Kisiskolás ne járjon semmi iskolán kívüli elfoglaltságra, csak tanuljon és játszon, mit gondolsz erről?

Köszi 20-as, akkor nyilván az én kitűnő tanuló gyerekem értelmi fogyatékos. A tied meg egy zseni, mert 6 évesen tudja, hogy mit akar. Akkor legyél rá büszke.

Én meg inkább olyan iskolába hordom, ahol van sport, meg zenetanulási lehetőség, ha akarja, ott csinálja. Nem normális dolog, hogy este 8-kor jár haza az alsós gyerek mindenféle különóráról.

Értem én, hogy mások vagyunk, vannak eltérő vélemények, én leírtam az enyémet, máris értelmi fogyatékos a gyerekem. Miért nem lehet normális stílusban eszmét cserélni? Tudod ám, ki a fogyatékos, aki ilyen stílusban írogat.

Nem értek egyet. Nálunk az volt a szabály amikor ekkora voltam, hogy bármibe belekezdhetek ami érdekel, de ha nem szeretem vagy nagyon kimerít, akkor abbahagyjuk. 6 évesen elkezdtem zenélni, nem is tudom már miért pont akkor, de mindig szerettem. A szolfézst sem úgy kell elképzelni ekkora korban hogy zeneelméletet tanulunk, hanem az óra 90%-ában tapsolunk, kopogunk ritmusra, mondókázunk, népdalokat éneklünk. Azóta is örülök hogy elkezdem, 10-11 évesen már zenekarban játszottam, nagyon jó buli volt, iszonyatosan büszke voltam magamra. 14 évesen nem maradt rá időm, abbahagytam, egy szavuk nem volt.

Táncoltam is úgy 8 és 12 éves korom között, az sem kötelező volt, csak volt az iskolában egy tánccsoport, minden elsős kislány akart menni, mondtam én is hogy írassanak be. Aztán amikor nem volt jó a társaság, úgy döntöttem hogy kézilabdázni szeretnék inkább, következő héten kiírattak táncról és mehettem kézilabdázni.

A suliban rajzszakkörre, matekszakkörre, versenyekre volt hogy magamtól iratkoztam fel, csak este szóltam otthon hogy amúgy ilyen is lesz. Ezek is mind játékos foglalkozások voltak inkább, a matekszakkörön nem matekórát tartottunk hanem logikai játékokat játszottunk, rajzszakkörön azt rajzoltunk, főleg a kicsik, amit akartunk.

Én örülök így a húszas éveimből visszatekintve hogy ennyi mindent kipróbálhattam. Bár az is igaz, hogy én alsóban soha nem gyakoroltam otthon másfél órát, de így is az volt a szabály hogy csak addig csinálom amíg ki nem merít. Ha nehezebben megy a tanulás, akkor biztos vagyok benne hogy visszafogták volna a különórákat.

Ezt a kérdést a tökéletes Fanni anyukája ihlette? Aki mindig meg van győződve róla, hogy az ő gyereke milyen tökéletes és ez persze a tökéletes otthon lévő anyuka érdeme? Mert ott olvastam ezt, hogy ez a sok különóra csak árt a kisdiáknak.

Elárulnám neki, hogy nem árt, mivel tapasztalatom szerint a gyerekeket nem kényszerítik ezekre a programokra. Legalábbis hiába gondolnám én nagyon jó ötletnek a karatét és a sakkot, egyik se érdekelte, nem akart menni. Nem tudom, hogyan bírtam volna rávenni, de meg se próbáltuk. Oda volt a népténcért és a balettért az oviban, így ezekre járt. Önszántából és örömmel.

Már iskolás, elsőben is járt táncolni. És nem majdnem 8 évesen kezdte az elsőt, mint a sok visszatartott gyerek. Igen, néha volt ütközés, hogy lecke is volt még estére és így fárasztó volt a napja, de a táncot szerette, eszébe se jutott, hogy ne menjen. A szabad játékra valóban kevesebb ideje jut, de az én gyerekemen úgy látom, hogy nem is igényli már. A játszótér már elsőben se volt vonzó opció és most már iskola után szívesebben hallgat zenét, labletozik néz meg egy mesét a pihenő idejében, mint leüljön pónizni. Szóval én annak a híve vagyok, hogy pláne jön a téli sötét - táncoljon, mozogjon heti 2x2 órát nyugodtan. Rajzszakkör nálunk sajnos nincs, pedig szívesen menne oda is.

Biztos van olyan gyerek, akire rá lehet erőltetni akarata ellenére a különórát, én ilyet még nem tapasztaltam. Az én gyerekem is határozott, el tudja dönteni mit szeretne. Én ezt néha bánom is, mert lehet nagyon ügyes lenne a sakkban is, de sose tudjuk így meg.

Hozzátenném még, hogy nagyon sok szülő munka után éppen odaér 17 órára a gyerekért az iskolába, nálunk addig van suli. 16-17 óráig vannak a külön foglalkozások, jobb is ha tartalmasan tölti el azt az egy órát a gyerek, mintha az ügyeletben vadulnának.

Azt csak zárójelben, hogy amúgy már nagyon untam is itthon a pónizast, így nem bánom, hogy kevesebb idő jut rá. Nálunk 16 óráig kötelező a suli, így tényleg szerencsétlen gyerekeknek alig jut pár idő játékra, kikapcsolódásra. És idén majdnem minden napra hoz haza leckét is. Biorobotokat képeznek sajnos.

Előző vagyok, gyerekkoromból kiindulva is azon a véleményen vagyok, hogy egyrészt sajnálom, hogy a mi időnkben nem volt ilyen sok lehetőség, másrészt engem beirattak karatézni, de egyedül nem mentem, kellett volna egy kis kényszerítés, ösztönzés, támogatás. Félős voltam, de már általános iskolában bántam ezt, mert egy sport és egy közösség csak adhat az embernek. Zongorázni is imádnék, bár lett volna rá lehetőség, hogy kipróbáljam.

Hát ez is olyan dolog, hogy van amelyik gyerek nem vágyik semmire, csak arra, hogy otthon egy jót játszon, akkor neki az való. Nem vagyunk egyformák, de azért ezt így kategórikusan kijelenteni, hogy a különprogram minden gyereknek nyűg és a szülők kényszerítik a gyerekekre, az nagy butaság és beszűkült látásmód.

Én a társasjátékozásra is hiába próbálom rávenni, még nem jártam ezzel se sikerrel, pedig jobbnál jobb játékaink vannak és az apjával mi sűrűn játszunk.