Anyukák, ti is így vagytok a barátnőitekkel?
Szerencsésnel mondhatom magam, mert elég sok barátnőm van, sok közös programot szervezünk, de nemrég realizálódott bennem, hogy két volt középiskolás osztálytársamat leszámítva mindegyiküket a gyerekeim által ismertem meg. Kezdetben játszótérről, később az oviból, most már mindkettő iskolás, és az osztálytársaik szüleivel járunk össze, illetve maradt néhány játszós ismerős.
Ez vajon másoknál is így van? Én nem emlékszem, hogy anno a szüleim a barátnőim szüleivel barátkoztak volna.
"meg sok olyan anya van, aki ugyanúgy elmegy a havi szépségápolásos körére, de azért valljuk be, nem ez a jellemző."
Tudom,a kérdés nem erről szólt, de azért elmesélem, hogy az összes anyuka-barátnőmnek olyan szép a körme, hogy ők motiváltak rá, hogy menjek el én is megcsináltatni. Biztos nem mindenki van így, de én személy szerint, ahogy "öregszem" sokkal igényesebb lettem a külsőmre, mint huszonévesen voltam, amikor még elég volt a természetes szépség. :)
Bàr nekem csak lassan 6 a nagyobb, de ugyanaz a 2 barátnőm van akik mindig is voltak (az egyikkel születése óta, másikkal első óta isnerjük egymást).
(Nincs gyerekük és nem is akarnak, a gyerekeim meg az esetek 90%-ban csak akkor témák közöttünk, ha ők kérdeznek)
Ovis anyukákkal köszönünk egymásnak aztán annyi, játszótérre nem járunk
2 igazi barátnőm van, az egyik középiskolából, a másik oviból (mmint amikor én voltam ovis). Sajnos ritkán találkozunk, ritkán beszélünk, de akkor úgy, mintha előző nap futottunk volna össze utoljára.
Mindkettő családos, de más korosztályba tartoznak mindhármunk gyerekei.
Rajtuk kívül csak "szülőtársak" vannak, akikkel jól kijövök, közös program is akad hébe-hóba (oviban több ilyen volt, mint most suliban, ez most kevésbé összetartó társaság), de téma leginkább a gyerek és az iskola.
Nálam nem így van. Mi négyen vagyunk barátnők, akik osszejárunk, egyiküket tinikorom óta ismerem, masikukat a húszas éveim elején óta, a harmadikat is futolag ismertem már kb azóta (és a többiek is), de úgy lettünk barátnők, hogy egy helyre kerültünk dolgozni, pontosabban őt vették fel a helyemre, amíg a második gyerekemmel gyeden voltam, csak aztán ő is ott marad a cégnél, amikor vissza jöttem. A társaságból kettőnknek van gyereke, kettőnek meg nincs. De már a feltételezés is sértő, amit a kettes írt, hogy ne lenne közös témánk. Főbe is lőném magam, ha csak a gyerekkel kapcsolatos dolgokról tudnék beszélgetni, de a barátnőim sem lennének a barátnőim, ha csak a műkörmökről meg a bulikról lehetne velük beszélni (megjegyzem, megyünk közül egyedül nekem van műkörmöm).
Azokkal, akiket a gyerekek által ismertem meg, pont azért nem kerültem baráti viszonyba, mert velük az egyetlen közös téma a gyerek, innen nem szoktunk tovább jutni, mert általában nagyon más az érdeklődési körünk. Nem mondom, volt olyan játszótéri anyuka, akivel szerettem osszefutni a téren, vagy együtt programot csinálni, mert jófej volt, bírtam a dumáját, de amikor elköltöztünk, nem jártunk már össze.
Tulajdonképpen a gyerekeim barátainak a szüleit csak nagyon felületesen ismerem, nem találkozom velük máshol, csak a játszótéren/oviban/iskolában.
Mondjuk az én szüleim sem nagyon jártak össze az én barátaim szüleivel, egyet leszámítva, akik nagyon közel laktak hozzánk, és jóban lettek a szülők is, de a többiek szüleivel sosem ismerkedtek össze igazán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!