utálkozik, hogy más "nyalizik". Örülök, hogy nem tartozom a többséghez, és szerintem nekik kellene változniuk. És én még mindig egyszer sem szóltam a tanárhoz!, a rövid válaszomon kívül, hogy én majd megcsinálom, ha más nem vállalja!

Nagyon gáz ennek a sulinak a színvonala szülőfronton, ahol viselkedéssel volt gondja a gyerekemnek és utálták, ott minden szülő aktív volt valamennyire, a gyerekeik rendezettek voltak, ha a tanár megmondta, hogy HBs ceruzájuk legyen, mindenki HBs ceruzát szerzett, többen jelentkeztek versenyekre, tanultak velük délután, itt meg hiányzik a gondoskodás és kiutálják azt, aki kicsit is megemeli a fenekét. Más közeg na..

Azzal tolod le magadról a problémákat, hogy a gyereked magatartásgondjaiért automatikusan a többi gyereket hibáztatod. Ő nem is "olyan", csak a csúnya rossz osztálytársaktól "eltanulja". Az osztálytársak tehetnek róla, ők rosszak, a tied egy angyal, csak beleviszik a rosszba.

Elárulom, hogy ezeket a hülyeségeket minden gyerek valahonnan, valakitől tanulja. Csak az egyikre ráragad, a másikra nem. A tiedre ráragad, és tovább is adja másoknak, ebben biztos lehetsz. Ezek a dolgok ugyanis így működnek.

Az én gyerekeim is sok rosszat hazahoznak az iskolából, ezt tudomásul veszem, itthon próbálom kezelni, de nem fogok miatta másokat hibáztatni, hiszen tudom, hogy nem minden gyerek tanulja el. Az én gyerekem hibája, hogy ő erre fogékony, és nekem ezzel kell foglalkoznom, nem azzal, hogy a másik szülő biztos "elhanyagolja" a sajátját.

Az én gyerekem autista+adhds(de ezt egyik szülő sem tudja az osztályából), Ő GYENGE viselkedésből, elolvastál egyáltalán valamit abból, amit írtam? Egyszer látott rappelni valakit, azóta többször abban a stílusban is szokott beszélni, nem szókincsre, hanem beszédstílusra, rappelve, ő ilyen, gyorsan tanul, és nem tud szűrni, ez a nehézsége. A többinek nem nehézsége ám ez!.. Igenis a többiek hibája(illetve a szüleiké), hogy borzalmasan viselkednek egymással. Mind ilyen, ezért volt az enyém kiközösítve, tehát nem az van, hogy van aki rendesen szűr, van aki nem, ez ilyen közeg, mindegyik gyerektől csak a rossz jön. Egy kissrác van, aki csendesebb, de őt senki sem bírja és sokat sír is, le merném fogadni, hogy másik közegbe fogják vinni őt is, ahogy én fogom az enyémet. Láttam, hallottam a szüleiket, ők is ilyenek, ott balhéznak a portán. Más szülei nem ilyenek, és a gyerekeik sem ilyenek, ebbe a suliba alsóbb réteg jár.

Gondolj bele, a többi gyerek nem "GYENGE" viselkedésből, mint az enyém, ők szimplán csak neveletlenek és rossz környezetben(szüleik) nevelkednek. Jár heti háromszor zeneiskolába is a gyerekem, ott csodálatosan viselkedik mindegyik gyerek, ott az enyém is más, de már úgy hozzászokott pl a "szr" szó használatához, hogy néha kicsúszik, ha nem figyel magára, és sárgának hívta nekem az egyik zenesulis osztálytársát, pedig én ki nem ejtek ilyen rasszista dolgot..

A gyerekek beilleszkednek a közegbe, amiben vannak, ez a normális érési folyamat része, és az enyém napi több órát tölt alsóbb rétegek elhanyagolt gyerekeivel, az a normális, hogy átveszi a szokásait annak a közegnek, ahova be kell illeszkednie. 8 éves, de igyekszem máshova vinni. Tudom, hogy nem a többi gyerek tehet arról, hogy ilyenek, hanem a szüleik, akik azt hiszi a normális emberi viselkedés, jóindulat, odafigyelés, gondoskodás, érzelmi támogatás, pozitív visszajelzés "nyalizás".

És ja, én is próbálom kezelni, de suliban eddig többet volt, mint itthon, a kötelező napközi miatt.. gondolod 2-3 órában jobban tudok rá hatni, mikor 3x ennyit volt bent? Most, hogy csak 4 órát jár, jobb lesz minden ilyen szempontból, de nem sokkal, mert nem akarom, hogy kiutálják, amiért nem mondj, hogy szr, hanem azt mondja, hogy kaki, és akkor gúnyolják, hogy babásan/ovisan beszél, vagy ha nem verekszik rendesen "gyenge fos" ha meg nem gúnyol mást, akkor is ki van közösítve. Legutóbb megverték, mert szerinte hülyeség az a játék, hogy a falnak szaladnak a gyerekek erőből.

