Mindjárt lejár a GYES-em. Most akkor hogyan tovább?

9-es: Első terhességemnél 15 hétig görcsöltem, a másodikat meg kellett szakítani, mert gond volt a babával, most is hormonpótlást kapok, erre nem hiányzik, hogy ismét gyomorideggel görnyedjek az asztal mellett, mint az első terhességemnél.

Most akkor sajnáljam a munkáltatókat, mert a nők nem akarnak nagy korkülönbséget a gyerekek között és úgy gondolják egy otthonmaradással oldják meg? (1-1,5 évet sosem vállaltam volna be, mert a gyerekem elég eleven és nincs rokon a közelben). Ha visszamennék dolgozni a nagyobb oviból úgyis minden betegséget hazahordana és én lennék vele otthon, akkor sem járnának jobban velem. Nem ahhoz fogom igazítani a családi terveimet, hogy mit szól majd a munkahelyem. (Egyébként a saját főnököm is említette, hogy egymás után jobb 2 kicsivel otthon + még a HR-es is nem nekem, de hallottam mondta, hogy legideálisabb így megoldani.) A munkáltatókat talán érdekli, hogy egy ember 2 másik munkáját végzi egy bérért? Amikor 2 hetente kopogtattam a főnököm ajtaján, hogy nem birom a munkamennyiséget, amit a nyakamba akasztottak szerinted érdekelte őket? Nem! Szóval amíg ebben az országban a divat az, hogy a munkaerőről az utolsó bőrt is lenyúzzák k*rvaélet, hogy nem fogom rosszul érezni magam azért, mert nem robotolok napi x órában, hogy másnak a zsebét tömjem. Mire addig elérek nyugdíj sem lesz, úgyis a sírba dolgozzuk magunkat, akkor nem jár nekem annyi, hogy itthon a gyerekeimmel eltöltsem a lehető legtöbb időt? Van egy fontossági sorrendem, el lehet ítélni, de a család az első, aztán a lelki egészségem, majd a munka.