Szeparációs szorongás vagy csak nem barátkozós?

Sziasztok!

Kislányom 1 éves múlt. Senkivel nincs el (kivéve anya, apa, tesó). Tényleg senkivel... még a közeli család tagokkal sem.

Van egy nagyobb tesója (4 éves), együtt megyünk oviba, a kicsivel megyek minden nap a boltba stb.. tehát nincs elszeparálva az idegenektől sem. Tőlük is fél.

Tény, rokonok messze, senki nincs akivel nap mint nap találkozna közülük. De azért 2-3 hetente próbálunk összefutni velük. (60 és 80 km-re laknak)

Gondolom, ez szeparàciós szorongás. De lehet hogy ő egyszerűen nem barátkozós típus? Hogyan segíthetnek ezen a dolgok neki? Konkrétan 2 perce nem tudom ott hagyni mamára sem (amíg pl. elmegyek mosdóba) anélkül, hogy ne ordítana utánam. Mostmár totyog, így jön is egyből sírva.

Nekem ez annyira furcsa. Nagyobb lányom teljesen más volt. Ő hihetetlen barátkozós.

Aki volt ilyen helyzetben... mikor javult? Lehet valahogy változtatni ezen?