Tényleg kárpótolja a tömérdek energiát egy-egy mosoly, ölelés?

Kárpótol. De nem érzed ezt rögtön az elején. Én legalábbis nem éreztem. Kellett születés után egy, két hónap mire jött az érzés hogy igen ez az. Hogy imádod, hogy szereted, és mindegy hogy mit csinál akkor is így érzed. Ez fokozotosan fog kialakulni,szépen lassan jönni fog a kötődés, a szeretet.

Vannak rossz pillanatok, napok. Olyankor nehéz, persze. De kárpótol, mikor megölel a két éves lányom, mondja hogy anya szer (szeretleket így mondja hogy szer), te is vissza öleled és ezt leírni nem lehet, ezt érezni kell. Minden nehézség megéri, ilyen pillanatokat kapsz érte, ami úgy feltölt hogy csak na.

Nekem az anyaság 21 hónapjának egyik legboldogabb pillanata az volt mikor a fiam először bújt oda hozzám azzal, hogy “szeret téged! Nagy puszi!” és már cuppant is.

Én mondjuk halálosan oda vagyok a fiamért, mégha lett is vagy 100 ősz hajszálam mióta megszületett.

Szerintem olyan is, mintha egy növényt nevelgetnél. És látod, hogy szépül, fejlődik, és ez egyrészt a víztől meg a jó földtől van, amit adsz neki, másrészt mégis valahogy magától.

Tetszik, hogy a munkából nem vki más (főnök, igazgató) profitál, hanem az én családom lesz szebb és jobb.

Kisbabánál sikerélmény, hogy Te vagy neku minden és ezzel meg tudsz birkózni. Hogy nem kell neki más, csak Te. És még nagyobb siker, amikor minden más is elkezdi érdekelni.

Voltál már szerelmes? Úgy igazán, minden hibájával együtt is bolondulva a másikért? Én ehhez tudnám a legjobban hasonlítani.

Én pl meg tudnám folytani egy kiskanál vízben a férjem, amikor horkol éjjel és nem tudok tőle aludni. Baromi idegesítő és gusztustalan hangokat ad. De amikor ébren van, vagy ha fordul és nyugodtan alszik, felkerül rám a rózsaszín szemüveg és csak azt látom, milyen jóképű, milyen kívánatos a teste és mennyire szeretem a lelkét, a humorát, a gobdolkodását.

A gyerekek ugyanez. Marha idegesítő tud lenni, amikor a dackorszak közepén minden peluscsere vagy fogmosás felér egy közelharccal. Vagy amikor felkel hajnali 6-kor, amikor én 3-kor még ébren voltam, mert úgysem kel egyik sem 9 előtt... csak pont aznap. De egyébként, ha rájuk nézek, csak gyönyörködöm. Okosak, szépek, kedvesek egymással és másokkal is. Csodálatos látni, ahogy fejlődnek, ahogy elkezdenek hasonlítani rám vagy a férjemre. Ahogy egymással kommunikálnak. Ahogy lélegeznek. ❤️

Dehogy kárpótol! Rohadt nagy szívás az egész!

Hiába szereti az ember a gyereket, az, hogy cuki meg aranyos nem kárpótolja azt, hogy nem vagy a magad ura, nem csinálsz azt és akkor amikor akarsz! Pl új munkát kell keresnem, k b aszott nehéz lesz olyat, ami fizet annyit amiért egyáltalán megéri bemenni és mèg el is tudom vinni a gyerekeket oviba és haza is tudom őket hozni! A párom 4 műszakban dolgozik, így nekem kell fix délelőttöset találni, persze azt is csak H-Pig.

Hiába van itt a szomszédban anyukám, ő 2 helyen dolgozik kiszámíthatatlan beosztásokban, így ha bármit akarunk 1 hónappal előbb egyeztetni kell.

Nincs olyan, hogy gondolok egyet és elmegyek valahová..

Nem éri meg. Nem kárpótol. De én valahol mazochista vagyok, ezért sokszor élvezem.

De nem szabad úgy gyereket vállalni, hogy azt nézed, vajon mikor furdul mínuszból pluszba a befektetett idő, energia, szeretet. Mert nem fog. :)