Van a gyereked osztályában olyan szülő, aki nagyon nyomul, törtet?

Még csak elsős a lányom, de már most tudok 1 ilyen nyaligépet.

Szülői csoportba írt nem rég h látta a face-en higy a tanárnéninek most lesz a szülinapja, és hogy mit veszünk?!

Szerencsére a szülői munkaközösséges anyukák gyorsan leoltották hogy az osztálypénzt nem ilyenekre fordítjuk.

Hát akkor ó vesz külön. Válaszoltunk hogy vegyél

Kb ennyi.

Ő a szülőin is tolta a gyereket vannak magatartás problémái (el van kényeztetve) hogy a lányát a többi lány viszi a rosszba stb.

Vannak ilyenek.

Elsőben sok ilyen volt, aztán szép lassan leszoktak róla. Főleg a lányoméknál, ők másodikban új tanító nénit kaptak, és ő egy pillanat alatt leállította a nyomulókat. Öröm volt nézni. :) Az egyik azóta se bocsátotta meg neki.

A fiamnál viszont sajnos még mindig vannak, pedig már hatodikos. Azért tart a szülő 2-2,5 órát, mert két-három anyukának folyamatosan szófosása van arról, hogy ők és a gyerekeik mennyire fantasztikusak. Az egyiknek ráadásul még ez sem elég, hanem arról is áradozik, hogy a tanárnő mennyire jó fej, vicces, milyen jó, hogy ő a gyerekek ofője. Ezt a szülőin és a levlistán folyamatosan.

És persze barmi probléma van, ő mindent tökéletesen old meg. "Jenőke csak hétvégén telefonozhat." "Jenőke élsportoló, de ragaszkodom ahhoz, hogy a tanulmányait se hanyagolja el." "Én minden nap egy órát sétálok Jenőkével, mert úúúgy szeretünk együtt lenni."

Jenőkét, mondanom se kell, az egész osztály utálja. Én sajnálom szegényt.

Engem ilyennek gondolnak és felháborító. Tényleg sokat tanulok a gyerekkel, de csak azért mondom, hogy ne az legyen a tanár véleménye, hogy "ha egy kicsit ráfordítana anyuka, akkor mit ki nem lehetne hozni ebből a gyerekből.. ".

A gyerekem magától jelentkezik versenyekre, de tény, hogy én sem mondom neki, hogy ne csináld már, miért is mondanám, hanem ha jelentkezett versmondóversenyre, gyakorlok vele, minden tudásom igyekszem átadni(hangsúlyozás terén pl), esetleg utánanézek dolgoknak. Több szülő tett már megjegyzést, hogy szemétség a gyerekkel még suli után tanulni, és versenyekre "rángatni", de én nem osztom a véleményüket.

Ennek ellenére a tanárral szinte sosem beszélek, de hallottam már, hogy védte a gyerekem két másikkal szemben a szüleiknek, hogy rászálltak és cukkolják. Nyilván kedveli a tanár, mert a gyerekem szeretne jó lenni.

Népszerűségre hajtva én tanácsoltam neki, hogy minden nap vigyen be valami apró édességet, pezt, csokit, édességet, magvakat, áfonyát reggeli, amiből meg tudja kínálni a társait, hogy legalább lehetősége legyen haverkodni(új az osztályban), a halloweenre, mikulásra, karácsonyra farsangra kapott halmot azóta is szépen viszi majd minden nap, és MAGÁTÓL néha bevisz a tanárnak is, mert az ő tanárnői és szereti őket.

Sokat jelentkezik órán, aktív, vállalkozó szellemű, okos gyerek, szeretik, és a gyerekek egy része kezdi megkedvelni(a korábbi magatartásgondja ellenére), illetve amikor balhé van, akkor részrehajlás nélkül elismeri, hogy pl megtaposta annak a gyereknek a lábát, aki csúnyát mondott egy társára például.. a tanár meg kedveli, mert magát is "bemártja", sokszor kiáll másokért(annak ellenére, hogy balhékban benne van), nem csak árulkodik.

Továbbá figyelek a megjelenésére, olyan frizurát vágattam, ami jól áll neki, nem kell vele sokat foglalkozni és ápolt, a ruhái tiszták, rendezem a tolltartóját, könyvei bekötve, és ha valami menő az osztályban, pl hangulatváltós gyűrű vagy star wars lego emberke, megveszem 400 forintért, hogy neki is legyen.

