Mit rontottam el és hogyan hozzam helyre?

Kicsit beteg az agyad :)

Énfiam is 22 hónapos és van olyan nap amikor örülök ha eg dörmi macit megeszik..Ettőlnem kell félni.

De egyébként 1,5 éves skoráig hogy a p*csába lehetett turmixolni mindent?

Nem állított le senki?

Ne bazd el az életét,most pont jó súlyba van max egy picit pocakos

Inkább keress fel valami dokit mert ilyenekből lesznek a 200kg-os 18 éves gyermekek akiket töm az annyuk

De igen, lehet baj belőle, halhat éhen is, kerülhet kórházba, stb. A jó hír, hogy egyszerűen meg lehet oldani és viszonylag hamar, 1-2 hét alatt.

A lényeg a minta. A szopizás ösztönösen jön, az evést tanuljuk szülői minta alapján.

Ti turmixot esztek reggel, délben, este?

Egye azt, amit ti is. Egyetek együtt normális körülmények közt.

Főzzetek együtt. Nyilván ésszel, kés és forró étel ne kerüljön elé. De kavargathat, ha van valami tompa fa kés, szeletelhet banánt, kenhet vele vajat, beleteheti kanállal a hozzávalókat. És mindent megkóstolhat közben (megmosva), kivéve a nyers tojást és nyers húst. Meg is fogja kóstolni, mert kíváncsi lesz és remek játék. Megpróbálhatod a panírozásba is bevonni, szerintem már menni fog neki, imádják csinálni.

Aztán a kész ételt terített asztalnál együtt nyugodt körülmények közt megeszitek. Ugyanazt ő is, amit ti. Erőltetni tilos. Ha nem akar enni, akkor megéhezik a következő étkezésre, nem melegíted az ebédet fél óránként. És persze neki még szüksége van napi 5-szöri étkezésre.

Az én kislányom 9-10 hónaposan a földre dobálta a kaját. Remegtem az idegtől, mert csak szopizni akart, de a tejem rohamosan apadt. Mindenki azt mondta, túlaggódom, mert amíg nem kezdett mászni, duci volt. De 8 hónaposan, ahogy már többet mozgott, látszott, hogy kevés a tejem, lefogyott, de nem ment jól a hozzátáplálás. Én szoptatási tanácsadó segítségét kértem, abban láttam a megoldást, hogy több tejem legyen. Hát ő nem abban látta. Szerencsére remek szakembert találtam, mert egyébként a szoptatásra is mondott megoldást, ne méregessem mennyit szopizik és egyáltalán ne foglalkozzak vele, mennyi a tejem. Mivel amiatt apadt, mert folyamatosan azt mértem és szorongtam, hogy mennyi van a gyerek gyomrában. Nyilván ez a szorongás megszűnt azzal, hogy a gyerek enni kezdett és nem az anyatejtől függött. És nyilván egy pár hónapos csecsemőnél mérni kell, ha gyanú merül fel, hogy kevés az anyatej, de folyamatosan azon szorongani egyenlő a tej elapadásával, mert a tejleadó reflex nem működik szorongva, elég annyi is, ha az ember arra figyel, pl.fejés közben, hogy van-e már valami az üvegben. De nyilván 10 hónaposan nekem már a hozzátáplálásra kellett koncentrálni.

A mintaadás tökéletesen bevált. Ugyanis normális családokban leül együtt a család a babával az asztalhoz és nem kezdik el kétségbeesve fellapozni a hozzátáplálási táblázatot, ha a baba megkívánja a pörköltet vagy a húslevest, hanem engedik belekóstolni. És mivel jóízűen esznek a szeme láttára, ő is szeretné megkóstolni.

