Tényleg kárpótolja a tömérdek energiát egy-egy mosoly, ölelés?

A büszkeség. Az öröm. A szeretet.

Igen, kárpótolja.

Kárpótolja hát :)

Pedig én nem vagyok egy gyerekb.uz.i (sorry a szóért), világ életemben idegesített a hiszti, sosem tudtam mit kezdeni más gyerekekkel, de a sajátjaimat imádom.

Dehogy kárpótolja!

2 kisgyerekem van, szinte egyedül nevelem őket, mert a férjem sajnos külföldre kényszerült menni dolgozni.

Szeretem a gyerekeim és örülök, hogy vannak, de tény, hogy testileg, idegileg, lelkileg is tönkrementem beléjük, főleg a 2. születése óta.

Aki együtt él a párjával, vagy van nagyszülői/baráti segítség, ott gondolom az anyukának is ezerszer könnyebb.

De ha nincs senki aki felváltson, ha gyomorideggel kell elmenned egy rohadt pisilésre is, mert tudod, hogy ha megmoccansz, rögtön megy utánad üvöltve a kicsi, akkor bizony idegileg teljesen tönkremégy.

Hiába mosolyog, hiába ad puszit a nagy, ez mind csodás, de attól még kib...ott nagy szívás 2 gyerekkel 24 órában összezárva lenni.

Ezt csak az értheti meg, aki szintén hasonlóképp él.

De még mennyire hogy kárpótol. De ezt az ember akkor éli át amikor a saját gyereke mosolyog, kacag rá. Más egy idegen gyerektől, babától és más a sajátodtol.

Teljesen levesz a lábamról a fiam amikor jó napja van és sokat mosolyog rám és kacarászik, vagy amikor tornázom és átszellemülten figyel, vagy egy jó zenére beindulok táncolok ő meg nagyokat nevet rajtam, vagy amikor új produkciót mutat neked, vagy amikor először hiv mamának anyának. Sőt mikor hazaérsz és roham feléd a boldogságtól hogy anya megérkezett.

De ez a mély kapcsolat, érzések a születése napján beindulnak mikor meglátod őt mázosan és valósággá válik aki eddig a pocakodban fickándozott.

Persze, hogy vannak rosszabb napok de sokat kárpótolnak a jobbak és az ember azonnal elfelejti a nehezebb napokat.

3-as: én ezért nem vállaltam többet. 1-es vagyok. Boldogok vagyunk 1 gyerekkel, de nem bírnék meg 2-vel. Ezért nem lesz. Nem akarok lestrapált kimerült depressziós anya lenni. Akkor inkább marad boldog egyke a fiam...

És nálunk fel sem merülne, hogy a férjem elmegy, ha én nem bírnám nélküle a mindennapokat. Akkor vagy együtt mennénk, vagy senki.

De ez konkrétan cserbenhagyás. Csak munkának álcázva...