Két három ilyen szülő már betalált, és nagyon zavar, semmi különöset nem csinálok, csak segítek a gyerekemnek beilleszkedni, a tanárral meg semmilyen viszonyban nem vagyok, azok kívül, hogy kedves és udvarias vagyok. Kicsit szorongok is, így pl nekem égett a fejem, mikor valaki gyereke virágot vitt az osztály nevében(amiről csak utólag értesültem) a tanárnő névnapjára, nem tudok ilyesmit nyomon követni, úgy érzem kellett volna. Illetve én imádtam a sulis programokat, úgyhogy aktívan igyekszem részt venni ilyesmiben, vinni be ezt azt, pl náluk nem volt adventi naptár, jövőre vettem egyet például, de nagyon szeretnék több programot, ami szülői összefogás híjján nem nagyon valósul meg.. szóval szeretném jobb hellyé tenné a sulit a gyereknek, és sikerélményekhez juttatni barátkozás és tanulmányok terén. A tanárok(meg minden normális ember) szereti az ilyesmit, de pár szülő nem ilyen. A gyerekemre tök büszke vagyok a problémái ellenére, és mivel nagyon őszintén el szokta mondani a dolgokat, tényleg az elhanyagoltabb gyerekek "viszik rosszba", lopnak, úgy beszélnek, hogy fszszopó, anyabszó, játszanak olyannal másodikosként, hogy a videójátékban a pók a bőre alá mászik a karakternek, lökdösik, verik, zsarolják, alázzák egymást, szúrják ceruzával, gúnyolják egymást, az enyém meg "dühöngött" ezeken(mert nálunk ilyen nem szokás) vagy mostanában csatlakozik már, így kezdik elfogadni, aminek nem örülök, ki is vettem napköziből.. 95%ban eltanulja ezeket, tényleg nem ilyen. A maradék ötben ő kezdi, de azt is becsülettel el szokta ismerni, sokszor még büszke is magára és sorolja kik nevettek rajta, próbál beilleszkedni.. Szóval én elégedett vagyok a gyerekkel, és az elhanyagolósabb szülők ezt szóvá szokták nekem tenni, annak ellenére, hogy nem is beszélek a tanárral, a normális nevelést nyalizásnak veszi, és nyomulásnak, ha a gyerekem rajzversenyen indul, vagy versmondó versenyen indul, vagy kitűnő a dolgozata, vagy a jelmezére 30 percnél többet fordítottam, esetleg küldök be egy zacskó cukrot halloweenre az osztálynak(beleértve a két tanárt is).

Nem állok jobban anyagilag a többi szülőnél, nincs autóm sem, de szóvátették, hogy valahova biztos akarok-e menni, mert oda nem lehet kocsival, buszozni kell. Én meg csak lestem. Olcsón jól öltözök/öltöztetem a gyerekem, jól vásárolok, és azt hiszik gazdagok vagyunk:D pl külföldről rendeltem a gyereknek bőrcsizmát, mesélte, hogy osztálytársa húzta rá a száját, mikor a nextről rendeltem utolsó darabost 4000ért, mert ott olcsóbb és minőségibb, mint a ccc-ben 8000ért. :DD

Hamarosan szülői és félek odamenni, mert felvetettem egy programötletet és senki sem reagált rá(gyerekek adják el a használt játékaikat sulivásárban, otthon süssünk sütit/vigyünk nasit/csináljunk teát/készítsünk valamit és a befolyt pénzt adjuk a suli alapítványának, a gyerekek meg tartsák meg a használt játékaik után keresett pénzt). Más sulikban van ilyen, itt nincs. Azt hiszem azt hiszik én vagyok a nyalizós túlbuzgó sátán, pedig én csak szeretném, ha a gyerekem a többivel árulhatná a használt cuccait, most, hogy már tudnak számolni, mert én is nagyon élveztem, nagyon izgalmas program.

Figyelj, 7es, azt a gyereket lehet "belerángatni", aki hagyja. Aki nem olyan, azt nem lehet. Nagyon ellenszenves dolog a saját gyereked problémáiért mindig a többieket, az "elhanyagolókat" hibáztatni.

Az én gyerekeimmel is vannak gondok, de soha nem hibáztatnék érte másokat. Egymást viszik a rosszba, nem úgy van, hogy az én ártatlan báránykám csak úgy sodródik, de ő nem tehet semmiről.

A lányom általános iskolájában volt egy ilyen anyuka. A FB csoportban folyamatosan olyan posztokat tolt, hogy mennyire fantasztikusak a pedagógusok, és hogy ez mennyire értékes munka. A szülőin is folyamatosan mondogatta, hogy mennyire fantasztikus az igazgatónő, senki ilyen tökéletesen nem tudná igazgatni az iskolát. A tanároknak persze minden szülinapra, névnapra vásárolt ajándékot osztálypénzből, mondjuk mi nem mondtuk neki, hogy ne, felőlem. Amúgy ő volt a szülői munkaközösség elnöke.

Amikor az ofő elment másik iskolába, verset írt neki, és zokogva adta elő.

Ezt mondjuk nem is értettem, hogy miért, hiszen már elmegy, már nem kell neki nyalni. Szerintem ő szimplán csak ilyen. De mindenki utálta, amúgy szerintem nem volt ki mind a négy kereke. A fia egy átlagos "rosszgyerek", de persze ő is mindig azzal jött, hogy a többiek viszik bele a rosszba. Én sajnáltam azt a kölyköt.