Nálunk ez úgy zajlott, hogy egész nap nem ettem, mert a baba mindig kézben akart lenni, a férjem amikor hazajött, kezébe nyomtam és belapátoltam a konyhában a rendelt ebédet, míg ők a másik szobában játszottak, aztán átvettem a babát, míg az apja evett ugyanígy. Mintaadás nulla. Főzni is egyedül főztem éjjel vagy amíg ők játszottak, eszembe se jutott, hogy 10 hónaposan be tudom őt vonni a főzésbe. Be tudtam és nagyon élvezte!

És persze nem engedtem megkóstolni semmit, ami nem volt a táblázatban, hiába csorgott a nyála.

A szoptatási tanácsadó javaslatát megfogadtuk.

Az étel ledobására nem mondott megoldást, azt én találtam ki, hogy leköltöztünk enni a földre. Hatalmas tálcákra készítettem mindenféle szendvicset, zöldség, gyümölcs, tejtermék, bármi ami volt otthon.

Ezt letettem a nappaliban a dobogóra, körbeültük hárman és jókedvűen próbáltunk eszegetni a férjemmel. Elsö nap nem volt nagy sikerélmény, mert a baba nem evett, bár tetszett neki a buli. Másnap már kóstolgatott, de csak kíváncsiságból, harmadik nap már értékelhető mennyiségeket betolt a pocakba. Szóval 3 nap alatt megoldotta a mintaadás és az, hogy nem erőltettük. Tilos volt erőltetni, hogy egyen!

Nem kell itt hónapokig terápiázni, nem a gyerek lelkében van ilyenkor törés, hanem a szülőében. Nyilván egy olyan ember, aki normális szülői mintát kapott az evésre, nem fog egész nap éhezni csak azért, mert a kisbabája kézben akar lenni. Neki lesz annyira fontos az evés, hogy enni fog jóízűen, főzni fog és mindazzal, amit itt leírtam, ösztönösen megcsinálja a mintaadást.

Vádolni felesleges magadat, biztos hogy nem kaptál mintát a normális étkezésekre gyerekkorodban vagy nem volt a családban kisbaba és nem láttad, máshol hogy zajlik a hozzátáplálás. Nem vagy ettől rossz anya. Változtatsz aszerint, amit leírtam és 1-2 hét alatt megoldódik.

Nagy eséllyel nem fog tökéletesen menni, a normálisan terített asztalig én mai napig csak ünnepekre tudom magam felfejlődni, akkora káosz a konyha, ha főzök. De igyekszem. Nyilván az én gyerekkori sérülésem megmaradt, nem fog elmúlni soha, de 1-2 hét alatt biztos nem, de nem kötelező átadni a gyerekemnek. (Az én anyámnak nyelésfóbiája volt, képes volt fuldokolni az ételtől a szájában. Elképzelhető, hogy a születésekor volt fulladásélménye, ami felnőtt korában aktiválódott ebben a formában. Sose hittem volna, hogy ez az egész a gyerekem életére is kihatással lesz, azt se tudtam, hogy ez rám hatott. Az evést és főzést szükséges rossznak tartom, időpazarlásnak, de amúgy sokat változtam ezen a téren, főleg amióta tudatosodott az oka.)

Nem lett jó evő gyerekem, de nem halt éhen 10 hónaposan.

Azt is meg kell tanulni, hogy tényleg nem szabad ezen görcsölni. Pont az erőltetés ront rajta a legtöbbet. Mintát kell adni és jóízűen enni a gyerek előtt. Nem baj, ha színészkedés az eleje, mert működni fog.

Ha alkatilag vékony marad, ez van, a lánykám is vékony. Lehet rejtett gluténérzékenység is a családban, lehet ez sose fog kiderülni. De azért ha piciket eszeget, azért nem olyan csoda, ha soványka. Akkor se kell erőltetni. Nem baj, ha nincs mindig idő a közös főzésre, munka mellett màr nem sok idő lesz erre, de időnként főzzetek együtt, ne a mobiltelefont bámulja inkább. Ha közös ézkezések vannak, mintaadás van, akkor megtettél mindent. Tilos erőltetni, ez nagyon fontos.