Szerintetek miért hiszi minden szülő azt, hogy az ő gyereke a legügyesebb mindenbe, hogy ha elkezd valamit csinálni, úgy mondják, mintha ilyent más baba ennyi idős korban még csak meg se próbált volna, csak az övé?

Akinek nem inge úgysem veszi magára:) Legalábbis reméljük,hogy ezért a kérdésért nem fognak a szókivégzőosztag elé állítani:)

Amúgy az ok egyszerű, mert ők ilyenek:)A saját gyerekük,húsuk,vérük, természetes, hogy így éreznek:) Ez egyébként bizonyos fokig természetes, na meg a büszkeség is emiatt, csak amikor már túlzásba viszik és ahelyett,hogy a gyerek értékeit néznék az egészet akarják, mindent erőltetnek és ezzel a gyermek értékei tényleg csak egy kis gyökér formájában maradnak meg...sajnos:(

Én nem szeretek arról beszélni,hogy a kislányom mikor mit csinál.Kinek mi köze hozzá?Ez természetes folyamat, elég ha az orvos,védőnő és a szülők tudják:)Legalábbis szerintem:)Persze kinek a pap, kinek a paplan,ugye?:)

Na jó, de most már azért ez mosakodásnak tűnik. Mert elég lett volna annyi, hogy egyáltalán nem a féltékenység beszél belőlem, mert az én gyerekem is korán csinált mindent. De NEM, te részletesen felsoroltad, mikor mit csinált a gyereked. A leveled nagy része a te csodagyerekedről szólt

Nem a gyerekére vagy irigy, hanem arra, hogy a te gyereked fejlődése senkit nem érdekel a szomszédé előtt meg hasra esnek, mert ő gondolom szimpatikusabb, mint te. És miért ne lehetne e gyerek fejlettebb mint a kortársai és miért ne lehetne erre büszke az anyuka? És gondolom a sértődőttsége is jogos, mert el tudom képzelni az itteni leveled hangvételéből, milyen lenézően mondhattad. És igen kicsúszhatott volna a szádon egy dicséret is, nahát milyen ügyes akkor.

A megfogalmazásban engem csak a "minden szülő" zavar, hiszen nem hiszi ezt minden szülő.

Különben meg szerintem nem szándékos ez a dicsekvés, csak hát az embernek megszületik az újszülött babája, aki még jóformán semmit nem tud, csak pislogni meg nyelni, és ebből a kis magatehetetlen lényből fokozatosan izgő mozgó gyerek lesz, és számomra is minden apró kis fejlődése maga volt a csoda. Bár tudtam, hogy ezeket minden gyerek megtanulja, és az is törényszerű, hogy az enyém is elsajátítja, nincs benne semmi különleges, mégis mindig úgy éreztem, mintha egy ilyen "kelj fel és járj"-típusú csodának lennék a tanúja éppen :)

Ha újságoltam is valakinek, nem azért mondtam, mert azt gondoltam, hogy ez különleges dolog, csak egyszerűen azért, mert örültem, hogy a pici babám megtett egy újabb lépést a fejlődésben. Amikor kijött pl. az első foga (14! hónapos volt akkor), a Tesco közepén ugráltam örömömben - ott láttam meg a kis fehér csíkot az ínyén :) Pedig más gyerekének sokkal hamarabb szokott kibújni, ettől függetlenül ott és akkor számomra ez olyan volt, mintha legalább is Nobel díjat kapott volna :D

Utolsónak:)

Nem lehet, mert teljesen tuti, h az enyém okosabb, ügyesebb, és bátrabb, és szebben eszik, szebben beszél meg minden:D

Bocsi, csak vicc volt:)

Szerintem azért, mert lévén, h első gyerek nekem is, már attól teljesen elájulok, h ő van nekem.

Mikor megszületett, csak néztem, h milyen tökéletes, milyen szép, és ez azóta sem változott. Tudom én, más szőke, kék szemű kisfiúk is vannak, látom, h eláll a füle, ráadásul még gyógytornára is kellett hordani, pluszban még tejérzékeny is, de nekem tökéletes, úgy ahogy van:)

Dicsekedni nem szoktam, mert az én fiam bizony mindent később csinál, megfontolt kissrác, mindent először kielemez, míg a kis barátja a harmadik békát fogja meg, addig az enyém csak egy méterről figyeli, és utánozza, h h ugrál, de akkor is tudom, h egy végtelenül jóérzésű, nagyon okos, érzékeny kisfiú.