Mi a helyes ha a szülő nem elégedett az iskolával, de a gyerek nem szívesen menne másikba?

A válaszhoz kéne tudni:

- miben elégedetlen a szülő a tanárokkal=módszerükkel, (gondolom nem az iskolával, magával az épülettel, hogy az éppen kezd rommá vélni)

- milyen infók alapján VÉLI azt, hogy a másik suliban jobb az oktatás,

- mennyit foglalkozik gyerekével, mennyiben segíti az ő tanulását?

Egyelőre ennyi.

Mekkora gyerekről van szó, milyen fokú iskoláról? Mi a baj a jelenlegivel, miben lenne jobb a másik? Miért ragaszkodik ehhez a gyerek, miért nem akar másikba menni?

Azt gondolom, egy alsós gyereknél az a lényeg, hogy szeressen iskolába járni. Vannak barátok, van egy (számára) megfelelő osztályközösség, nem utálja a tanítót, nem bukdácsol, akkor teljesen rendben van.

Felsőben már fontos lehet a suli "milyensége", de akkor sem konkrét iskolaváltással, hanem iskolatípus-váltással szerencsésebb lehet próbálkozni. Tehát 8 vagy 6 osztályos gimnázium pl, vagy vmi alter szemléletű oktatási intézmény, ha az a szükséges.

Enyém is harmadikos volt.

Persze, hogy elment a kedve a tanulástól, mert az elmúlt hónapokban a suli csak erről szólt, nem voltak szünetek, tesiórán játék, kidobó, napköziben közös ökörködés, fagyizás, séta, osztálykirándulás.

A sulizárások a tanítókat is próbára tették, és bizony van olyan, aki nem működik jól gyerek nélkül. Olyan tanító, akinek kell neki a sok-sok figyelő szempár...

Szeptembertől visszazökken minden a rendes kerékvágásba, és megint öröm lesz csinálni, hiszen a legfontosabb összetevő (a gyerek) is újra ott lesz.

A jegyei milyenek? Romlottak azóta?

Egyébként nagyon nehéz helyzet ez mert sajnos a tanárok többsége nagyon ki van égve, le van terhelve. Eszméletlen mennyiségű felesleges anyagot kell lenyomniuk rövid időn belül a gyerekek torkán. Megpróbálhat szelektálni és eltérni a tantervtől csak ha kiderül akkor hatalmas balhé lesz belőle. Nem nagyon találsz olyan intézményt ahol nincsenek ilyen tanárok. Ez nem az ő hibájuk vagy az iskoláé, egyszerűen csak borzasztó az oktatási rendszer. Rossz könyvből kell tanítani, érthetetlen szöveggel, irreális mennyiségben.

Én azt mondanám, hogy ha a gyerek jegyei nem romlottak drasztikusan, továbbra is rá lehet venni a tanulásra, tudsz vele otthon eleget foglalkozni akkor ne váltsatok. Azt neked kell tudnod és kitapasztalnod, hogy milyen személyiség a gyermeked és mivel lehet a legjobban motiválni. Amíg alsós addig szerintem nem érdemes váltani. Később majd látod, hogy milyen tanárokat kap amikor bejönnek a nehezebb tantárgyak.

Én a fiamon azt vettem észre, hogy a 3. év egy könnyű év. Viszonylag kevés az új anyag, inkább a meglévő dolgok elmélyítése a cél. Nyilván ha egy gyerek érti, hogy 199-ből hogy lesz 200, akkor azt is érteni fogja, hogy 999-ből hogy lesz 1000. Írni megtanultak 1-2. évben, itt már csak a helyesség és a formálás ment, meg a fogalmazás alapjai. Környezetismeret egy tájékozottabb gyermek számára szintén nem túl érdekfeszítő, enyém konkrétan közölte, hogy semmi újat nem tanultak (amit igen, azt meg feleslegesnek tartotta, pl adatokat, melyik hal mekkora, a nyúlnak átlag mennyi kölyke lesz, a nyír mikor virágzik, stb)

Szóval a 3. osztály eleve unalmas lehet kicsit.

Amúgy ha ellinkeskedték, akkor érdemes lehet a tanítóval beszélni, hogy szeptembertől robbantsa szét őket kicsit.

Mindenképpen a gyerektől kéne megtudni, hogy miért ilyen kedvetlen. Demotiválja a tanár, lejártja mások előtt? Vagy valamelyik társa piszkálja?

A gyerekek soha nem akarnak iskolát váltani, mert a rossz, de megszokott is jobb nekik, mint az ismeretlen. Ezt a gyerekpszichológusok is így mondják.

Mondjuk tény, hogy a legtöbb tanár egyforma.

Én alsóban leginkább azon voltam kiakadva mindkét gyerekemnél, hogy a gyerek 8-tól 4-ig bent van a suliban, és aztán szülőin nekünk panaszkodtak a tanárok, hogy a gyerekek nem tudnak semmit, mert otthon nem tanulnak. Meg is kérdeztem, hogy napi 8 órát lehúz a gyerek a suliban, és akkor este még mégis mennyit kéne otthon tanulni egy 7 éves gyereknek. Tanító néni napi hány órát dolgozik? Este otthon ha velem leül mondjuk 2 órát tanulni, mert kb. ennyit töltök vele egy este, akkor mennyiben tudom pótolni azt, amit a suliban 8 órában nem tudtak neki megtanítani. És végső soron ez miért az én dolgom?! De egy idő után feladtam, mert úgy látom, hogy minden tanár szentül meg volt róla győződve, hogy ennek így kéne lennie. És persze én voltam a lusta szülő, amiért nem volt kedvem ezt csinálni a gyerekkel.

Én egyébként mindkét gyerekemmel váltottam iskolát, és jobb lett, de azért sok probléma megmaradt.

A lányomnak pl. egy iszonyat kiégett, nagyon negatív vénasszony volt a tanítónője. Októberben már utált iskolába járni. Akkor még csak szöveges értékelés volt, és minden hónapban fél oldalnyi fikázást kaptam a gyerekről. Mondtam neki, hogy talán ha több bátorítást kapna a gyerek, akkor jobban mennének a dolgok, és miért nem lát a gyerekben semmi pozitívumot? Meg volt sértődve. Váltottunk, a következő suliban csak jókat mondtak a gyerekről.

A fiam tanítónője meg határozottan uszította a gyerekeket a fiam ellen. Decemberben már minden reggel sírva ment iskolába. Szóval ott nem volt kérdés, hogy váltunk. Bár nálam mind a kettő akart váltani, ami fura is volt.