Elméleti kérdés. Tegyük fel nem lenne az általános iskolàban soha felnőtt. Pl udvari szünetben. Mi történne?

Ha állandóan strukturált programok és irányítás alatt vannak, annál vadabbak lesznek, ha egyszer "kiszabadulnak", kell hagyni őket vadulni is egy kicsit, persze csak amíg biztonságos. De ezzel tanulnak interakciót, konfliktuskezelést. Fontos az élethez. Nem lehet állandóan a kezüket fogni, se megvédeni őket egymástól.

Ha a 15 perces szünetben szerinted tudnak számháborúzni, vagy gyereket nem láttál még, vagy számháborút.

11-es vagyok.

A Legyek Ura egy extrém helyzetet bemutató fiktív történet (egyébként eredetileg könyv, nem film, de ez mindegy). Nem lehet belőle kiindulni, kb egyetlen olyan pontja sincs, ami ma megvalósulhatna vagy bármennyire is reális lenne.

A kérdésedre visszatérve, hogy ez most hogyhogy probléma és régen miért nem volt az; szerintem túl összetett a kérdés és itt nem vagyunk szakértők (én legalábbis semmiképp se), hogy megválaszoljuk. Nekem az a véleményem, hogy csomó gyereket túlféltenek a szülei és nem kerül ilyen jellegű helyzetbe iskola előtt, és amikor már iskolás, egyszerűen nem tudja kezelni a verekedést, csúfolódást, hintán való összeveszést (mármint hogy ki hintázzon előbb) mert mondjuk életében nem volt játszótéren addig. A másik meg, hogy életkori sajátosság, feszegetik a határaikat, és egyben követni akarják a bandavezért, szóval egyszerűen irreális elvárás, hogy mondjuk 7-10 éves gyerekek ne verekedjenek össze a szünetben. De keretek között tartva ezzel szerintem nincs is baj.

Az egy másik kérdés, hogy az iskolának miről "kéne" szólnia - úgy nem tud tehetséget gondozni, ha a tehetség nem hajlandó leülni a fenekére, hanem helyette verekszik vagy a lányok haját húzza. Muszáj sajnos fegyelmezni, de hidd el, hogy a tanárok utálják ezzel el*szni az idejüket, csak egyszerűen nem megy másképp.

Hát azért a tanítóknak nem kéne beleőszülniük, belefásulniuk abba, hogy 6 éves gyerekek az udvaron vannak és felügyelni kell őket. Akinek ennyire teher a gyerekekkel foglalkozni, az menjen irodába dolgozni. (Arra gondolni sem merek, hogy abból lesz pedagógus, aki másra alkalmatlan.)

A legfontosabb, hogy egymásban és saját magukban ne tegyenek kárt. Ezután az, hogy egymást ne bántsák, ne gúnyolják, ne legyen valamelyik gyerek a többinek a céltáblája.

Az, hogy sárban-pocsolyában hempereg.... hát nézd. Ettől bajuk nem lesz. A sáros ruhát a szülő fogja kimosni, tehát ő fogja a saját gyerekét megfegyelmezni érte otthon. Nem mondom, ha a tanár ilyet lát, szóljon rá, legfőképpen a "vezérbikára", akit a többiek követnek a hülyeségbe. De ha némelyik kisebb-nagyobb mértékben sáros lesz, azzal számoljon el minden gyerek a saját anyukája előtt.

De nagyon határozott véleményem, hogy a tanítónak/tanárnak indirekt módon nagy szerepe van abban, hogy a legvadabb gyerekből lesz a vezéregyéniség, vagy egy mérsékelt, erőszakot elutasító gyerekből. Azt kellene elérnie egy tanítónak, hogy azok szoruljanak a közösségben partvonalra, akik vadulnak, vagy másokat bántanak, gúnyolnak. Mert sokszor akik az ilyenek mellé állnak, azok elsősorban félelemből állnak: nehogy ők legyenek a céltáblái a vezér kötekedésének, agresszivitásának. És az a legnagyobb baj, hogy ha ez lesz nekik a norma, egy idő után már ők maguktól, a vezér távollétében is ezt fogják csinálni.