A fiam osztályában nincs ilyen szülő, és a lányom gimis osztályában sem látok ilyet még egyelőre.

Figyelj 8as..

Az én gyerekem auti+adhd, de ez nem látszik rajta. Nagyon ragaszkodik ahhoz, amit tanítottam neki(na persze nem mindenben, arra sosem tudtam rávenni, hogy ne csapjon oda és ne kiabáljon, az indalatait nehezen kezeli), így simán elmeséli, hogy kiabált/megcsapta azt, aki csúnyán beszélt, illetve jön oda, hogy mi az a gci, mi az a fsz, illetve észreveszem, hogy nemrég bekakilt egy osztálytársa, nem azt mondja, hogy bekakilt, hanem beszrt, én pedig egyáltalán nem káromkodik, csak nagyon ritkán akkor is a bazzeget. Médiát válogatva nézhet, netre korláttal van engedve és szűrve a tartalom, amihez hozzájut. Nagyon sokat változott egyrészt jó irányba, mert már nem verekszik annyit, nem kiabál annyit, másrészt rossz irányba, mert azért nem verekszik és kiabál annyit, mert beilleszkedett, átvette a többiek szokásait, így azok nem frusztrálják. A gúnyolódást is, büszke érte magára, ha sokan nevetnek rajta.

Nem fogok senki elé odaállni, hogy miért hiszek a gyerekemnek, nem tartozik rájuk, a tanár tudja(meg azok, akikkel fejlesztésre jár). Az enyém nagyon részletesen mesél, és a tanár is megerősítette már, hogy igazakat mond, remekül tud figyelni. Én tudom, hogy a gyerekem ilyen. Az, hogy te ezt nem hiszed el, esetleg a tanárt is hibáztatod, hogy neki hisz, és esetleg kedveli.. az nem az én gondom. Én ismerem a gyerekem, pont azért, mert rengeteg figyelmet fordítok rá. Egyébként ő is minden alkalommal büntetésben van, ha megcsap valakit, vagy kiabál, mert kicsit könnyebben frusztrálódik, még így is, hogy már kedvelik, folyamatosak a szivatások bent. Most mesélte, hogy "Mennyi 3ból kettő?" és lehajtja a másik gyerek a hüvelyk meg a mutatóujját, és fentmarad a középső. Az enyém meg röhög, és eltanulja! Nem magától jönnek ezek, alkatilag olyan, hogy kevesebbet hazudik, de mikor hazudik, azt látni, mert nem kiül az arcára, vigyorog, eltakarja az arcát, hogy ne bukjon le. Szóval nem manipulál olyan ügyesen, mint mások. Szép, szabálykövető gyerek, gyors felfogással, versenyszellemmel és beilleszkedési vággyal, indulatkezelési gondokkal..kicsit többet tanulok vele, hogy ne legyen annyi kudarcélménye, illetve segítem beilleszkedésben, hogy jobban menjen neki, de szerintem ezekben semmi extra nincs, nem fizetek le senkit és túl szorongó vagyok a haverkodáshoz. Csak szépen-okosan-nevelve tartom a gyereket, eddig jó közegben volt, most nem. Igyekszem kiszedni innen, de egy darabig ez lesz, ez is csoda, hogy el tudtam intézni ezt a "normális" sulit neki. Erről pedig nem akarok senkinek beszélni, mert olyan alacsony színvonalú sok szülő, hogy másnap hallgathatná a gyerek a suliban, hogy ő fogyatékos/autista stb.

Szóval de, én "jobban tudom", milyen a gyerekem, és még mindig nem teszek érte annyival többet, hogy az felháborító legyen. 1 órát ha tanulunk naponta sokat mondtam, a maradék tanulás a leckéje(szintén egy óra legalább), suli után meg heti 4 különórára jár. Tegnap pl megtanult napközben egy verset magától, amit hétvégére adtak fel, felmondta és ötös lett, és most kövezzék meg a tanárt, hogy tetszik neki az ilyesmi.

Na mindegy, szóval sokkal több van az ilyen "nyalizósok" mögött, mint gondolnád, én ismerem a gyerekem. Mellesleg úgy be voltam tojva a kezdeti szakaszban, hogy napi 2-3x elsétáltam a suliudvar mellett mikor kint voltak, és LÁTTAM mi történt, illetve ott vagyok kísérőként programon, ha kell, és hát ott is látom. A gyerekre üvegajtó mögött várunk a szülőkkel, legutóbb láttam, hogy az egyik lány mikor az enyém lehajol, hogy felvegye a táskáját tarkón legyinti(nem erősen), majd ledobja a fejéről a sapkát 2 méterrel arrébb, erre az enyém megtaposta a lábát és oldalba bökte. És csak az enyémet szurták le, amiért sírva jött ki 1 perccel később. Persze előzményt nem láttam, de az volt a gyerek szerint, hogy az én gyerekem akart a tanár párja lenni, mert akkor elöl állhat a sorban..

Persze ez még tök oké, a többi dologhoz képest, ami bent megy.