Mit gondoltok az ilyen szülőről?

Én nem értem mi ezzel a probléma. Ha visz, hát vigyen. Ő dolga. Vagy arra próbáltál utalni, hogy anyuka "nyal" és a gyerek azért éltanuló?

Hogy így van-e azt nem tudhatod. Ha mégis így van, akkor úgysem tart sokáig ez a dolog, anyuka nem lehet ott a gyerek 30 éves koráig minden közösségben hogy egyengesse a gyerek "karrierjét"...előbb utóbb a gyereknek szar lesz, ha rájön, hogy egyedül küzdeni más.

Ha nem erre céloztál, akkor semmit gondolok az ilyenről. Azt csinál felőlem amit akar.

Azt gondolom, hogy mindig vannak kitűnő tanuló gyerekek (az enyém is az) és azoknak kitűnő tanuló ööö, izé túlbuzgó anyukájuk (én nem vagyok az), akik mindig mindenhol ott vannak, nyüzsögnek, intézkednek, megoldanak.

Azt is gondolom, jó hogy vannak ezek a hasznos hülyék, mert én nem tudnám ezt csinálni és még mindig jobb, ha van egy-egy ilyen önkéntes, mint amikor sorsolni kell, hogy ki legyen az SZM szülő.

Engem régen rettentően irritáltak az ilyenek, de az évek múlásával rá kellett jönnöm, hogy nagyon hasznosak. Rengeteg terhet, elintéznivalót levesznek a többi szülő válláról.

A tanítónővel való haverkodástól viszont kiver a víz. Nem attól, hogy jóban vannak, mert miért ne lehetnének, hanem hogy ez az esetek nagy részében a szülőtársaknak szól, hogy lássák, milyen fontos ember is ő, és persze azt se bánja, ha a gyereke emiatt különlegesebb elbánásban részesül. Nálunk is volt ilyen anyuka, egy tanéven keresztül ment a célozgatás az osztály FB csoportjában a közös dolgaikról, iszonyú irritáló volt. Azóta új tanítónő van, ő nem kapható az ilyenekre.

Én is jóban vagyok amúgy az egyik tanító nénivel, de nem hirdetjük. Még soha egyetlen szülőtársnak sem említettem.

Én sem szeretem mikor valaki ezt csinálja. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mégis miben lehet más ő, mint én, miben más az ő gyereke az enyémtől és hogy vajon nem "kellene" e nekem is jobban nyomulnom.

Nálunk amúgy kifejezetten megkérték a szülőket, hogy ne beszélgessenek a tanítókkal. Ez érthető is, ennek ellenére mégis van, aki mindig jobban informált, mint a többiek, mindenről hamarabb tud, és látni is, hogy vele leállnak beszélni, míg sok más szülővel egy köszönés és elrohanás a maximum kommunikáció.

Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy lehet olyan bajok vannak az ő gyerekével, ami indokolttá teszi ezt a látszólag kivételezésnek tűnő dolgot és a többieknél gyakrabbi kommunikációt.

Végezetül én arra jutottam, hogy nem fogok ezeken a dolgokon rágódni míg azt látom, hogy a gyerekem jól érzi magát, szívesen jár iskolába és végülis elsősorban tőle szeretem hallani mi újság. Ha gond van azt remélhetőleg jelzik felém vagy észreveszem vagy maga a gyerek szól.

Gondolom ők azok a szülők, akik diákként is elsőként jelentkeztek a feladatokra és szinte bele betegedtek, ha másnak osztották ki azt.

Ha zavar szólj, hogy te szeretnéd megcsinálni a kiadott kérést. Vagy ajánld fel a segítségedet. Ha olyan, akit az elején írtam, úgyis visszautasítja, de a tanárok legalább látják az igyekezetedet.