Túl korán adtuk iskolába? Iskolából vissza az oviba?

A kisfiam áprilisi születésű, napokon belül 6,5 éves lesz.

Most kezdte az iskolát, amit szeret, nagyon lelkes, szépen dolgozik, a tanítónő dicséri, mert szorgalmas, segítőkész, szépen teljesít.

Miért adtuk suliba? Most tavasszal költöztünk, döntenünk kellett, hogy az előző ovijából kiemelve bekerüljön-e plusz egy évre a helyi oviba (ez egy közösségváltás), aztán jövőre, 7 évesen menjen suliba (ez még egy közösségváltás lett volna). A sulival, a tanítókkal ismerkedtünk, szimpatikus volt az iskola, a nevelők, főváros agglomerációjában egy pici falusi iskola nagyon modern környezetben, hihetetlen családias légkörben kevés kisdiákkal. Meggyőzött minket, amit láttunk: ideális hely a helyi suli egy kisdiáknak a sulikezdésre.

Most járunk a 3. hétben (tudom, még szinte bele sem lendültünk), a suli, az osztálytanító fantasztikus, a fiunk nagyon szereti, mi is elégedettek vagyunk. Viszont egy dolog aggaszt: a fiúosztálytársak kipécézték maguknak a kisfiunkat mondván, nem helyi gyerek, "olyan új",cikizik, hergelik, néha (nem vérremenően, de) bántják is (ellökik tesin). A kisfiunk elég vagány, egy ideig lepereg Róla, aztán, amikor elege van, nekimegy a fiúknak, visszalök, Ő is verekedni kezd. Az biztos, hogy sosem Ő provokál, ezt a tanító is megerősíti. A tanító kezeli a helyzetet, szerinte most az elején zajlik a csoportdinamika, nem a kisfiam az egyetlen, akivel packáznak, mindenki sorra kerül, csak a kisfiam, lévén valóban új a közösségben, talán többször kerül sorra. Ennek ellenére játszanak is Vele a gyerekek. Ma azt kapta meg a fiúktól, hogy Ő a legkisebb, ami igaz is, a 15 gyerek zöme szerintem már betöltötte vagy most tölti a hetet.

Szerintetek érdemes lenne kivenni, egy évet mégiscsak a helyi oviba járatni, ahol barátokat gyűjthetne, az ovisok talán még nem olyan kegyetlenek, kritikusok? Jövőre már Ő is 7,5 éves lenne, nem Ő lenne a legkisebb, hátha kellő magabiztosságra tenne szert.

Persze, nem most azonnal döntenénk, vàrnánk még, hátha alakul, de azt semmiképp sem szeretném, hogy elmenjen a kedve az egésztől. Meg nem is értem, miért pont az én kisfiam? Barátkozó, jókedvű, beszédes, miért szúrja a többi gyerek szemét?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, bocsi, hosszúra sikeredett.