Mit gondoltok a magántanulóságról?

Keress rá a GOOGLE segítségével!

Manapság már komoly indok és 1-2 boríték kell hozzá, nem úgy megy mint 2-3 éve.

Állítólag régebben voltak olyan unatkozó anyukák, akik kivették a gyereket, és tanították otthon, mert hogy az állami iskola rossz. Azt hiszem tavaly hoztak egy törvényt erről, hogy most már nincs ilyen!

Csak akkor lehet egy gyerek magántanuló, hogyha a Szakértői Bizottság így rendelkezik. Ezt pedig akkor teheti, ha

-A gyereknek súlyos tanulási/magatartási zavara van

-nem találsz a környéken olyan iskolát, aki vállalná a gyereket

-Fogadsz mellé magántanárt, vagy van a családban pedagógus

Iskolával akkor is jogviszonyban kell állni, vizsgázni be kell járni, tehát a tanterv az marad. Csak a gyereknek egyedül/anyukával/magántanárral kell megtanulni az anyagot.

Én álltam határán ennek, amikor a gyerekemet annyira kiidegelték az iskolában, hogy azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb lenne. Meg én tanár vagyok.

A pszichológusok viszont nagyon ellenzik, elszigetelődik a gyerek, nem lesznek kapcsolatai.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy lehetnek esetek, amikor jó, pl. ha a gyereknek olyan beilleszkedési nehézségei vannak, hogy pokol neki közösségbe járni.

Egyébként a legtöbb helyzetben inkább rossz. Nem tud egyedül úgy felkészülni, nem lesznek barátai stb.

A tanterv attól még nem lesz kevesebb. Nem gondolom, hogy a gyerekeknek a készségtárgyak lennének a legmegterhelőbbek. Tehát azzal nem sokat nyer, ha az kimarad. Még időt is csak akkor, ha emiatt otthon nem is mozogna, énekelne, kézműveskedne semmit. Az meg főként kisgyerekek esetében nem hogy nem jó, kifejezetten káros is lenne.

Egyébként most mindenkinek van alkalma kipróbálni ezt az otthon tanulósdit. Én itt az oldalon olvasott válaszok alapján azt látom, hogy a szülők örülnek, ha napi egy órát tudnak a gyerekkel tanulni. Így kétségkívül több szabadideje marad, de ha bárki azt hiszi,hogy ez elég, ezzel minden "jól meg van tanulva", az óriási tévedésben van. Jobb esetben majd szeptemberben megtanulják a tanártól. Ugyanilyen "intenzív" tanulás magántanuló esetén pont a semmire lenne elég. Ha meg ugyanannyit tanul, akkor mit nyer vele? Emellett a szülők többnyire dolgoznak. A home office+háztartás+kisebb gyerek nem valami leányálom, legalábbis a napi rendes panaszáradatból erre következtetek. Hosszú távon nem hiszem, hogy járható út. Magántanárral persze más a helyzet, de mitől lenne egy gyerek boldogabb, ha ugyanúgy tanulnia kell, csak elszigetelten, barátok nélkül? Szerintem még soha nem hiányolta ennyi gyerek az iskolát, mint mostanság, és nem valószínű, hogy a tanulás miatt. Ha a kevés tanulás a cél, vannak bőven magániskolák, ahol nincsenek túlterhelve. Csak a bohóckodás megy, és attól is elájulnak, ha nyolcadikban le tudja írni a nevét. Lehet akkor olyat találni, es akkor legalább barátai lehetnek. Egyszerűen szükségük van közösségre, szociális kapcsolatokra. Egyébként végzettségem szerint pedagógus vagyok, magántanárként dolgozom. Volt magántanuló tanítványom (élsportoló). Nem hiszem, hogy könnyebb dolga lett volna, sőt!

Saját gyerekem nem lenne magántanuló, még úgy se, hogy én tudnám tanítani. Legfeljebb, ha nagyon muszáj lenne, de inkább akkor se.

