Miért meséztetik sokan a babákat/gyerekeket evés közben?

Am kíváncsi vagyok mi volt az a kaja amit a gyerek nem volt hajlandó megenni....

Am sztem nagyon sok gyerek az agyonfeldolgozott bolti szarokat ösztönösen nem kívánja..

Figyelitek? Most már nem csak sząr tvztető anyák vagytok, hanem bolti sząrokkal is tömitek őket.

Kövi az lesz, hogy biztos sírni hagytátok, meg veritek őket... komolyan mit találtok még ki szuperanyák?

Hagyjuk már ezt a szuperanyuzast. Az a szuperanyusag ha nem tömöm a gyerekemet úgy, hogy közben bambultatom vele a telefonomon a zsé kategóriás mesét? Túlzó és arrogáns megállapítás ez, de tudod mit, akkor leszek az, mint az az anyuka aki a saját szárát boldogan lenyeli aztán bizonygatja, hogy milyen finom volt.

Én megértem, hogy nem evett a gyereked de kérdezem, hogy akkor elvitted gyerekorvoshoz, pszichologushoz? Vérvételre? Gasztroshoz? Gyerekdietetikushoz? És mindenek előtt TE magadba néztél, hogy TE mit csinálsz helytelenül?? Itt is volt feljebb valaki aki bevallotta, hogy ő is tévézik meg telefonozik éves közben.

Ha mindezt megtetted volna akkor feltételezem nem váltaná ki ekkora indulatot belőled ez a téma.

Az egész "nem eszik hiszti" ott szokott elkezdődni, hogy a gyerekem nem 80 ml hanem 65ml tápszert evett vagy 100g-ot szopott. Szerencsétlenek meg meg sem születtek de már elvárásokat támasztanak velük szembe az anyjuk. Aztán jön a "havi egy étkezést kivaltottam" de a gyerek kikopkodte, jaj dobál, nem akar enni, csak cicizne vagy csak tapszerezne éjjel még nappal is. Aztán jön hogy a védőnő szerint már meg kellene enni a fél csirkét... FOLYTASSAM?

Nem azért vagy szuperanyu, mert neked nem kellett mesét nézetni a gyerekkel, hogy egyen, hanem azért, mert baromi magas lóról és lenézően osztasz ki mindenkit, hogy biztosan ő baszta el a gyereket.

Képzeld, ez egy igény szerint szoptatott gyerek volt, a büdös életben nem mértem, hogy mennyit eszik, teljesen rendben is volt a súlya és a gyarapodása, amíg el nem kellett (volna) kezdeni rendes ételt enni. Igen, jártunk orvosnál, volt vérvétel, gasztro, mindent megjártam vele, mert egyfolytában basztattak, hogy nagyon vékony, és ez nem normális. Senki nem talált semmi eltérést, ellenben szépen kioktattak, hogy mennyit kellene ennie, és ez így nem jó. Köszi b+, idáig én is eljutottam, azért mentem oda. Természetesen az is megfordult a fejemben, hogy én csinálom rosszul, de nem igazán tudom, hogy mit, amikor minden alkalommal leültem vele együtt enni, akár azt, amit ő, vagy adtam (volna) az enyémből. Az eredmény mindog kb 2 falat kaja volt, aztán pattant fel és ment tovább. Viszont minden görcsölésem mellett amúgy egyértelműen látszott, hogy az a baja, hogy ott kell ülni. Sajnálja rá az időt. Ezért jelentett megoldást végül a mesenézés, mert az lekötötte, érdekelte annyira, hogy ott üljön, amíg megeszi az étel nagyját.

Azon a ponton tudtam elengedni az önhibáztatást, amikor a második gyerekemmel nekiláttunk a hozzátáplálásnak (nem kevés gyomorgörccsel az első gyerekkel tapasztaltak után), és láss csodát, evett és eszik azóta is, könyörgés, mese, minden nélkül, magától. De azért mindig jut egy hozzád hasonló, aki megmondja, hogy akkor is én csesztem el, mert bezzeg az ő gyerekének nem kell ilyesmi. Örülj neki.

Nem tudom miért gondolod, hogy más bezzeg gyereke nem akar menni állandóan ahelyett hogy, ülne és enne. De akar. Nagyjából szerintem 3 - 4 éves kor körül jött el az az idő a gyerekeimnél, hogy tudtak egyhelyben ülni nettó 10 percet maguktól. Ezért mi simán olyan etetőszéket vettünk, amit be lehetett kapcsolni és láss csodát végigültek az evést. Persze voltak probalkozasok, de minden alkalommal elmondtuk, hogy most eszünk és amig mindenki be nem fejezi addig itt fogunk ülni.

Volt olyan is, van is olyan, hogy nem akar enni de mi még eszünk, akkor végig kell ülnie azt is amíg mi is végzünk, mert ez a szokás felénk.

Nyilván egy 4-5 évest nem kötök be a székébe, ő már belátja, hogy az az egy napi étkezés az közös és ott az asztalnál kell elfogyasztani.. viszont a 2 eves még simán felmászik a szekere és bekapcsolja magának és eszik vagy ha nem kéri akkor iszik és ül.

Szóval én ezt nem értem.. mi ez az elszaladgalas. Nalunk ilyen opció nem volt. Ha eszünk ülünk és ennyi. Persze tudom adják háláeg örüljek magamnak meg amúgy se dumaljak már neked a magas lóról de baszod, nem én voltam ott és hagytam elfajulni a dolgot hanem te.

Te most komolyan azt hiszed, hogy másnak nem jutott eszébe ez? Igen, be is kötöttem a székbe. Akkor ordított, amíg el nem mehetett. Ezzel persze elérem, hogy ül az asztalnál, de ettől még enni nem fog. Sokkal inkább egyre jobban utált enni, és egy idő után már akkor is üvöltött, amikor elindultam vele a konyha felé, mert tudta, hogy ez jön, és azt a két falatot se ette meg. Most akkor ezzel szerinted mennyivel vagyok előrébb? Többet ártottam ezzel szerintem, mint használtam.

Én értem, hogy nem érted, mert a te gyerekednél nem voltak evésproblémák, de fofd már fel, hogy nem mindenkinek olyan a gyereke, mint a tied. A másik érdekes módon evett, és nem kellett se erőszakoskodni hozzá, se mesét nézni, se fejenállni. Tudod, miért? Mert MÁSOK. Nem tudom, minek okoskodsz olyanról, amiről nincs tapasztalatod. Mert hidd el, én TAPASZTALATBÓL tudom, hogy olyan gyerekkel kva könnyű, aki alapból hajlandó ott ülni és enni, max kicsit próbálkozik, hogy most inkább játszana. Nem ugyanarról az ellenállásról beszélsz, mint én.

"Biztosan van kivétel de nem gyanús, hogy írták itt mondjuk 10en választ és abból 8 ember gyereke nem eszik és EGYALTALAN nem eszik, de TENYLEG. Ebből az következik, hogy vagy a gyerekek 80%a nem eszik.."

Mondjuk talán mert egy ilyen kérdésre jellemzően olyanok válaszolnak, akik érintettek ebben a témában. Kivéve téged, mert te azért jöttél, hogy elmondhasd, milyen fasza szülő vagy a többiekhez képest.