Namindegy. Úgysem tudom megértetni magam, szóval nem próbálkozok, egyszerűen más szint.

Ha valakinek problémás gyereke van, akkor ő így kompenzál. Hagyjátok szegényt. Ha az iskola hagyja, lehet ilyet csinálni. Nekem is adhd-s a gyerekem, és a pszichiáter megkérdezte, hogy miért nem nyomulok jobban a suliban, akkor talán nem utálnák ki a gyerekemet a tanárok. Azért, mert én nem vagyok ilyen.

Az első szülőin gondoltam jelentkezek szülői munkaközösség tagnak, általában nagyon nehezen jelentkezik bárki erre a feladatra. Már rég megvoltak az emberek az első szülőire!

Az iskolában közölték, hogy reggel leadom a gyereket, délután meg kiteszik az ajtó elé, be sem lehet menni a suliba. Mégis mikor tudnék a tanároknál bevágódni? Azt valóban nem fogom csinálni, hogy a FB-csoportba posztolok ki nyálas verseket, hogy a tanár egy angyal.

Fogadóóra félévenként 10 perc, akkor mégis mit lehet megbeszélni?

Az is igaz, hogyha valaki adhd-s, vagy autista, akkor egyszer meghall valamit, ami megtetszik neki, és évekig tart lenevelni róla! Az én fiam osztályában pl. volt egy fiú, aki folyton csettingetett az ujjával. Eltanulta tőle, 5 éve ezt hallgatom. Sehogy nem tudom róla leszoktatni, pedig eszméletlenül idegesít. De már hagyom, mert végülis nem árt vele senkinek. Ez már egyfajta tikk is nála.

Mivel nekik kommunikációs gondjaik vannak, nem értik, hogy mikor nem odaillő, hogyha beszólogatnak. Szóval ez nem nevelés kérdése, sajnos. Persze hallja, a suliban, a többiektől, az utcán. Van aki fogékony rá, van, aki nem. A lányom pl. nem beszél csúnyán, pedig az ő osztálya is cifra. Nyilván az lenne az ideális, ha soha senkitől nem látna, hallana ilyeneket, de sajnos tudom, hogy ez nem megvalósítható, nem élünk szatyorban.

Sajnos a kívülálló egyből ítélkezik, hogy nincs a gyerekkel foglalkozva, meg mi van otthon, pedig az ilyen szülő sokkal többet foglalkozik a gyerekeivel, mint mások. Vannak viszont a neveletlen gyerekek, akikkel valóban nincs foglalkozva, csak kívülállóként nem biztos, hogy el tudod dönteni, hogy most melyik eset áll fenn.

Ezaz, hogy a gyerekem ebben a suliban nem problémás, példás magatartása van, ezért nem is akarok pattogni vele, hogy miért hiszek neki, miért mindig a másik a hibás, én tudom, miért mond igazat, láttam, hallottam másnak meg csak savanyú a szőlő. A tanár is tapasztalta, igazat mond az enyém, és nem azért kedveli, mert nyalizik/nyalizunk, hanem mert szeretetre méltó. MINDENKI csúnyán beszél és gonoszkodnak, otthonról hozza szinte mind(ismerem a szüleiket), és igen, az enyém is kezdi eltanulni, de ez nem gond, hanem normális beilleszkedési folyamat, és ennek nincs köze az autizmushoz. Nem kellene szekálni érte, amiért beilleszkedik egy ilyen közösségbe, sőt, ez tipikusan nem auti jegy(szerintem tévesen is van rajta), eltanulni a környezet viselkedés normális!

"Folyton bejárt az oviba, iskolába segíteni napközben is, és a többi szülőt kritizálta, hogy ők miért nem segítenek (talán mert mi dolgoztunk)." ó nálam is ezt hiszik. Ugye korábban nem dolgoztam, GYODon voltam, de ezt nyilván nem mondom másnak. Most részmunkaidőben dolgozok kötetlenül heti kb 15 órát, délelőtt némettanfolyamon vagyok 5-6 órát, ezek mellett két okjs online tanfolyamon vagyok bent, és szeptembertől be tudom fejezni az egyetemet is, amit korábbi gondok miatt nem tudtam. És mellé tanulom a zenesulis dolgokat a gyerekkel, meg viszem különórákra, amikre szintén készülünk. Mindenhova rohanok(és élvezem), többet csinálok, mint aki napi 8 órában dolgozik, illetve másfél óra távolságból járunk be suliba, 5:45kor kelünk reggel és beér 7:45-50re, ha szerencsénk van, napi 7,5 kmt sétálok mindeközben a telefonom szerint:)

