Mire jó a sportra nagy hangsúlyt helyezni esetleg versenyszinten?

Egy olyan városban élek, ahol van profi foci és kézilabda csapat is, és mindkettőnek működik akadémiája is. Nagyon kicsit túlzással azt lehet mondani hogy a városban alig van olyan óvodás és iskolás gyerek, aki nem tagja valamelyiknek.

A családok komplett hétvégéje megy el arra, hogy saját költségen hordják a gyerekeket versenyre, tornákra, a gyerekeknek meg rendszeresek a délutáni edzések. Hogy fér meg emellett a tanulás? De ami engem a legjobban érdekel az az, hogy vajon mindegyik gyerek önszántából megy? Vagy esetleg ott a szülői ráhatás, finom rábeszélés?

Jah, és mindegyik gyerekről az van mondva, hogy őrületes tehetségek.

Érdekes, közben meg a lett felnőtt csapatban alig van helyi születésű, a foci csapatban egy sem.

A kézilabda csapat utánpótlás nevelése eddig egyetlen országosan is ismert játékost nevelt ki.

Hova lesznek a tehetségek addigra?

A férjem 18 éves korig korosztályos NB1 -es csaptban focizott. És nem bánte meg. Élményeket, kitartást, csapatszellemet kapott. IT vezető és emellett ultrákat fut 40+ éves. A sport szeretete megmaradt.

Engem sosem sportoltattak rendszeresen, én 16 évesen kezdtem magamtól versenyszerűen montain bike-ozni, de támogatás nélkül nem sokra vittem. Ellenben a sport szeretete nálam is megmaradt és tisztában vagyok vele, hogy mit ad az ember jelleméhez. Így a lányom is fog sportolni. Ha szeretne, versenyszerűen is. Ez utóbbi viszont rajta áll.

Leszogezem h a szuleimmel leulve megbeszeltuk ezt mielott jelentkeztem volna az elso uszasedzesre 6evesen.

Reggel volt egy uszasom suli elott, suliban uszoosztalyba jartam, igy minden reggel 1.ora uszas,majd iskola, aztan suli utan edzes, este haziiras, hetvegen verseny.

Nem voltam vilagelso, egy ido utan (7ev) valtottam karatera, ott ujabb 6ev kovetkezett,igaz csak heti 2 edzes, nyaron edzotabor, fekete ov elott megalltam.

Mit nyertem: fegyelmezett es kitarto vagyok MINDENBEN, ahogy irtad bomba alakom volt, rendszer szerint eltem, nem kallodtam el, nem jartam a gimisekkel kocsmaba es a szuzessegemet sem 13evesen vesztettem el, voltak barataim akikkel minden nap talalkoztam, csak nem a jatszoteren, hanem az edzeseken.

Sosem volt cel hogy olimpiai bajnok legyek, addig csinaltam amig jol esett, nagyon el kell nyomva lennie annak a kistininek aki hajlando csak szuloi nyomasra ennyi edzest bevallalni.

Emellett vegig kituno tanulo voltam, egyetemre elsore felvettek, 5ev alatt vegeztem el, akkor meg evismetles volt bmilyen bukas eseten.

En szemely szerint nem erzem h rament a gyerekkorom, 40evesen 3 gyerek utan kezd el latszani h mar nem sportolok aktivan, gyakorlatilag egyetem ota 20evig tinglitangli joga/pilates/fitnesz orakkal nemi futassal a testem elvolt azzal amivel az elozo 13evben megalapoztam az izomzatomat.

En sem ajanlom a heti 15ora edzest, de igenis fontos h a sport napi szinten a gyerekek eletenek a resze legyen.

Ugyanugy faradtan megy be masnap ha 2orat warcraftozik elozo nap 1 ora sport helyett, csak akkor szellemileg farad le, nem fizikailag.

Én addig hordom a gyerekemet edzésre, és ölök bele pénzt, amíg van kedve. Szereti. Ha megunja, nem erőltetem. Ha két évig csinálja, akkor addig, ha 10 évig, akkor addig. Én csak örülök, hogy érdekli valami sport. Ráadásul van hozzá tehetsége is.

De szerintem az gáz, ha a gyerek rá van kényszerítve!