Ez a szeparációs szorongás?

Az én fiam is ilyen volt. Mindent csak úgy tudtam megcsinálni, ha ő is ott volt, 14-15 hónapos koráig nem nagyon volt el egyedül. Ha itthon volt a férjem, még vele se nagyon játszott el, csak engem akart. Anya kell neki. Én is gondoltam rá, hogy a szeparációs szorongás miatt lehet. Amikor elkezdett menni, akkor még"rosszabb" lett a helyzet, akkor még apától is kiszökött hozzám.:D Onnantól már mindent úgy kellett megoldanom, hogy bevontam mindenbe, adtam neki feladatokat. Pl. hogy pakoljon be a mosógépbe, adtam neki edényeket, ha mosogattam, vagy főzni készültem.. Vagy néha már rá is hagytam, hadd pakoljon ki a szekrényből, bár addig is gyors megcsináltam, amit kellett. Lényeg, hogy te kellesz neki, még nem kezd el menni, addig marad a hordozgatás.:) Aztán a feladatok, pakolászás. Kicsit nehéz, de éreznie kell, hogy számíthat rád bármikor. A fiam mai napig is mindig velem van, akkor is ha itthon az apja. Másfél éves, már szépen eljátszogat egyedül is, de kell, hogy lásson engem, hogy szem előtt legyek.:) Sokszor mikor elvan, csak egy pillanatra odajön hozzám, rám mosolyos, vagy odabújik, ad egy puszit. Olyan aranyosak.:) Sajnos majd ez az időszak is elmúlik, és akkor hiányozni fog ez.

Nem mászott még ilyen idősen, betöltötte a 11 hónapot, amikor elkezdett rendesen mászni. 12 hónaposan megindult, de nagyon elesett és aztán 1 hónap szünet után 13 hósan kezdett el menni. Tiéd sincs elkésve.:) Nálunk is így van, hogy én altatom, én kelek hozzá, én lesem a kívánságait és teljesítem, apának elég sok dolga van.