Férfi társaim, Ti hogyan köteleztétek el magatokat a gyerekvállalás mellett?

Elsősorban olyan pasik történetére lennék kiváncsi, akik tartottak a gyerekvállalástól, hezitáltak, nem jött az átütő érzés. 36 éves vagyok, 5 éves párkapcsolatban és felmerült a gyerek téma. Viszont én egyáltalàn nem érzem azt a nagy vágyat a gyerek iránt és így félek is tőle. Ezer kérdés kavarog a fejemben és nyomaszt.. pl hogy mi lesz, ha nem fogom bírni, mi lesz, ha nem érzem majd jól magam az anyjával néhány év múlva, stb... olyan sok a válás.. Ráadásul hiába szeretem a páromat kicsit megrémít, hogy már egész hátralevő életemet együtt éljük le. Most nem várok erre női válszolat, hogy akkor nem szeretem stb,... mert szeretem, de ezek akkor is motoszkálnak a fejemben. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy 15 évig súlyos depresszióban szenvedtem, amivel most is járok bizonyos időközönként pszichológushoz. Sokszor csak úgy tudom kikapcsolni az agyamat és helyretenni magamat, ha egyedül vagyok. Ez miatt is lehetnek a félelmeim, hogy bele merjek vágni, vagy ne?! Nem tudom rontana e a kedelyallapotomon, vagy javítana? Közben családom presszionál, hogy nagyon unokáznának már. Nehéz döntés előtt àllok. Volt valaki hasonló rossz helyzetben? Ja és mielőtt irnàtok, hogy kérdezzem meg a pszichológust, megtörtént, de nem foglal állást mert nem csinál párterápiát.