Hogy lehet, hogy manapság a szülők többsége normálisnak tartja, hogy tanul a gyerekével?

A kérdésed nyilván teoretikus. Először adok rá egy gyakorlati választ, majd adok egy teoretikusat is.

A szülő nem tud mit csinálni azzal, hogy ennyi a tanulnivaló, ill. házi feladatok vannak. Ő kénytelen tanulni a gyerekkel, mert különben a gyerek nem teljesít órán, lemarad, kudarcélményt gyűjt. Ráadásul a tudásában levő fehér foltok akadályozni fogják a későbbi tanulnivalók megértésében, megtanulásában. Így végzetesen leszakadna és az iskolarendszer alján végezne - ami után jó eséllyel a társadalom alján élhetne, mint munkavállaló.

De a tanár sem saját ötletéből csinálja ezt, hanem, mert a tanterv ezt követeli meg tőle. Ő is kényszerpályán mozog. Jó esetben próbálja enyhíteni a nyomást, a stresszt, de a tanterv lényegét alapvetően meg kell tanítania.

És mi lenne a normális?

Az, amit te is írtál.

Ha én lennék ország diktátora Orbán helyett, akkor elrendelném, hogy a kötelező órák maximális száma alsó tagozatban maximum napi 4, felső tagozatban napi 5, középiskolában napi 6 lehetne; és a tananyagnak annyinak kell lennie, hogy ebbe az óraszámba beleférjen. Nem belegyömöszölve, hanem normális módon.

Házi feladatot alsó tagozatban a gyerekeknek alapvetően nem adnék. A tanulnivalókat annyiszor kéne ismételni, ill. élményszerűvé tenni, hogy a gyerek megtanulja, megjegyezze órán. Otthon csak bizonyos kiemelt dolgokat kelljen tanulni: pl. elsőben a betűk felismerését és a betűk ill. számjegyek lerajzolását. Másodikban csak a szorzótáblát. Ill. mindezeken felül néha egy-egy verset vagy éneket.

Ettől a magyar iskolarendszer olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől, és a döntéshozók teljesen figyelmen kívül hagyják a gyerekek valós élettani szükségleteit. Kb. mintha politikusok akarnák megmondani, hogy a sebészorvos hogyan operáljon. A gyerekeken való "oktatási műtét" nem jár olyan látványos kudarccal, mintha a műtőasztalon meghal a beteg, így az oktatásügy hályogkovácsai (korábban egy orvos, jelenleg egy volt rendőr belügyminiszterként) nagy lelkesedéssel avatkoznak bele és tesznek tönkre jobb sorsra érdemes gyerekeket.

Nálunk (alsós gyerek) alá kell írnom a könyv megfelelő lapján, hogy elolvasta-e amit kell, hangosan 3x. Matek lecke ugyanez.

Tőlünk szülőktől az ISKOLA VÁRJA EL. Ha jót akarok a gyereknek valóban "gyakorlunk" otthon. Jelenleg mindezt egy 2.5 hónapos baba mellett. Gondolhatod mennyire a hátam közepére kívánom. Alsósnak mi a fenének egy rakat hàzit feladni otthonra??

Sajnos a sok mindenféle diagnózissal lévók elvonják a figyelmet, fegyelmezni kell őket, a rosszaság ragájos így alig haladnak, de holnap már a kövi anyag kell.

Amúgy velem nem tanultak, hát nem is tanultam

Ez nem csak manapság van így. 30 éve kezdtem az általánost. Minden nap tanulni kellett iskola után. Hazaértem este fél 6 ra, utána játék, pihi, és tanulás. Ez végig kísért az egyetemig. Gimiben is napról napra tanulni kellett mert bármikor feleltethettek. Az egyetemet azért szerettem mert pontosan lehetett tudni mikor lesz a vizsga, beadandó, szóbeli időpontja. Jobban betudtam osztani az időmet. Több szabadidőm is lett. Több életem.

És igazuk van a többieknek, már akkor is rengeteg volt a tananyag. Általánosban 5.-től rengeteg verset kellett megtanulni. Ez volt a heppje a tanárnak. Volt mikor töriből nem fejeztük be a könyvet év végére. Gondolhatod , onnan kezdtük a következő tanévben, eleve csúszással. A gimiben irodalomból is ez volt. Ott a tanár ki is hagyott részeket csak azzal foglalkoztunk ami érettségi tétel volt.

Volt aki nem tanult otthon, de nem is voltak túl jó jegyei. Azért mert 45 percet beszél a tanár egy órán, attól a gyerek még nem tanulja meg. Csak hallotta, 1-2 dolgot megjegyez, esetleg felkelti az érdeklődését, a többit otthon kell megtanulnia.

Én régen azt tapasztaltam, ha ott vagyok órán, akkor utána otthon könnyebb volt megtanulni. Ha nem voltam ott akkor fogalmam sem volt és nehezenb volt.

