Hogyan kezeljem a kiközösítő magatartást a lányom, lányomék esetében? Esetleg ajánlanak valaki filmet a témában?

Észrevettem, hogy a kislányomék kiközösítenek egy másik kislányt. Nem tudatos, még fiatalok, és szerintem nem is tudják, hogy ez már kiközösítés. Mikor az utcán 3-4 lány összetalálkozik a suliba menet, akkor ők egymásnak köszönnek és beszélgetnek, de ennek a bizonyos kislánynak egyikük sem hajlandó még köszönni sem. Nem akarnak hozzá odamenni, ha csak ő van ott. Pedig a lányom padtársa, és szokott róla kicsit mesélni, mégpedig azt, hogy olyan félénk kislány, hogy nem barátkozik senkivel.

Szóltam a lányomnak, hogy köszönjön x-nek, és teljesen ellenkezett, hogy nem. És akkor láttam, hogy a többi lány sem vesz róla tudomást. Még nem szóltam a témáról, fel akarok készülni. Gyűlölöm a kiközösítést, úgyhogy nem akarom szó nélkül hagyni. De a túlzott beleszólástól is a hideg ráz.

Még oviban volt az öltöző szomszédja aspergeres. Furcsán viselkedett, lányom mindig idegesen, szeretet nélkül kezelte. Véletlenül szembejött egy film, amiben egy aspergeres kislány mutatta meg, hogy ő hogy érzi magát a suliban, oviban? nem emlékszem. Lányom megnézte velem, és beszélgettünk a Kisfiúról, hogy ő más, és nem gonosz, csak máshogy működik. Többé sosem bántotta, megértő volt vele, sőt, még volt, hogy hívta játszani is, ha nem volt kivel játszania.

Most is szeretnék némi változást a kis osztálytársnőjénél. EGy szép, kecses, félénk kislányról van szó, nem értem, miért közösítik ki.