Ismerek egy anyukat akinek magantanulo a gyereke

A sajat gyerekeimhez kepest iszonyuan le van maradva mint szocialis mint tudasszinten.

Van, akinek jó, van, akinek nem.

Nekem egy megváltás lett volna. Én olyan típus vagyok, akivel sosem kellett és magántanulóként sem kellett volna harcolni a tanulás miatt. Segítséget sem különösebben igényeltem, és nem, nem azért, mert az iskolában olyan jól elmagyarázták, szó sem volt erről, lehetőségük sem volt eleve, mert fegyelmezni kellett helyette...

A készségtárgyak nagyon nem hiányoztak, kínszenvedés volt mind, egyik sem ment, az összesből meg akartak buktatni. Mindig, már az óvodában is utáltam mozogni, kézműveskedni, rajzolni, énekelni, az összes ilyen baromságot.

A szocializációról meg annyit, hogy vagy üldögéltem magányosan, vagy bántalmaztak (szerencsére többnyire nem fizikailag). Sok értelme volt, megérte... A mai napig gyatrák a szociális és kommunikációs készségeim, a családon kívül szinte nincsenek emberi kapcsolataim.

Sokkal jobb lett volna itthon nyugodtan tanulni. Szerintem több meg is maradt volna, ha nem vonja el a figyelmem és szívja le az összes energiámat a sok említett sz.rság. Meg ha bagoly típusként nem kényszerültem volna ott kornyadozni egész délelőtt, hanem felkelhettem volna később, és akkor frissen, hatékonyan, gyorsan ment volna minden.

Van egy jópár otthon oktatós csoport, weboldal és blog ott érdeklődj inkább. Ott valódi tapasztalatokat fognak elmondani és jó esetben a nehézségekről sem hallgatnak, mert azok is vannak bőven. Akiket én látok ott pl. nem egy gyerek van és valószínűleg ezért egy helyen sem dolgozik anyuka, max. a ház körüli munkát, kertet csinálja ami persze nem kevés meló, csak éppen nehéz pénzben mérni. Az tuti, hogy e mellé kell egy jól kereső férj is, aki eltartja az egész családot. Persze vannak otthonról végezhető munkák is anyukának, de szerintem kevés ilyen van és hogy home office mellett menyire hatékonyan lehet még tanítani is, ráadásul minden felkészülés nélkül azt most az ország nagyobb része megtapasztalja.

Az iskolában elveszik a kedvét nem teljesen igaz és nem is így. Ez egy nagyon sokat ismételgetett hangzatos duma csak. A tanterv nem tökéletes, de sok múlik a tanáron is. Az, hogy a gyerekek többsége úgy megy iskolába, hogy otthon sincs semmilyen kötelessége amit akkor is el kell végeznie, ha nincs kedve hozzá (pl. ha nincs kedve nem rakja rendbe a szobáját) és az oviban is akkor vesz részt valamiben ha tetszik neki nem túl jó előzmény egy sulihoz. A tanulás ugyanis nem csak játék, de munka is és akkor is csinálni kell, ha ő éppen az udvaron akarna játszani. A játékos feladatok persze sokat segítenek, de van olyan amit egyszerűen muszáj begyakorolni, ha tetszik ha nem. Amikor ezzel szembesül egy eddig teljesen szabadjára engedett gyerek persze, hogy elmegy a kedve az egésztől. De azt otthon sem teheted meg, hogy nem gyakoroltatod vele az írást pl. mert nincs kedve hozzá, mert akkor nem fogja megtanulni.

Inkább keress egy normális iskolát egy jó tanítóval és máris előbbre vagy.

Semmiképp nem akarnám h magántanuló legyen a gyerekem mert azzal kvázi elveszem a gyerekkorát, kimarad rengeteg mindenből, nehezebb lesz barátkoznia később, nem szokik hozzá a közösséghez (ha esténként a magántanulót eljáratod 1-1 szakkörre az nem ugyanaz minta iskolába járna), kimarad a szocializáció, nem lesz normális gyerekkora.