Hogy lehet, hogy manapság a szülők többsége normálisnak tartja, hogy tanul a gyerekével?

Nem csinálok megfelelési kényszeres gyereket a lányomból. 4-5-ös tanuló, 3. osztályos. Délután fél5-5 óra mire hazaérünk, heti 2x kosár edzés akkor fél7. Mégis mikor tanuljunk? Amikor játszani kellene, együtt lenni a családdal mert GYEREKEKRŐL beszélünk!

Ha dolgozat lesz és kéri hogy nézzünk valamit át persze leülünk de azért vannak 4-ig, fél 5-ig a suliban hogy megtanuljanak!

15. Mivel a gyereked a közösség tagja, igen ti is isszátok a levét minden problémának.

Nem vigasztalásként mondom, de az én lányom súlyosan asztmás volt egészen kamasz koráig, hetekig nem tudott menni iskolába. Azért, hogy le ne maradjon, a matektől az angolon át minden tárgyat én tanítottam neki. Egész egyszerűen nekem is voltak témák, amit meg kellett tanulnom, mert nem tudtam.

15: pedig a világon nincs annyi angolóra, ami pótolja az otthonában foglalkozást. A heti 1-2-3 óra nem elég, azzal naponta kell ennyit foglalkozni. Unokatesóm szülei jól beszélnek angolul és prioritás hogy a gyerek is beszéljen. Rengeteg eredeti nyelvű filmet néznek (fúj tv, tudom). Most 13 évesen erős középfoknál tart szóban és írásban is, a kortársai meg talán bemutatkoznak hibátlanul.

Felsőoktatásban dolgozom, és számtalan modern módszer van, ami beépíthető és persze be is kéne építeni a köz- és felsőoktatásba. Én is dolgozom ilyenekkel. De egyik sem tudja kiváltani az otthoni munkát, mert vagy előtte, vagy utána bele kell tenni az időt.

Ez engem is bosszant. A tananyagot az iskolában kéne megtanulni, és nem otthon. Már az én időmben is az volt, hogy a tanár elmondta az iskolában, hogy majd otthon mit fogunk önállóan megtanulni. Töriből középiskolában konkrétan az volt, hogy a tanár elmondta, hogy a könyvtárban délután majd minek kell utánanézni. Mindezt úgy, hogy volt napi 6-7 órám, és kb. 3-ra értem haza. Akkor sem értettem, hogy mégis mit képzelnek, dolgozó felnőtt emberként több szabadidőm van, mint annak idején gyerekként.

Én igyekeztem beállni a sorba, csinálni, amit kellett. Anyám soha nem tanult velem, de nem is kellett, mert igyekeztem. A tesómmal nem tanult, hát ő csak szakmunkásképzőbe ment, a mai napig szidja érte anyámat. Szóval régen is ez ment, de valahogy tényleg régebben a szülők nem foglalkoztak ezzel.

A mai világban szerintem a gyerekek nem annyira szabálykövetőek, priorizálnak. Tanuljak egész délután, mert holnap dolgozat? Mi lesz az eredménye? Egy ötös? És az kell nekem, mire megyek vele? Ja, majd 5 év múlva lesz valami továbbtanulás? Ah, inkább megyek számítógépezni. A mostani világban sokkal több az inger, ami el tudja vonni a gyerekeket a tanulástól, mint a mi gyerekkorunkban.

A mai világban is vannak szabálykövető gyerekek, akik igyekeznek megfelelni, de most már ők vannak kevesebben. Lehet itt azzal jönni, hogy ez nevelés kérdése, de nem az. Ilyen a gyerek személyisége, és kész.

És mindenki tudja, hogy rossz a rendszer, de mégis az van, ha nem állsz be a sorba, akkor te szívod meg. Mondogatják a gyermekpszichológusok, hogy minek az iskola, mert úgy sem használja az ott felszedett tudást. Oké, de a jegyei alapján fog tudni továbbtanulni. Szóval egy jó szülő igenis nyomon követi a gyereke előmenetelét.

Az én fiam pl. 6. osztályos. Próbáltam elengedni a kezét. Mindig azt mondta megtanult mindent, minden lecke kész. Aztán elkezdtek jönni a rossz jegyek, a házi feladat hiányok. Akkor szerinted mi a teendő? Persze el van neki magyarázva, hogy neki ez a dolga, de lepereg. Csak azt tudom csinálni, hogy akkor megnézem, hogy kész-e a lecke. Pedig soha nem voltam ilyen, és csak azt a példamutatást látja itthon is, hogy mindenki csinálja, ami a dolga. Ő nem csinálja, hát akkor kénytelen vagyok ellenőrizgetni. Engem sem tesz boldoggá.

Hogy az iskolában meg nem tanulnak semmit, hanem itthonra adják fel, azzal, most mit tudok csinálni? Balhézzak az iskolában? Attól jobb lesz?

Emlékszem alsóban 2. osztályban panaszkodott a tanítónő szülőin, hogy a gyerekek nem tudnak szépen írni, mert a szülők nem gyakorolnak otthon eleget a gyerekekkel. Felháborodva kérdeztem, hogy már bocsánat, de ez az én mulasztásom?! Miért vannak az iskolában? Erre a többi szülő hurrogott le, hogy én milyen lusta vagyok, mert nem akarok tanulni a gyerekemmel. Szóval, egy fecske nem csinál nyarat.

Mert már mi is ezt szoktuk meg. Velem is tanultak a szüleim, pedig nem most voltam iskolás.

Én már rég beletörődtem abba, hogy nálunk a közoktatás úgy sz@r, ahogy van.