Bevállalnátok friss kapcsolatba vakmerően gyereket, mert az anyagi és egyéb számítások úgy jönnek ki?

Te magad is a vakmerő szót használtad.

A testvér fontosabb, mint egy biztos apafigura? Ennyi erővel spermabankhoz is fordulhatnál, ha csak testvér kell, de rögtön.

Nézd, egykeként mondom, hogy testvér nélkül is lehet teljes élete valakinek. Sok megbízható, szerető barátom van, a tág család is összetartó.

Míg ott van a férjem példája, akinek bár nem ellenséges, de eléggé közömbös a viszonya a 2 évvel idősebb nővérével. Teljesen más személyiségek, kevés a közös kapcsolódási pont.

A testvér megléte önmagában nem biztosíték semmire. Lutri, mert lehet, hogy jó, összetartó testvérek leszenk (erre is láttam példát), de az is lehet, hogy felnőttként eltávolodnak és maximum a kötelező családi összejöveteleken jelennek meg.

Nekem egy gyerekem van, egy féltestvére van apai részről.

Elsősorban a szociális készségeire fektetek hangsúlyt, hogy bármi történjen vele, képes legyen kapcsolatokat kialakítani, elmélyíteni és ápolni. Ha ez sikerül, akkor soha nem lesz egyedül.

Nem. Írom ezt úgy, hogy jelenleg fél éves kapcsolatomban vagyok 5 hetes terhes, becsúszott és megtartjuk.

Mondjuk ismertem már előtte is a párom, elég jól, de még nem élünk együtt, így a mindennapokban nem csiszolódtunk össze.

De: amikor gyerekvállalási tervekről volt szó, a párom egyértelműen akarta, sőt, jobban vágyott rá, mint én (mivelhogy nekem már ugye van gyerekem). Ilyen "nem lenne gond, ha jönne" kapcsolatból van az első gyermekem, ami bár házasság volt, megalapozott párkapcsolat, az exem mégsem volt soha annyira a társam, mint a mostani párom. Én azt gondoltam az exemnél, hogy "a gyerekvállalás akarása sem olyan egy férfinál, mint egy nőnél", de tévedtem. Mert most megélem, hogy milyen az, amikor egy férfi TÉNYLEG vágyik gyerekre, és velem. Összehasonlíthatatlan.

Én a párom hozzáállása miatt mertem bevállalni ezt a terhességet, mert azt érzem, hogy mindenben partner, mellettem áll, támogat, és nagyon szeretni fogja a gyerekét (sőt, már most szereti).

Olyan pasival többet nem vállalnék gyereket, aki nem tűnik olyan motiváltnak...

Ja, és 10 éves lesz a lányom, mire megszületik a tesó... a napokban szóba került, hogy mi lenne, ha lenne (furcsamód ő hozta fel a témát, nem én). Tisztában van azzal, hogy elég nagy a korkülönbség, ennek ellenére örülne kistesónak és úgy érzi, lennének közös pontok. Például már elhatározta, hogy majd ő olvas mesét a kistestvérének. :)