A tanulási és tanítási módszerek még mindig nem jók, nem hatékonyak, a diákok rengeteget és agyatlanul tanulnak, ezért bámulatos mennyiségű idő megy el, kis eredményekkel... Memoriterek magolni valók, felesleges infók tömkelege. Nincs ugyan iskolás korú gyerekem, még kisebbek, de több van a családban, rendszeresen ülünk családi kupaktanácsot hülye feladatok felett, hát néha csak tátom a számat, micsoda hülyeségek kerülnek elő és mennyi időt vesznek el, pedig szerintem szükség van a lexikális tudásra is. Az nem normális hogy diplomás, értelmiségi szülők órákat gugliznak hogy délután hogy egyes szavak szófajait keresgessék ki pontosan és indokolják meg a gyereknek, hogy miért az, ami.

Eleve nem 8-9 óra az iskolai törzsidő a kisebbeknek, hanem jóval kevesebb, ennek a jelentős része a napközi. És hát itt a másik gond, a napköziben kéne tanulni, de ez nem történik meg, mert ott ül egy rakat gyerek, aztán vagy jut idő rájuk egyenként a napközis tanárnak, de leginkább nem. Emiatt a szülő, már amelyiket érdekli a gyereke előmenetele, az otthon újra leül vele és tanul, mert a házi nincs vagy felületesen van kész, megtanulva meg semmi nincs.

A szülői hülyeség is belejatszik, nem egy gyerek jár még ötféle különórára, sportra a környezetemben. Igen, én is jártam, hangszereken tanultam játszani, de ezek teljesen saját motivációból történtek napközis időben, heti 2-3 óra elfoglaltságként, mellette gyorsan és hatékonyan tanultam, így belefért. Rokonságban van olyan anyuka, aki a (verseny)sportot tolta a gyerekeinek nonstop 10+ évig, letojva hogy a gyerekek küzdenek az iskolában, és folyamatos elmaradásban vannak. Most érettségi előtt/után állnak, a sportkarriernek annyi mindenféle okok miatt, és ott áll a három gyerek gyenge közepes szinten, nulla életképes tervvel, hogy mi van tovább. És a gyerekek évekig kivoltak estére, mert nulla szabadidejük volt.

Lényeg, hogy szerintem sem normális ilyen formában, mert irtózatosan fárasztó és nem hatékony. Soha nem voltam napközis, anyám vagy nagyszülőm hazavitt és otthon tanultak velem, így jóval hamarabb vegeztem. A hétvége a vasárnap délelőttöt leszámítva csak játék és szabadidő.

A saját gyerekeimnél félek, hogy oldom meg, de muszáj lesz valami napközi és délutáni f....szság mentes megoldást keresni, szerintem egyedül ez működik jól (kivéve a nagyon értelmes és önálló gyerekeket, de a többség nem ilyen), és régebben is ez működött jól.

Nyolc, nekem totál ellentétes a tapasztalatom. A gyerekek néhány kivételtől eltekintve középiskoláig nem rendelkeznek olyan belátási képességgel, hogy tartósan és egyedül tanuljanak. Oké, olyan van, hogy laza felügyeletet kapnak, de napi kontroll nélkül szerintem rizikós az általános, egy csúnya a középiskolai lemaradást lehet vele előidézni.

Nálunk a családban aki teheti, tanul a gyerekeivel - akár a középiskola első évéig is. Nálunk ez válik be, ekkor van fogva a gyerekek tanulmány eredménye úgy, hogy ne vágja el magát egy életre.

Velem 15 éves koromig tanult anyám, de legalábbis majdnem minden nap volt leckeellenőrzés, kikérdezés. Igen, képben volt hogy mit tanulunk, bár nyilván az akkori tananyag teljes átlátása már nem ment. Gond nélkül tanultam utána egyedül középiskolában, nyelvvizsgáztam, egyetemet végeztem. Családi okok (munkahely) miatt tesóm ezt nem kapta meg, őt ötödikesként szoktatták önállóságra. Eredmény: normális felsőtagozati bizi, de elszúrt középiskolai felvételi, elszúrt érettségi, két év lézengés, mire megtalálta önmagát és képes volt a hosszú távú eredményeiért tenni.

Nagynéném kisfia most felsős, unokatesóval együtt, mindkettővel tanulnak. Két évig napközis volt és kívül esett a szülői felügyeleten, a felsőben került vissza a szülők keze alá, mert romlottak a jegyei és rendszeresen készületlen volt. Most zökkent vissza ebben az évben.

Én nem kétlem hogy nálatok tök jól működik, de én ezt inkább gondolom egy szerencsés és jól működő esetnek, mint általánosnak. Egy kamaszgyerek hülye, nem rossz értelemben, de tényleg az. Sokszor lehet látni általánosban, hogy melyik gyerekkel van tanulva aktívan és rendszeresen, és melyik tanul "magától".

Gondolom a tegnapi poszt szülte emezt is.

Normális szülőt érdekli a gyermeke, a tanulása, és bizony veszi a fáradtságot, hogy ellenőrízze, ha kell segítse a tanulást.