De ja, kívülről úgy néz ki, semmit sem csinálok-mert akinek nincs bejelentett állása, az semmit sem csinál. Amikor meg nem tudtam sehova bejárni, mert a gyerekem reggel 8-11ig lehetett csak bent, vagy ennyit sem mert magántanuló volt egy évet és én tanítottam(kíváló eredményekkel) akkor aktívkodtam közösségben, barátokat halásztam a gyereknek, aktívan sulit kerestem(nem hat, hanem 70 sulit kerestem fel fórumos ajánlások alapján kimazsolázva, excelbe építve bizonyos tulajdonságok alapján), segítettem másoknak akiknek nem ment ez és gyűjtöttem a visszajelzéseiket suliból, jó nagy szociális hálót, kapcsolatrendszert építettem fel és tökéletesen képben voltam mindennel iskoláztatás, tankerek, lehetőségek, melyik külföldi város melyik sulijába hogyan lehet átjutni, ha szabadulnánk a kódjaitól, javaslatok, szakszolgálatok, tanulócsoportok, létszám, összetétel, árak, távolság, képzettség stb terén, hatalmas tudást halmoztam fel(így sikerült megúsznia a gyereknek az egymit). Felvettem egy csomó szervezettel a kapcsolatot, hogyan tudunk minél kevesebb pénzből minél sokszínűbben élni, hol kaphatok segítséget, információkat, ingyen dolgokat. És persze különórákra vittem ezek mellett sportolni és nyelvet tanulni, hangszeren tanulni, és tanultam vele rájuk, nyelvre én is jártam vele, miközben megtanulta egy év alatt két év iskolai anyagát itthon, magántanulóként, hibátlanra:D A magatartását meg folyton tudtam kontrollálni/igazgatni több különböző környezetben, hiszen folyton velem volt, miközben minden maradék fejlesztési lehetőséget végigjártunk(szakpszichológus terápia, magán auti fejlesztés) nem helyben, hanem 2 órákat utazva érte, csak oda.

Áh, nagyon büszke vagyok magamra és rá is. Sosem éreztem, hogy semmit sem csinálok, de kívülről ez látszik, és hatalmas frusztrációt gerjesztett bennem, mert nem reklámoztam soha, hogy nehézsége van, és mennyi mindent teszek, úgy kezelt mindenki, mint valami kakidarabot, amit itt írtak, hogy azért csinált mindent, mert nem dolgozik. Nagyon sok családot megismertem, nagyon ritka, ha valaki nem csinál semmit, a legtöbb ember csak nem panaszkodik, hogy lerobbant nagyszülőnek külön főz és ápolja, vagy a kutyáját masszírozza x időnként, hogy tudjon pisilni, vagy épp elfogyott a pénz és kézi erővel kell rendbehozni a házat, mielőtt beáll a fagy, és olyan rakja fel a csempét, akiből ki sem néznéd.. Nagyon sokfajta élet van, a legkisebb esetben nem csinálnak semmit, és az ilyen passzív-utálkozók nagyon megkeserítik a többi életét.

Egyébként tök jó, ha benne vannak ilyen alapítványosdiban, nekem komoly háttérmunka lenne, hogy összehozzam, mivel nem értek hozzá. Annyi élet van, és mind csinálja a maga dolgait tevékenyen, illetve mindenkinek más problémái vannak, ki tudja, miket vár el a férje külső megjelenés terén meg háztisztaságra például, ha már otthon van. Ismerek olyat, akik portalanítják a függönyt, én meg évi kétszer kimosom és annyi.. Nem tudhatod mi megy a másik életében!

Kedves kérdező, látod hogy vannak. Nem csak a suliban, de jelenleg itt is (lásd a folytatásos regényt író válaszadót). A legbosszantóbb ebben a fajtában, hogy komolyan képtelen megérteni, hogy mi a gond vele. Ő "csak jót akar", "csak igyekszik", "csak a gyereknek akarja a legjobbat" stb...

A regényírónk gyereke pl. úgy tűnik szegregált vagy a felé haladó suliba jár, ő mégis játék és sütivásárt rendezne mert az olyan jóóóóó... Azt leszámítva, hogy a realitásérzéke ezek szerint 0 én az ilyeneket tudnám ütni. Más bajom sincs mint ilyen buzgómócsingok kénye-kedve szerint ugrálni, bevásárolni, sütögetni, bevinni a suliba majd még árulni is. Mi a fenéért gondolja minden ilyen idióta, hogy mások erre vágynak a szabadidejükben. Ha a sulit kell támogatni dobjanak egy számlaszámot, vagy egy alapítványt az 1%-nak, gyorsabban megvan ilyen bohóckodás nélkül is.

A másik régi megfigyelés, hogy mindig az nyomul, akinek a gyerekével a legtöbb probléma van. Ehhez kapcsolódik a felelősség hárítása, de ezt már írták többen is.