Nincs türelmem nyugtatgatni, az apja türelmesebb. Hogy lehetek ilyen szar anya? Ti hogy csináljátok?

ez csak rajtad múlik,te tudsz változtatni ezen.

ilyenkor gondolj arra hogy fájdalmai vannak,mondani még nem tudja,és főképp anyára számíthat. Vagy nézz rá egy képre, amin épp mosolyog, hidd el, egyből lesz hozzá türelmed. Csak abba gondoljunk bele, milyen amikor nekünk fáj a fogunk! Kapunk be gyógyszert, néha hat néha nem, mégis szenvedünk.

Próbálj meg egy kicsit kikapcsolódni, sétálj egy fél órát egyedül. Gondolom te vagy vele egész nap az apukája meg munka után persze, hogy több türelme van.

A fogzással jàró sírás egy ilyen időszak próbálj meg nyugott maradni, a baba is érzi, hogy feszült vagy azért nem nyugszik meg nálad. Jusson eszedbe, hogy felnőtként mennyire rossz egy fogfájás, hát akkor babaként mennyire szörnyű lehet.

Utolsó válaszoló én is telefonról írok és lám lám mégis sikerült!

Tényleg fejleszthető a tűrőképesség. :)

Pici korában gyomorideget kaptam, ha felsírt, rettegtem, hogy nem tudom visszaaltatni. Ma melléfekszem, aztán elalszik, mikor elalszik. Óriáshisztiket vág le, simán kibírom. Persze van, amivel ki tud borítani.

Keressetek valamit az ínyére (Stadelmann-féle fogolaj egész jó), próbáljatok borostyánláncot. Gondolj arra, neki milyen rossz és csak te tudsz neki segíteni. Ha végképp nem bírod, fejhallgató, kedvenc zenével?

Szerintem ez nem szar anyaság kérdése.

Van olyan barátnőm, aki kívülről a nyugalom a szobra, a hasfájós gyerekük naphosszat üvöltött, de tényleg reggel 6tól este 6-ig, és még akkor sem láttad, hogy ideges lenne, aztán egyszer beszélgettünk, és bevallotta, hogy sokszor nem bírja cérnával, de amikor azt érzi, hogy már "kidobná a gyereket az ablakon legszívesebben", akkor leteszi a kiságyba és kifújja magát 10 percre.

Amúgy arra gondolj, hogy másoknak sosem lehet gyerekük, bármit megadnának, ha lenne nekik egy, akár olyan is, aki napestig üvölt. Pl. nekünk évek után lombikkal sikerült a fiunk, én mindig erre gondolok, és hogy voltak a Kaáliban asszonyok, lányok, akiknek 6. lombikjuk sem sikerült....adj hálát a gyermekedért.

Meg arra gondolj, hogy ő máshogy nem tudja kifejezni, hogy fáj... ráadásul a fogfájás nekünk felnőtteknek is milyen fájdalmas dolog, nem hogy egy ilyen picinek.

Amúgy az eleje nekem is durva volt, pár hétig hasfájós volt a kisfiam... alváshiány, császáros heg... imádkoztam, hogy Úristen, csak még fél órát aludjon, jaj, ne sírjon megint.... és akkor mondták, hogy majd meglátom, napról-napra könnyebb lesz. És valóban így van, minden nappal, hogy kiismertem, könnyebb lett, már nem esem kétségbe, ha sír, tudom, hogy nyugtassam meg, nagyjából tudom, mit miért.

Fogzás előtt vagyunk, egyenlőre csak nyálzás van, rágás, de néha már nyűgösebb, minden esetre próbálom felkészíteni magam, hogy durva lesz ez az időszak. De ha ezzel megvagyunk, akkor a nehezén túl vagyunk, nem? :)

Aztán meg olyan hamar felnőnek, mire észbe kapunk, mehetünk a ballagásukra.

Szóval nem vagy szar, nyugodj meg, és a másodiknál már rutinból fog menni minden.

Kitartás.

5 hós kisfiú anyukája

Ja, és igaza van valakinek, aki azt írta, hogy dúdolgat, én majdnem naphosszat dúdolgatok neki amúgy is, de amikor nyűgös vagy sír, akkor kimondottan, és ha magamat nyugtatom, akkor is többször észrevettem, hogy dúdolászom. Nekem segít.

Utolsó.