Van tapasztalatotok iskolaotthonos oktatással kapcsolatban? Általános iskolai tapasztalatot szeretnék kérni, egész napos oktatást folytató Budapesti sulikról a 15,13,14,16 kerületeiben. Úgy tudom, hogy itt az egyes órák fele olyan hosszúak.

Az iskolaotthonos oktatásszervezésnél sem rövidebbek a tanórák, semmiképpen sem 20 percesek. Az igaz, hogy nem egyben nyomják le az összes órát, hanem délelőttre-délutánra elosztva, közben van szabadidő is.

Ez a "ha elfáradnak, szünetet tartunk" rendszer jól hangzik de a gyakorlatban nem működik. Nem hangoskodhat az első osztály az udvaron, pláne rossz időben a folyosón, miközben a többieknek matek / olvasás / akármi óra van. Ráadásul a nemlétező pedagógushiány miatt sok iskola már az alsó osztályokban arra kényszerül, hog több tanítóval szervezze meg egy-egy osztály órarendjét. Emiatt viszont megint csak kötötté válik az órarend, mert ha Marika néni 12-kor már a negyedikbe megy rajzórát tartani, nem kezdheti a másodikosok matek óráját 11 helyett fél 12-kor. És persze 11 előtt se, mert akkor M. néni néni megint csak órát tart valahol.

Az iskolaotthon nagy hátránya ezen kívül, hogy 4 előtt semmiképpen nem viheted haza a gyereket. Pedig egy túlhallásosnak nagyon fárasztó 8 órát gyerek közösségben lenni, jó eséllyel nem fog tudni normális munkát végezni az önálló feladatokra szánt "kötött szabadidő"-ben, tehát mikor iskola után hazaér, akkor kell vele pótolni, gyakorolni...

Az optimális neki szerintem az ebéd utáni hazamenetel, pihenés és csendes, nyugodt környezetben történő leckeírás, gyakorlás, majd szabad játék lenne.

így még aszükséges fejlesztések is beleférnének a napjába.

Ha van rá anyagi keret, akár egy jó bébiszitterrel, vagy pótnagyival is érdemes volna ezt megoldani.

Egyetértek a 2. hozzászólóval, szerintem sem az iskolaotthonos rendszer a megoldás a számotokra. Egyébként is kétséges, mennyi valósul meg belőle egy-egy iskolában. A fiam, aki szintén olyan problémával küzdött alsóban, hogy „túl sok ingert vett fel”, iskolaotthonosnak mondott suliba járt, de a személyre szabottság vagy gyerekközpontúság még hírből sem jutott el ide.

Ez a rendszer ott annyiban merült ki, hogy ebéd után voltak a készségtárgyaik, és a két tanítónő felváltva vigyázott rájuk délután. Sajnos a fiam annyira szétesett a leckeíró időre (plusz mint később kiderült kissé kicsinálta a lelki terror is, ami az iskola speckó módszere volt a gyerekek fegyelmezésére), hogy rendszeresen nem írt leckét, így 4 után kellett azt otthon megcsinálnunk (a sok ingertől végletekig kimerült gyerekkel, „remek” volt).

Persze lehetnek olyan iskolák, amelyek képesek a gyerekek életkori sajátosságait és egyéni különbségeit figyelembe venni, a környékünkön is van egy „lépésről-lépésre” osztályt indító iskola, de ez szerintem elég ritka az állami rendszerben sajnos.

Szorítok, hogy találj jó sulit a környéketeken, és hidd el, nem a megfelelési kényszer a legrosszabb, ha megutálja a gyerek az iskolát, az sokkal keményebbé teszi a mindennapokat.