Gyerektelenek! Mikor döntöttétek el, hogy soha nem lesz gyereketek?

"Csak az ÖNZŐ EMBEREKNEK nincs gyereke.Akik csak saját magukat szeretik.Pedig ez az élet rendje.Majd ha öregek lesztek és ott lesztek egy száll magatok,kicsit meg fog változni a vélemény,de akkor már tul késő lesz."

ezzel nem motiválsz senkit, csak szólok

"Csak az ÖNZŐ EMBEREKNEK nincs gyereke.Akik csak saját magukat szeretik.Pedig ez az élet rendje.Majd ha öregek lesztek és ott lesztek egy száll magatok,kicsit meg fog változni a vélemény,de akkor már tul késő lesz."

Még ehhez. Nem tudok annál önzőbb dolgot elképzelni, mint hogy valaki azért szüljön gyereket, hogy majd legyen, aki rányitja az ajtót. A felnőtt gyerek élje a saját életét, jöjjön látogatni, amikor kedve van, de ez az össznépi követelőzés, ami megy, hogy csak azért, mert az idős szülőknek nincs saját életük, elvárják, hogy a felnőtt gyerekeik, akiknek viszont van, állandóan őket gyagyázzák... ennél sokkal kevésbé önző dolog azt mondani, hogy kösz, de nekem nem kell gyerek...

9# de buta vagy. Nem az az önzés inkább, ha csak azért vállalsz gyereket, hogy öregként ne legyél magányos? A gyerek egyébként egy önálló emberi lény, akinek saját élete lesz felnőttként. Lehet 20 ezer kilométerrel arrébb találja meg a boldogságot, mint ahol született. Nem lehet arra alapozni, hogy ott lesz melletted.

De akár arra is van esély, hogy beteg lesz és életed végéig ápolod. Nem minden fekete és fehér, sok minden történhet.

Sokat vagyok öregek otthonában a munkám miatt, a legtöbb időst senki nem látogatja, pedig vannak gyerekeik vagy unokáik.

Olyan hölgy is a lakònk, akinek nincs élő gyereke és mégis hetente többször látogatják.

Nem olyan egyszerű ahogy képzeled.

Én úgy látom egyébként, hogy korábban is előfordult, hogy egy nő nem akart igazán gyereket, de nem volt választása.

Most van, Angilàban pl minden 5.nőnek nem születik már gyereke. Saját döntés.

Annyi biztos, hogy 20 évesen még fiatal vagy és változhat a dolog.

Annyira kitolòdott az iskolàba járás és az első munkahely megszerzése, hogy valamilyen szinten természetes is, hogy 20 évesen még nem tudod elképzelni magad anyaként. Nem vagy egyedül ezzel, sőt.

Én 30 körül lettem biztos abban, hogy nem szeretnék gyereket. Előtte is éreztem, de nem mondtam ki

Első válaszoló, én is hozzad hasonlóan gondolkodtam a gyerekekről, bár érdekes módon mégis a fejemben az volt, hogy több is lesz nekem.

Aztán 37 évesen ért véget egy hosszú se veled, se nélküled kapcsolatom. 38 évesen találkoztam leendő férjemmel, 41 voltam, mikor megszületett a kisfiam. Meg halványan pislákol bennem a remény, hogy talán lesz testvére. A gyerekekért azóta sem vagyok oda jobban 😃, de a sajatomat persze szeretem.

44/N

20 évesen nem akartam gyereket, soha nem tudtam velük mit kezdeni, nem értek hozzájuk, nem tudom hogy kell velük kommunikálni és nem is érdekelt. Aztán lassan át fogalmazódott bennem és már csak azt tudtam, hogy "jelenleg nem akarok gyereket", de kategórikusan nem jelentettem ki, hogy soha.. Aztán 25 voltam mikor el kezdtem azt érezni, hogy na jó talán egyszer majd szeretnék, és ha becsúszna nem vetetném el. Végül 29 voltam mikor úgy döntöttünk jöhet a baba, most 30 éves vagyok és 7 hónapos a fiúnk. Egy igazi nyűggombóc, soha semmi nem jó neki és sokszor ha a fejem tetejére állok az is kevés, de úgy imádom, ahogy még soha senkit. Ez az a fajta feltétlen szeretet, amit tényleg csak szülő érezhet. Soha senkit nem fogok megpróbàlni rábeszélni az anyaságra, és megértem ha valaki úgy érzi ez a nehézség, neki nem kell.

Egyébként továbbra sem értek a gyerekekhez, egyedül a fiam korosztâlya és a tőle fiatalabbak nem ijesztenek meg. Vagyis az a kor, amihez már volt szerencsém. Unokatestvérem 3 éves fiával most sem tudok mit kezdeni...

A legtöbben nem akarnak 20 évesen. Aztán később igen

Aki később sem, az is úgyis itt lóg :)) 38/N például heti szinten hozzászól minden gyerekes kerdéshez, ha kell ha nem itt lóg a gyereknevelés topikban. Ez mennyivel jobb, mintha lenne sajátja?