Sok anyuka miért lesz ellenséges a szülés után?

Mindenkinek meg van a saját véleménye. Az értelmesebb fajta el tudja fogadni, hogy másnak más a véleménye az adott témában, ki tapasztalta, nekik hogy jó, és hogy ő amit máshogy csinál annak oka van. Sőt van aki azt is el tudja fogadni, hogy esetleg ő is tévedhet. És vannak akik nem... Sajnos. Ők a kéretlen tanácsosztogatók, a te rossz anya vagy, csak az én módszerem jó. Olyan nincs hogy nem tudsz szoptatni, baromság, nem akarod eléggé. Tönkreteszed a gyereket, mert pl. nem te főzöd mindennap a kaját zsíros hajjal meg szőrös lábbal. Ezt le kell tojni.

A minek szültél ha heti 1 órára ráhagyod valakire szöveg szerintem frusztráció és irigység. Általában azok szoktak ilyenekkel dobálózni, akinek nincs lehetősége ráhagyni valakire, és magának is próbálja bizonygatni, hogy neki nem kell a fodrász, vagy bármi más szabad program, aki meg ezt megeszi az maga a sátán, mert a gyerek nem éli túl.

Nekem is van véleményem, ha beszélgetek valakivel felmerül egy kérdés elmondom. Sok kisbabás ismerősöm van, tapasztalatokat cserélünk, beszélgetünk. Szó szerint mindenki máshogy csinál szinte mindent. De sose estünk még egymás torkának.

Nem tudom.

Én vegyesen érzem. Nem tudtam szoptatni, csak nagyon rövid ideig. De soha senki nem szólt meg érte, soha egy rossz mondatot nem kaptam senkitől. Viszont amit nem értek, hogy még az is megkérdezi cicizik-e akivel életemben először találkozom.

Egyébként az anyaság az a téma, amihez mindenki baromira ért. És mindenki megvan róla győződve, hogy csak is ő csinálja jól. Tisztelet a kivételnek,mert szerencsére azért sok az intelligens anyuka is. Aki ha gondol is valamit magában, azt megtartja magának.

Amúgy nagyon jó példa esett meg velem kb két hete. Baráti társaság kerti parti, szülinapot unnepeltünk. Bár 30-as társaság, csak ketten vagyunk akiknél gyerek van. Nálam 8 hónapos, a másik anyukának már 5 éves a fia. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy a gyermektelenek arról beszélgetnek, hogy a második szülés már mennyivel könnyebb és mennyivel könnyebb nevelni, mert tudod mit kell csinálni.

Nos.. Én próbáltam nem röhögni, de nem is szóltam bele. Próbáltam nem elfelejteni, hogy gyerek nélkül még én is sok mindent gondoltam. Aztán szembe jött az élet...

Az ironikus az volt, hogy ebbe a beszélgetésbe csak mi anyukák nem szóltunk bele.

"MErt baromira ráérnek más életével foglalkozni. Csak a házimunkára nem jut idő, az megvárja a férjet, mert jaj, hát a gyereke mellett semmire nincs idő..."

A gyerektelen is mindig ráér a gyereknevelés topikban osztani az észt, ehhez nem kell gyerek hogy itt rohadjon valaki és rosszindulatú kommenteket böfögjön. Lásd te.

Bocs, kettő van... Csak éppen huszonévesek, én meg szerencsére unatkozom a munkában. Maradjon is így, és senkit ne érjen baleset :)

De tele van a kategória sírással, hogy jajj a gyerek mellett nem lehet főzni, stb. De mással foglalkozni, az megy.

Latod otos. Pont errol beszelt a kérdező.

Te vagy az a tipik mártír elvet vallo egyen aki szerint a hmunka a no dolga es h nagy raeresben nem normalis mast b a s z t a t n i. Pedig igazabol lehet csak valaki eppen egyrészt nem is erzi magaénak az egesz haz mocskát vagy eppenseggel eleve nem erdekli, mert a mosatlan meg sosem kelt labra, szoval nem var az senkire vagy netan van valami velemenye az anyasag /neveles temaval kapcsolatban ami mellett annyira kiall hogy vérre meg. Nem lehet tudni, de lehet szépen hatrebb allni egy lepessel, bolintani hogy 'ha neked jo, tőlem aztan'

A megvetes az hogy lenezok azt akik maskepp latjak, na ez a baj

Hogy nincs elfogadas nincs helyes a meg b holott van es az is lehet h meg a c is az meg a d is. Mert mas mast csinal, mas mast lat jonak. Keves anya van aki ugy neveli a gyereket, hogy nem a legjobbat torekszik adni ez meg mar onmagabam elegge leszukiti azt hogy mit fogadnak el mastol

Látod ezt én sem értem. Én sosem szólok be másnak, meg igazából nagyívben le..... hogy más hogy csinálja. Amiben kétségeim vannak vagy olyan probléma amit pl. tudok hogy másnál is előfordult, akkor megkérdezem/megbeszéljük ő hogy, miként csinálta/oldotta meg. Ha meg engem kérdeznek, akkor én is elmondom hogyan/miként csinálom stb.

Kéretlenül tehát nem osztok tanácsot, de cserébe én sem kérek. És nem hiszem magamról hogy szr anya lennék, mert a gyerekem szépen fejlődik, hasa mindig tele, tiszta, mozgékony és jókedvű, innentől nem érdekel mások miért nem úgy csinálnák ahogy én csinálom.

A saját gyerekét mindig a saját szülője ismeri a legjobban. Na meg azt is én tudom hogy sajnos vissza kell mennem dolgozni most hogy 2 éves lett és leszrom hogy kerekedő szemekkel néznek rám "dehát hogy még nincs 3 éves"... Minekutána én sem vájkálok más pénztárcájában, így én sem kérem hogy kérdezgessék miért nem elég a gyes...

32/N